A Vajdasági Magyar Képző-, Kutató- és Kulturális Központ, 1848 – A térség reménysége című kétnapos tudományos történészkonferencia második napját tartották meg pénteken.
Prof. dr. Csikány Tamás dandártábornok, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem tanára, a székely határőrökről tartott előadást:
– Amikor 1848 nyarán elkezdődtek a fegyveres küzdelmek, itt, Délvidéken, megindultak a harcok, a hivatalba lépő magyar kormány nehéz helyzetbe került, mert nem látott olyan fegyversereget, amivel ez ellen fel tudna lépni. Batthányiban merült fel, hogy van olyan megbízhatónak tűnő fegyveres erő a határőr ezredek között, amelyik erre alkalmas lehet, és ez a székely gyalogezred. Őket próbálta Délvidékre hívni, hogy vegyenek részt a harcokban – tudtuk meg prof. dr. Csikány Tamástól, aki előadásában a Délvidékre érkező két székely haderő zászlóalj és egy lovasosztály tevékenységét taglalta, hogyan kapcsolódtak be a harcokba, és mennyire vágytak haza, mert időközben Erdélyben is megkezdődtek a harcok.
Fúró Dénes (Fotó: Lukács Melinda)
Fúró Dénes történész, lapunk újságírója helytörténeti témával készült a konferenciára, az 1848-as temerini menekültek hányatott sorsát járta körbe:
– Az egész szabadságharcot tekintve, ez talán jelentéktelenebb esemény, a temeriniek számára azonban sorsfordító volt. Különféle településekre menekültek, számos nehézséggel kellett megküzdeniük, kolerajárvánnyal és más betegségekkel is, amelyek miatt magas lett az elhalálozás. Közben a harcok miatt nem volt nyugtuk egy településen sem, mindig változtatták a tartózkodási helyüket, amikor pedig visszatértek, nehezen indították újra az életüket – mondta Fúró Dénes.
Dr. Pollmann Ferenc történész, a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum nyugalmazott kutatójának a Komitácsi hisztéria az Osztrák–Magyar Monarchia haderejében című előadása némileg kilógott a sorból, mert későbbi időszakkal foglalkozott:
– Az előadásom, mondhatni, a konferencia kakukktojása, de csak látszólag, hiszen igyekeztem összekapcsolni az 1848/49 eseményeit az első világháború kitörésének az időszakával. Ezt nem éreztem lehetetlen feladatnak, mert egy kapcsolódási pont biztosan van, az pedig az erőszak, amikor is igen nagyszámú civil esik áldozatul, a katonák bosszúhadjáratának is. A fegyveres lakosság mind nagyobb szerephez jutott. Sajnos ez azóta sem változott. A modern kori háborúkba egyre inkább bevonják a lakosságot, szinte stratégiává vált, hogy a lakosság elleni terrorfellépéssel megfélemlítsék, gyengítsék az ellenállókat. Ez régen is így volt, és amikor százával ölik a lakosságot, felmerül a népirtás gyanúja – hallottuk dr. Pollmann Ferenctől.
A továbbiakban is érdekfeszítő előadásokat hallhattunk: Nagy Tibor történész, egy elfeledett délvidéki 48-as tisztről, Zákó István honvéd alezredesről és az életéről osztott meg részleteket; Ress-Wimmer Zoltán, a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum főelőadója A 48-as honvédegyleti mozgalom sajátosságai című előadásában azt a kérdést boncolta, hogy összeköt-e minket a közös múlt; Molnár Tibor, a zentai Történelmi Levéltár levéltárosa a zentai 1848/49-es Honvédegylet történetéről tartott előadást; a konferencia pedig Szerda Balázs történész A nép nyelvén: az 1848/1849-es forradalom a néphagyományban című előadásával ért véget.
A tanácskozást a Petőfi 200 emlékév és az 1848-as magyar szabadságharc 175. évfordulója alkalmából szervezték meg, a Mozdulj! Petőfi! programsorozat részeként.
