Látványos és nagyszabású rendezvényekkel és programokkal ünnepelte meg Horvátország az uniós csatlakozást. A fővárosban, Zágrábban tartották a központi ünnepséget, amelyre száznál több külföldi vezető politikust is meghívtak. A 4,4 millió lakosú országban azonban sokan nem örültek az uniós csatlakozásnak.
A volt (titói) Jugoszláviát 1991-ben elhagyó – majd a függetlenségéért véres háborúját megvívó – Horvátország hétfőtől, vagyis 2013. július 1-jétől vált hivatalosan az Európai Unió 28. tagállamává.
Csatlakozási kérelmét a horvát kormány 2003-ban adta át Brüsszelnek, s az ország 2004-ben kapta meg a tagjelölti státust. A tagfelvételi tárgyalások 2005-ben kezdődtek, s 2011 nyarán zárultak, a csatlakozási szerződést Zágráb és Brüsszel még ugyanabban az évben alá is írta.
A teljes jogú tagsághoz Horvátországnak át kellett vennie, vagyis saját jogrendjébe kellett illesztenie az EU hatalmas és átfogó – összesen 35 téma(fejezet) köré csoportosított – előírásait, amelyek a tagállamokra, valamint magán- és jogi személyekre vonatkozó jogok, kötelezettségek és gyakorlat összessége. EU-tagként Horvátországnak (és mindegyik leendő új tagállamnak) teljesítenie kell azokat a kötelezettségeket és feltételeket, amelyeket a 35 témafejezet előír. Ezek a fejezetek szabályozzák a mezőgazdaság, a pénzügyek, a környezetvédelem, az oktatás és egyéb területek – uniós normák szerinti – működését.
Bár még csak most csatlakozott a közösséghez, Horvátország már korábban jelezte, hogy mielőbb szeretné bevezetni az EU közös valutáját, az eurót. Erre a horvátoknak alighanem még éveket kell várniuk. Addig rendbe kell tenniük a gazdaságukat és pénzügyeiket, valamint teljesíteniük kell az euró átvételének szigorú kritériumait.
A horvát gazdaság évek óta recesszióval, magas munkanélküliséggel és súlyos költségvetési problémákkal küszködik. Az EU-t 2009 óta sújtó hitelválság alaposan megtépázta a horvát gazdaságot is, hiszen régóta ezer szállal kötődik a közösséghez; jelentősen visszaestek a horvátországi beruházások és az export is hanyatlott. Ezért a csatlakozás kedvező hatásai a gazdaságban alighanem csak hosszabb távon éreztetik majd hatásukat.
A lakosság jó része nem lelkesedik túlzottan az EU-ért. Az ingadozók és a tagságot ellenzők azzal érvelnek, hogy Brüsszel túl nagy beleszólást kap a horvát belügyekbe. Sokan áremelésektől tartanak, mások meg azzal riogatnak, hogy a külföldiek kezébe kerül az ország, s a helyzet rosszabb lesz, mint a csatlakozás előtt volt.
A közvélemény-kutatások szerint a megkérdezettek mindössze 53 százaléka helyesli a csatlakozást. A kétkedőktől eltérően ők előnyösebbnek tartják a tagságot, mint a kívülmaradást. Szerintük a horvát EU-tagság jobb közigazgatást és igazságszolgáltatást hozhat, és arról is meg vannak győződve, hogy EU-költségvetésből sokkal több támogatás jut hazai fejlesztésekre, mint korábban. Ebben nem is tévednek, hiszen a 2012 és 2014 között Horvátország által felhasználható (brüsszeli szakkifejezéssel: lehívható) EU-források összértéke 11,7 milliárd euró. Ezt az összeget azonban csak akkor kaphatja meg az ország, ha saját zsebéből is biztosítja az előírt önrészt.
A horvát tagfelvétel után alighanem hosszú bővítési szünet következik, és a tagjelölteknek ki kell várniuk, hogy az EU rendezze és megerősítse saját sorait, különben nem tud megfelelni sem a házon belüli, sem az új globális kihívásoknak.
A volt jugoszláv tagköztársaságok közül Horvátországot vélhetően Szerbia követheti az EU-ban. Szerbia legkésőbb 2014 januárjában kezdheti meg a csatlakozási tárgyalásokat Brüsszellel, amelyek akár tíz évig is eltarthatnak.
A 28 országból álló uniós közösségnek jelenleg öt tagjelöltje van: Törökország, Montenegró, Izland, Macedónia és Szerbia. Albániát, Bosznia-Hercegovinát és Koszovót is várja az EU. Ezek az országok lehetséges tagjelöltek, csatlakozásuk csak a (nagyon) távoli jövőben várható.
