„A közösségi elköteleződés igazi fokmérője”

A Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség elnöksége a beérkezett felterjesztések alapján odaítélte az idei Magyar Életfa, Plakett és Aranyplakett díjakat. Magyar Életfa díjban részesült Pastyik László topolyai bibliográfus, irodalom- és helytörténész, néprajzkutató, a Vajdasági Magyar Helytörténeti Társaság alapító tagja, a Kiss Lajos Néprajzi Társaság tagja. Január 27-én Sutus Áron, a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség elnöke mondott ünnepi beszédet, majd kiosztásra került a négy Magyar Életfa díj. Pastyik László mellett Binecz Margit, a Csizmadia házaspár, valamint Harmath Károly részesült az elismerésben. „Felmutatni őket, akik az önazonosság és a közösségi elköteleződés igaz fokmérői. Köszönetet mondani őszinte szívből, nélkülözhetetlen magyarságukért és egyszeriségükért, nélkülözhetetlen nagyságukért és életszolgálataikért. Ösztönző, olthatatlan derűjük és küldetésszeretetük hívott ma minket össze, éljünk ennek nagyszerűségével, valljuk meg közösen, itt vagyunk, imánk, napunk és látomásunk közös. Ennek oltalmában ünnepeljük ma magyarságunkat, kereszténységünket, elhivatottságunkat, életfákat, magyar utakat”– fogalmazott Sutus Áron a díjátadón.

Pastyik László irodalomtörténész és bibliográfus 1944. január 27-én született Topolyán. Noha ez csupán véletlen egybeesés, lapunknak nyilatkozva felhívta a figyelmet, hogy éppen a születésnapjára eset a díjátadó. Az általános iskolát Topolyán, a gimnáziumot Szabadkán végezte el kitűnő eredménnyel. Ezt követően az Újvidéki Egyetem Bölcsészettudományi Karának Magyar Tanszékére iratkozott, ahol 1967-ben 10-essel diplomázott. A topolyai gimnáziumban kezdett magyartanárként dolgozni, majd 1969-ben az Újvidéken akkor megalakult Hungarológiai Intézet munkatársa lett, tudományos asszisztensként. Amikor az Intézet egyesült a Magyar Tanszékkel, a Tanszéken folytatta a munkát. A Bibliográfia és könyvtári dokumentáció tantárgy tanárává nevezték ki. Számos volt diákja ma is ismert könyvtáros. Büszkén mondja, hogy a diákjai közül valamennyien megállták a helyüket. Többen közülük doktoráltak is a szakból. Magiszteri tanulmányait a Belgrádi Egyetem Filológiai Karán folytatta, 1979-ben sikeresen védte meg magiszteri értekezését. 1987-től az Újvidéki Rádió szerkesztője, 2005-től pedig a Belgrádi Tankönyvkiadó Vállalat újvidéki részlegének a szerkesztője. 2009-ben vonult nyugdíjba. Többnyire Topolyán tölti idejét a szülőktől örökölt és eredeti állapotában felújított házban. De saját elmondása szerint „háromlaki”, mert Újvidéken és Budapesten is huzamosabb időt szokott tölteni.

Szerteágazó belföldi és külföldi kapcsolatai révén évtizedek óta folyamatosan gazdagítja az egész vajdasági magyarság szellemi életét. A Vajdasági Magyar Helytörténeti Társaság (VMHT), a Kiss Lajos Néprajzi Társaság (KLNT) és a Topolya Község Múzeuma rendezvényeinek szervezéséből is kiveszi részét. Tomik Nimród, a VMHT elnökségi tagja elmondta róla, hogy a Kárpát-medence egészére kiterjedő kapcsolatai vannak tudományos körökkel. Munkássága rendkívül szerteágazó. Röviden nem is lehet összefoglalni. A bibliográfiát, az irodalomtörténetet és a néprajzot azonban mindenképpen ki kell emelni. Jelentős a fordítói munkássága is. A Tankönyvkiadó Intézet számára ő fordította szerb nyelvről magyarra többek között a középiskolai filozófia tankönyveket. Ezen kívül meg kell említeni, hogy számos kiadványnak ő volt a szerkesztője, illetve szerzője, vagy társszerzője. Dr. Szőke Anna, a KLNT elnöke lapunknak nyilatkozva elmondta róla, hogy egy nagy tudású, sokoldalú személy. „Mindig segítőkész. Egyik legaktívabb tagja a Kiss Lajos Néprajzi Társaságnak, és én sokat köszönhetek neki. Időben felhívja a figyelmemet az évfordulókra, amelyekre oda kell figyelni. Nem kényszerből teszi ezt, csak szól. Ilyen volt például a tekiai búcsú háromszázadik évfordulója, vagy a reformáció 500. évfordulója 2017-ben. Közép-bácskai kutatásaink kezdetekor is hozzá fordultam, s olyan szakirodalommal ismertetett meg, amelyekről nemigen volt/van tudomásunk. Egyformán jelen van a szerb és magyar bibliográfiában. Meg kell említenem, hogy a magyarországi kapcsolatai is nagyon széleskörűek. Kiváló előadókat biztosít a Társaság részére egy-egy téma kapcsán. Ez azért nagyon fontos, mert nem válunk zártkörűekké. És még valami, ami nagyon fontos: amikor előadást tart (bármiről), azt olyan sokrétűen tudja megvilágítani, hogy csak kapkodjuk a fejünket. Elkalandozik a szó legnemesebb értelmében, s neki ehhez elég egy szó, egy mondat. Például, az egyik előadásban elhangzott, hogy egy bizonyos Maris néni nagyon babonás volt. Azonnal megvilágította, ráirányította figyelmünket a babonaság kutatására is. Én csak gratulálni tudok neki az Életfa díj kitüntetéshez” – nyilatkozta Szőke Anna.

Pastyik László ma is szerteágazó tevékenységet folytat, szinte lehetetlen mindenre kitérni. Irodalomtörténeti munkái közül kiemelhető: Szenteleky Kornél egybegyűjtött írásai 1914–1920. Tagja például a Szerb Matica, a Matica srpska lexikográfiai bizottságának, tagja volt a Matica könyvtárosokat szakvizsgáztató bizottságának, és a Matica által megjelentetett lexikonok magyar vonatkozású címszóinak ő a szerzője. Most éppen a „v” betűnél tartanak és Végel László, Várady Tibor, Vajda Gábor munkásságát dolgozza fel. De Érdujhelyi Menyhért, a kisebbségi és szórványprobléma korai kutatójának munkásságát is feldolgozza. A magyarországi intézmények közül tagja a Magyar Filológiai Társaságnak és az Országos Széchényi Könyvtár Műszaki Könyvtáros Szekciójának. Kálmán Lajos munkásságát, valamint a délvidéki, köztük a kishegyesi ókatolikusok történetét is éppen most dolgozza fel.