A Bácsország vajdasági honismereti szemle fennállásának huszadik évéhez érkezett. A folyóirat elmúlt két évtizedes léte még távolabbi múltba tekint vissza, húsz évvel ezelőtt mellékletként lett újraélesztve, később pedig még egy újraélesztés eredményeképp megkapta mai jellegét. Ezekre az eseményekre tekintünk vissza Ricz Péterrel, a Bácsország jelenlegi főszerkesztőjével:
– Húsz évvel ezelőtt eléggé zűrzavaros időket éltünk. A Szabadkai Városi Múzeum akkor még a városházán volt, akárcsak a Történelmi Levéltár, a Műemlékvédelmi Intézet és néhány szerkesztőség is. A régészeti osztály a félemeleten helyezkedett el, és ott egy kis ún. értelmiségi műhely alakult ki, amely különböző érdeklődésű körű személyek találkahelye lett. Azután előfordult, hogy a beszélgetéseket tervek és tettek is követték. Ha a Bácsországról van szó, kulcsfontosságú megemlíteni Szekeres Lászlót és Magyar Lászlót. Szekeres László régész volt, de egy igazi polihisztor, aki nagyon jól ismerte Szabadkát. Magyar László a Történelmi Levéltár munkatársaként dolgozott, emellett lelkesen kutatta Szabadkát és környékét. Egyik alkalommal kikutatta azt is, hogy 1904-ben megindult Szabadkán egy történelmi-kulturális folyóirat, amelyet a Kishegyesről származó Csillag Károly szabadkai ügyvéd adott ki Bácsország néven, és megközelítőleg két évig jelent meg. Magyar László akkortájt arra is rábukkant, hogy a miloševići Szerbia törvényei szerint egy már egyszer kiadott, bizonyos ideig megjelenő, bejegyzett folyóiratot újra lehet indítani. Felvetette, hogy alapítsunk meg egy szerkesztőséget, élesszük újra a Bácsországot mint vajdasági helytörténeti szemlét. Kerestük tehát a lehetőséget, hogyan lehetne megjelentetni. Ez nem volt könnyű, embargó sújtotta az országot, politikailag és gazdaságilag is labilis időszakot éltünk. Tartottunk attól is, hogy a Bácsország mint cím ellenszenvet vívhat ki, betiltják a hatóságok az újságot, de ez nem történt meg. Akkoriban zajlott a 7 Nap szétválása is. Megalakult a Szabad Hét Nap, amelynek Biacsi Antal volt az igazgatója, Dudás Károly pedig a főszerkesztője. Ami a Bácsországot illeti, terveztünk pályázni, de az sose ment egyik napról a másikra, így indítótőkéért az önkormányzathoz fordultunk, akkortájt Kasza József polgármesterhez és Kern Imréhez mint a végrehajtó tanács elnökéhez. Ők segítettek abban, hogy a Bácsország mint melléklet megjelenjen a Szabad Hét Napban. A Bácsország első főszerkesztője Szekeres László lett, a kiadvánnyal párhuzamosan pedig megindítottuk a Bácsország könyvsorozatot is. A mai napig tíz könyvet adtunk ki, az utolsót két évvel ezelőtt. A Bácsország megközelítőleg két és fél évig jelent meg mellékletként. Sajnos 1997 vége felé támogatási problémák miatt megszűnt, legalábbis szüneteltettük, mivel úgy beszéltük meg, hogy újraindítjuk, amint a körülmények megengedik – mondta Ricz Péter, és mint folytatta, ezek után tragikus időszakhoz ért a Bácsország, de egy újabb reménysugár is megjelent.
– Meghalt Szekeres László, a követező évben, 1998-ban pedig Magyar László is. Két kivételes embert vesztettünk el. Valami jó mégis történt, Özvegy Károly, a Grafoprodukt Kiadó és Nyomda Kft. tulajdonosa felkarolta a lapot. Önálló lapként, 1998-ban harmadszor is útjára indult a Bácsország. Évi négy számot irányoztunk elő, minden évszakra egyet. Az ezredfordulóig 32-36 oldalon jelent meg, színes fedőlappal, színvonalasabb kivitelben, mint azelőtt. Új szerkesztőség alakult. A lapnak 2001-ig jómagam lettem a főszerkesztője, ezek után átadtam dr. Vékony Lászlónak. A Bácsország ismét arculatot váltott, 100-120 oldalon jelent meg, folyóirat jelleget kapott, színes oldalakkal és mellékletekkel. Az új Bácsországon Horváth József is sokat dolgozott, ő lett később a 2004-ben megalakult Bácsország Vajdasági Honismereti Társaság elnöke. A Bácsországnak úgy fél éve ismét én lettem a főszerkesztője, igaz csak ideiglenesen vállaltam, mivel akit kineveztünk volna, betegség miatt lemondta – fejtette ki, és arról is szólt, hogy a időközben egyre több új szerzője lett a Bácsországnak, köztük fiatalok is.
– Sokat fáradoztunk azon, hogy fiatalokat is bevonjunk a munkába. Ennek eredményeként a magyarországi egyetemek többsége már elismeri a Bácsországot mint megfelelő színvonallal rendelkező publikálási felületet, így magyar egyetemisták is megjelentetik nálunk munkáikat. Természetesen továbbra is a populárisabb megközelítést tartjuk szem előtt, nem célunk csupán a szakmabeliek számára érthető írásokkal telerakni az újságot – hallottuk a főszerkesztőtől.
A Bácsország immár tehát megszakítások nélkül, évi négy alkalommal jelenik meg, de nem túl fényes a helyzete, a jövője pedig ismét kilátástalan.
– Ez főleg abból adódik, hogy a legerősebb magyarországi alapítvány, az NKA, drasztikusan lecsökkentette a délvidéki folyóiratok támogatását, ez pedig kihatással van a Bácsországra is, mivel támogatása harminc százalékkal megrövidült. Ismerve olvasóink pénzügyi helyzetét, nem emelhetünk az áron, az előállítási költségek azonban folyamatosan emelkednek. Ezt az évet még kihúzhatjuk, de ha továbbra is csökkentett támogatást kapunk, megszűnhet a Bácsország, és már minden bizonnyal nem bírna ki még egy újraélesztést – mondta Ricz Péter.
