Nyolcvanhat fellépésük volt. Hatvankilenc iskolában jártak, olyan helyeken is, ahol több száz gyerek van, és olyan pici, szórványtelepüléseken is, ahol a madár se jár, és ahol mindössze hatan ülnek az iskolapadban. A Bejáratok és átjárók című népi és népies irodalom összeállításukat ötezer-hétszázhetvennyolc gyerek látta. A Mécsvirág együttes nevével azonban nem most először találkozhattak az irodalombarátok, hiszen éppen tíz éve döntött úgy Verebes Krnács Erika előadóművész, Baráth Hajnal Anna és Zsoldos Ervin verséneklő, hogy együtt sokkal jobban megvalósíthatják küldetésüket: hogy zenei és irodalmi anyanyelvünk csodáját eljuttassák az emberekhez.
Ennek az elmúlt évtizednek a legsikeresebb pillanataiból válogattak egy estét betöltő összeállítást. A verséneklő együttes tagjait az évforduló kapcsán kérdeztük.
Baráth Hajnal Anna tisztán, finoman csengő hangjával varázsolja el hallgatóságát, főleg népdalokat énekel, de az énekelt vers és a versmondás sem áll tőle távol. Mint mondja, együttesük nevét kedves költőjétől kölcsönözték:
– Radnóti Miklós egyik verse ihlette a névválasztást, hiszen A mécsvirág kinyílik című költeménye számunkra a nagy teljességről szól. A harmonikus és teljes élet képe üzen felénk egy elveszett világból. Ebben a költeményben felfedezhető az a mérhetetlen költői és jellembeli humánum, amellyel a tragikus sorsú költő megpróbálta szeretni még az őt magából kivetni akaró világot és hazát is. Az a természet- és életszeretet jelenik meg, amely a legapróbb csodákat is képes felfedezni: így például a mező jó illatú virágának, a mécsvirágnak a csodáját, ahogyan estefelé kinyílik, fehéren vagy vörösen virít az estébe hajló világban, mint az éjszakában pislákoló mécses lángja.
Együttesünknek is az a küldetése, hogy a hallgatósággal felfedeztessük és megszerettessük a népdal, a zene, a vers, egyszóval az énekelt vers legapróbb csodáját és szépségét.
Verebes Krnács Erika harminchárom éve járja vidékünket rendhagyó irodalomóráival és pódiumműsoraival. Önálló előadásaiban egyaránt jelen vannak a balladák és az adomák, szerelmi költészetünk és drámairodalmunk – a líra és a próza legjelesebb alkotóit szólaltatta meg. A Mécsvirághoz mégis erősen kötődik:
– Egy Radnóti-műsor hozott közelebb egymáshoz bennünket. A Vajdasági Magyar Művelődési Intézet szervezésében több helyre elvittük ezt az összeállítást, és mindenütt jól fogadták. Szép élmény volt. Rájöttünk, hogy különleges hangon szólalunk meg, és ebben rejlik a titkunk. Hiszen mindenki azt adja, amiben a leghitelesebb: Anna a népdalok jó ismerője, Ervin játszi könnyedséggel zenésít meg verseket, én pedig évtizedek óta tolmácsolom a szépirodalmat. Az ebből adódó sokszínűség jelen van a műsorainkban, amire befogadó a hallgatóság.
Annak ellenére, hogy József Attila, Radnóti Miklós vagy a népköltészet a tananyag része, tartottunk attól, hogy milyen lesz a fogadtatás. Hiszen súlyos gondolatokat közölnek ezek az életművek, és sokszor nem a felhőtlen boldogságról adnak hírt íróink, költőink. Mindig szem előtt tartjuk, hogy kit célzunk meg: más egy rendhagyó irodalomóra, és megint más, ha felnőtt közönség előtt lépünk fel. A zene és az ének nagy feloldó erővel bír.
– Egyszer egy egészen kis falu általános iskolájában léptünk fel, ahol harmadikos-negyedikes tanulók is meghallgatták a műsorunkat. Csodaváró tekintettel néztek ránk, mi pedig megrémültünk, hiszen nagyobb gyerekekre számítottunk. A Kései sirató című versnél az egyik kislány elkezdett sírni, aztán a műsor végén a tanító néni elmondta, hogy a gyerek nevelőszülőknél van, és már a sokadik családnál helyezték el. A kislányt megérintette a vers, mert saját érzéseit, anya utáni vágyát hallotta megszólalni. Nehéz ilyenkor nekünk is, de ezek az ilyen és ehhez hasonló helyzetek megerősítenek bennünket, és meggyőznek arról, hogy mindig a felnőttön múlik, befogadóak-e a gyerekek az irodalmi műsorokat illetően.
Zsoldos Ervin az együttes zenei felelőse. Úgy emlékszik, még középiskolás korában egy balladaműsor indította el ezen az úton:
– Akkor, ott, az a műsor, nagyon megérintett engem, és éreztem, hogy egészen közel kerültem az irodalomhoz a zene által. A figyelmem állandóan a vers ritmikája, dallama felé irányult. Számomra ma is az a fontos, hogy milyen lüktetést érzek a verssorok mögött. Rá kell éreznem a szerző személyiségére, a szavai, mondatai ízére, és ebből tudom kihámozni azt a motívumot, ami elvezet a teljes zeneiségig. Talán nem is igazán én szerzem a dallamot, hanem a vers találja meg magának, amire én csupán ráakasztok egy hangulatot. A népdalok és a komolyzene adja az alapot, amire építeni lehet. Ez egyben identitást is jelent, de nem az eredeti folklórt hozzuk, hanem zeneileg modernebb hangzásúvá varázsoljuk, és így az énekelt vers és a népdal egységben szólalhat meg.
A Mécsvirág együttes Én is nyitok aranytorkot című műsorának bemutatója március 25-én este 7 órakor lesz Szabadkán a Jadran színpadon. A műsor egyben nyilvános cédébemutató is, hiszen az irodalmi és zenei válogatás hangzóanyagként is megjelenik.
A rendhagyó magyarórák és irodalmi műsorok minél szélesebb rétegekhez való eljuttatását a Magyar Nemzeti Tanács támogatta.
