December derekán az újvidéki Agapé egyházi kiadó vezetőjének felkérésére Horgoson bemutattam Huzsvár László nyugalmazott bánsági megyés püspök frissen megjelent kötetét, a Négerből Horgoson is van elég című könyvét, amelyben gyermekkori emlékeit idézi tárcaszerű írásaiban, de úgy, hogy közben a falu harmincas–negyvenes évekbeli szociografikus leírását adja. A gyermek, majd a serdülő ifjú szemével láttatja a falubeli eseményeket, embereket, szüleit, játszó- és iskolatársait… Fölelevenedik, hogyan történt az uradalmi birtok gyermekeinek a beiskoláztatása, a falu villamosításának a története, de szó van ezekben az írásokban a zsidóság meghurcoltatásáról és a ’44-es tragikus eseményekről is. Ugyanakkor megismerjük a grófi Kárász család történetét, kezdve attól, hogyan kerül a falu templomának oltárára adományukként a Gyermekét szoptató Szűzanya képe, egészen addig, miként fosztják meg a családot mindenüktől, hogy végül a grófné mezítláb vigye a piacra a kis kertjében megtermett zöldségféléket, vagy hogyan hal mártírhalált a nagy népszerűségnek örvendő Virág István plébános… Számos horgosi ember portréját is megfesti Huzsvár László. Mint a könyv előszavának írója, Kozma Rita megállapítja: „Az alábbi történetek egyik legnagyobb erénye, hogy nem az írói képzeletvilág szüleményei, hanem valós, egy falu – a mi falunk, Horgos – hétköznapjaiból kiragadott, megtörtént esetek, amelyeknek legtöbb esetben gyermekként maga a szerző is szemtanúja volt… Dunci bácsi, »TudonÉnPali«, Benkő Lajos, Brigyi néni a többi szereplővel mind olyan személyiségek, akik életükben nem követtek el hőstetteket, nevük sosem szerepelt a történelemkönyvekben, e novelláskötet nélkül pedig alakjuk bizonyára végleg kitörlődött volna a falu emlékezetéből.”
Élvezetes, egyben tanulságos olvasmány Huzsvár László helytörténeti írásainak gyűjteménye, amely méltán egészíti ki mindazt, amit egykoron az ugyancsak horgosi Zabosné Geleta Piroska Így zajlott az életem kötetéből vagy Müller Teréz (Aleksandar Tišma író nagyanyja) családtörténetéből, az Igaz történet című könyvből megtudhattunk.
S még egy nyomós oka van annak, hogy éppen ma teszünk említést a nyugalmazott püspök könyvéről. Tegnap töltötte be nyolcvanötödik életévét, s e sorok írója – aki immáron fél évszázada személyes kapcsolatban van vele – úgy érzi, megérdemel egy-két munkásságát értékelő szót. Természetesen majd hatvanéves áldásos egyházi tevékenységének értékelése paptestvéreire és az egyháztörténészekre tartozik. E sorok írója csupán – kiadói rokon szakmai dolgok mentén – a vajdasági magyar lap- és könyvkiadás terén kifejtett tevékenységéről szólhat. Elismerően természetesen, hiszen ő volt az, aki, miután a hatvanas évek elején enyhült a viszony Tito Jugoszláviája és a pápaságot átvevő XXIII. János vezette Vatikán között, azonnal lehetőséget látott egy itteni, vajdasági magyar egyházi havilap megjelentetésére. Így született meg 1963-ban az általa egészen 1988-ig, püspöki kinevezéséig szerkesztett, a mai napig is megjelenő Hitélet, amelynek a példányszáma a hetvenes évek derekán elérte a húszezret. Az ő nevéhez fűződik az 1969-től megjelenő Katolikus Kincses Kalendárium, amelyben keresztény erkölcsre tanító témákat dolgozott föl.
A vajdasági magyar könyvkiadás történetébe mégis leginkább egy olyan mű kiadásával írta be nevét, amely ma is nyilván ott van számos család könyvespolcán, ez pedig az a bizonyos tűzpiros kötésű Képes Biblia.
E könyv megszületése történetére maga Huzsvár László így emlékezett vissza a budapesti Szent István Társulatnál megjelent Sajtóapostolból apostolutód című életműinterjújában: „Az eredetileg amerikai mű horvát nyelvű változata a zágrábi ferencesek ötletességének köszönhető. 1969-ben, verbászi plébánoskodásom utolsó évében Zorislav Lajos ferences atya felkért, hogy vállaljam el a kiadást magyar nyelven, miután a Zágrábi Érseki Hatóság elérte, hogy a Jugoszláviában élő, bármely nyelven beszélő katolikusok számára lefordítható és kiadható.”
Az első kiadás ötezer példányban azonnal elkelt, aztán következtek a megismételt huszonöt-harmincezres (!) példányok, mert gyorsan híre ment az egész Kárpát-medencében, hogy megszületett egy ilyen magyar nyelvű könyv. Leginkább a zarándokok vitték magukkal, és szinte minden magyarlakta vidékre eljutott ez a könyv, mondjuk így, hivatalosan is, mert a szabály az volt, három példány nem minősül kereskedelmi mennyiségnek. Anekdotakánt mesélték az Erdélybe utazók például, hogy a román vámosok általában azt kérdezték: fegyver, Képes Biblia, pornográfia? A magyar kiadások már a százezres példánynál tartottak, sőt meg is haladták (!), amikor sorra készültek az újabb fordítások szlovén, szerb, macedón, szlovák, cseh és ukrán nyelven is.
Csupán emlékeztetőül: Huzsvár László kiadói tevékenységéhez fűződnek az olyan kiadványok is, mint az ugyancsak sok kiadást megért Hiszek című gyermekimakönyv, az Őszinte beszéd fiúkkal és az Őszinte beszéd lányokkal zsebkönyvek vagy a Lourdes-i kilenced imafüzet. S ez juttatja eszembe, mennyire hálásak voltak hívei a zarándokutaiért Rómába, Fatimába, Lourdes-ba…
Ismeretségünk – mondjam inkább: későbbi barátságunk – verbászi eredetű, amely Újvidéken, majd Nagybecskereken is folytatódott. 1961-ben a szabadkai püspökség azért helyezte szülővároskánkba, mert az ottani tüdőszanatórium igazgató-főorvosa ragaszkodott egy olyan paphoz, aki méltó lelkipásztora lesz annak a mintegy negyven vincés nővérnek is, akik nélkül ő nem tudná eredményesen gyógykezelni a német őslakosok helyére többnyire Montenegróból idetelepített és tüdőbajban megbetegedett pácienseket. Ezek az irgalmas nővérek valamennyien szakképzett ápolónők voltak, de ragaszkodtak az odaadó lelki gondozáshoz, amibe beletartozott a mindennapi hajnali ötórai misehallgatás, mert hattól már munkába álltak. Huzsvár László vállalta ezt a küldetést, s minden reggel ott volt a rendházzá átalakított épületük felszentelt kápolnájában. Nagyobb tiszteletet és megbecsülést a betegektől, mint e nővérek és papjuk, kevesen kaptak.
Újvidéki szolgálata alatt számos egyházi kiadványt bízott a Forum Nyomdára, bánsági püspökként viszont, azokban a válságos években, az általam vezetett könyvkiadónknak biztosította – Ticze Jenő prelátus úrral – a magyarországi minisztérium és a Máltai Szeretetszolgálat adományainak célba érését.
Isten éltessen születésnapodon, Huzsvár László Püspök Úr!
(Az írás Üveggolyó mellékletünkben jelent meg.)
