A magyarországi szintű Pázmány Tanulmányi Verseny szervezője a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Kara. A tanulmányi verseny magyar irodalom, matematika és történelem témákban zajlik, célja pedig a pályakezdés előtt találkozási lehetőséget biztosítani a diákoknak a felsőoktatási intézménnyel. A versenyre több száz diák jelentkezett, de csak a legjobbak juthattak be a döntőbe, amelyre Piliscsabán került sor. A megmérettetésre jelentkezett a szabadkai Siflis Anna is, és nemcsak a döntőig menetelt, hanem a kiváló harmadik helyen végzett.
Siflis Anna a budapesti Kölcsey Ferenc Gimnázium végzőse, de már évek óta része a vajdasági diákszínjátszásnak. A Népkör MMK Fabula Rasa Gyermekszínjátszó Grund produkcióiban láthattuk, majd pedig a Zentai Magyar Kamaraszínház Zsebtársulatának Föld nélkül, és az újabb Prométheusz light című előadásában. Az alábbiakban szó lesz színházól is, de először a versenyről beszélgettünk.
Mi mindennek kellett megfelelni a megmérettetés során?
– Az októbertől februárig tartó háromfordulós verseny írásbeli és szóbeli feladatokat tartalmazott. Először főleg a lexikális tudást figyelték, majd az összesített pontszámok alapján az első tizenegy jutott a döntőbe, ott a szóbeli megmérettetésre került sor. A verseny során tehát többféle feladatot kellett megoldani. Összehasonlítani két irodalmi alkotást, érvelő esszéket írni, rendezői expozéra plakátot tervezni, műveltségi tesztet kitölteni, verset írni a helyszínen a megadott strófaszerkezet és rímpár alapján stb.
Hogyan készültél a versenyre, egyáltalán mi késztetett arra, hogy jelentkezz?
– Nem szerepelt a terveim között, majdhogynem véletlenül csöppentem bele. A magyartanárnőm ajánlotta, de nem túl sokat gyakoroltunk. Főleg önerőből készültem, teszteket és érettségi feladatsorokat töltöttem ki. Valamelyest szórakozásból is, mert izgalmasnak találtam a kérdéseket, tetszettek a feladatsorok. Úgy gondoltam, egyrészt kikapcsolódást jelenthet, másrészt jó felkészítő az érettségire. A versírásnál sokat segített Terék Anna, átnézte a verseket, és arra is megtanított, hogyan lehet legegyszerűbben megtanulni a rímképleteket. A plakátos feladatnál Nagy Kornéliát hívtam segítségül, volt ötletem, és tudtam, hogy ő azt nagyon szépen meg tudja rajzolni. Az ötletem alapján így megtervezte a plakátot, a rendezői expozéra pedig már magam készültem.
Mire lelkesít a kiváló helyezés?
– Arra, hogy úgy tűnik érdemes az irodalommal foglalkoznom. Nagyon megörültem, hogy megérte a befektetett energia. Ez most kiváltképp jól jött az érettségi előtt, mert sok mindent megtanultam. Adott egy jó lökést, arra buzdít, hogy még több energiát fektessek a tanulásba.
Hol tervezel továbbtanulni?
– A budapesti színművészeti egyetemre szeretnék menni, prózai-rendező szakra, de ebben az évben csak koreográfus-rendező szak nyílik. Beadtam ugyan a felvételi jelentkezésemet, de ez nem épp az, amit szívem szerint választanék, és bizonyára nem is vesznek fel. Egy évig tehát szeretnék valamilyen színházban dolgozni, akár rendezőasszisztensként Táborosi Margaréta oldalán, vagy bárhogy másképp belsős emberként besegíteni a produkciókba.
Időközben új előadással készültetek a Zsebtársulattal. Hogyan került sor a Prométheusz light bemutatására?
– A tavalyi Föld nélkül sikerei és a próbákon zajló jó hangulat arra bátorított bennünket, hogy még egy előadást színre vigyünk. Úgy gondoltuk ez még belefér, hiszen jövőre mindenki egyetemre megy, és minden bizonnyal szétszéledünk, így ezt az évet szerettük volna még kihasználni. A rendezőnk Lőrinc Tímea görög drámát ajánlott, mert az akadémián is azt tanítják, hogy az a színjátszás alapja. Segítséget is jelenthet mindazoknak, akik a színházban képzelik el a jövőjüket. Így jött a Prométheusz-történet, amihez hozzáfűztük a saját ötleteinket. A lázadás és remény témájára akartunk ráerősíteni. Nem a mozgást helyeztük előtérbe, szövegcentrikusabb előadásban gondolkodtunk. Helyet kerestünk, ahol ezt megvalósíthatjuk, és a szabadkai Lányi Ernő IME fogadott be bennünket. A téli szünet volt az egyetlen időpont, amikor próbálhattunk, mert különböző középiskolákban járunk, egyesek Magyarországon. Az előadásunkat a Lányi Ernő IME-ben mutattuk be, legközelebb március végén az Országos Diákszínjátszó Találkozón játsszuk Kecskeméten, utána a KSZV-n, majd a Vajdasági Magyar Amatőr Színházi Találkozón, de remélhetőleg még látható lesz Szabadkán.
Rendezőasszisztensként is kipróbálhattad magadat. Erre hogyan került sor, milyen új tapasztalatot hozott számodra?
– Táborosi Margarétával dolgozhattam, először a Vajdasági lakodalom kapcsán, azután pedig felkeresett, hogy a Csárdáskirálynőben is működjünk együtt. Mindig érdekelt az Újvidéki Színház, tetszenek az előadásaik, ráadásul egy összetartó társulatról van szó. Életem egyik legnagyobb élményében volt részem. Soha még ilyen komplexnek nem láttam a színházat, és nagyon jó emberekkel ismerkedhettem meg. Nem csak szakmailag, emberileg is sokat kaphattam. Margaréta rendezése nagyon izgalmas, mert ő koreográfusrendezői, illetve ún. fizikai-színházi rendező szakot végzett. Ez teljesen újnak tűnt számomra. A Vajdasági lakodalom az ismerkedés fázisa volt, de a Csárdáskirálynőnél már tudtam, mikor mire gondol, ez pedig visszafelé is így volt. Margarétától sokat tanultam kitartásból és emberségből, szakmailag pedig oly sok újat mutatott, hogy azt fel se tudnám sorolni.
Hol látod magadat a jövőben?
– Szeretnék színházzal foglalkozni. Nagyon megszerettem az Újvidéki Színházat, szívesen visszamennék. Újvidék vagy Budapest vonz igazán, mindkettőnek nagyon örülnék.
