Mint ahogyan napilapunk tegnapi számában beszámoltunk róla, az Ünnepi Könyvhét jegyében hétfőn, a zentai Trocadero kávézóban neves vajdasági magyar szerzők dedikálták könyveiket, továbbá több kiadó is képviseltette magát a rendhagyó irodalmi találkán. Őket faggattuk a vajdasági magyar könyvterjesztés helyzetéről, valamint a lehetséges alternatívákról.
Beszédes István, a zEtna Kiadó vezetője szerint a legnagyobb gondot az jelenti, hogy nincs egységes könyvterjesztő hálózat, így a kiadványok csupán kis könyvkereskedések révén jutnak el az olvasókhoz. Magyarországon valamennyire sikerült megoldani a könyvek terjesztését, mivel nyolc kiadó fogott össze annak érdekében, hogy megszervezze a kiadványok kivitelét, és úgyszintén sikerült találni egy olyan céget is, amely országos szinten végzi a terjesztést. Itthon viszont sokkal nehezebb megoldást találni, mivel kisebbségi olvasókhoz kell eljuttatni ezeket az alkotásokat. Egykoron létezett ugyan egy nagyon jó hálózat, ettől viszont az újvidéki Forum megszabadult, s azóta óriási űr keletkezett a könyvterjesztésben. Beszédes szerint fel kellene kutatni a kis könyvkereskedéseket vagy pedig a könyvekkel is kereskedő cégeket, amelyeken által létrejöhetne egy, bár nem összefüggő, de elsősorban mégis a vajdasági magyar kiadványok forgalmazását felvállaló rendszer. Ahogyan a kiadóknak sikerült összefogniuk a magyarországi terjesztés kérdésében, ugyanez itteni vonatkozásban is elérhető.
Dévavári Beszédes Valéria, az Életjel kiadó szerkesztője egyenesen katasztrofálisnak minősítette a vajdasági magyar könyvterjesztés helyzetét. Úgy véli, először is az embereket kell visszaszoktatni az olvasásra, ezt követően pedig újra meg kell szerettetni velük a vajdasági magyar könyveket. Viszont a kiadványoknak természetesen el kellene jutniuk az olvasókhoz, ami jelen pillanatban nem lehetséges, lévén, hogy megszűnt a Forum könyvterjesztő hálózata, az ezzel foglalkozó magánvállalkozók számára pedig a vajdasági magyar irodalom terjesztése nem nyereséges, és ezért erre nem is igazán ügyelnek. – Nagyon komoly lépéseket kellene tenni könyveink népszerűsítése terén – állítja –, hisz lám, egykoron a könyvek 3–4000 példányban is megjelentek, manapság viszont 300-nál többet ritkán nyomtatnak, s azt sem könnyű értékesíteni.
A zentai rögtönzött irodalmi kávéház vendége volt Bordás Győző, a Forum Könyvkiadó egykori és napilapunk jelenlegi igazgatója is, aki úgyszintén megjegyezte, nem igazán lehetünk elégedettek a könyvterjesztés helyzetével. Gond, hogy nagyon sok községben nincs könyvesbolt, s ezért nem is igazán lehet elvárni az olvasótól, hogy rátaláljon azokra a könyvekre, amelyeket szeretne elolvasni. – Viszont a meglévő boltok mutatói nem rosszak – állítja –, példaként említhető a neves jugoszláv irodalmárról, Danilo Kišről elnevezett szabadkai könyvesbolt, s Zentán is vannak szép eredmények. Szerinte minden, többségében magyarok lakta községben kellene lennie egy olyan kereskedésnek, amely a könyvek terjesztésével is foglalkozik.
A vajdasági magyar szépirodalom és szakirodalom terjesztésén minden bizonnyal nagyot lendíthet az a kezdeményezés, amelynek körvonalai a Magyar Kultúra Napja idei rendezvénysorozatának keretében megszervezett zentai tanácskozáson rajzolódtak ki. Ekkor merült fel a Vajdasági Magyar Könyves Céh megalapításának gondolata, és az e közös érdek mentén kialakuló szerveződés azóta sikeresen szerepelt a budapesti könyvfesztiválon.
Papp Árpádnak, az egyesület egyik kezdeményezőjének, egyben a Kiss Lajos Néprajzi Társaság elnökének a megítélése szerint a könyvterjesztés terén mindenekelőtt óriási lemaradást kell bepótolniuk, ami viszont a saját renyheségükből adódott: – Nem vettük észre – mondja –, hogy a kultúra fenntartói a korábbi állapotok megtartására rendezkedtek be. Így aztán a kilencvenes évektől a napjainkig terjedő időszakban számos esetben megmutatkoztak az ebből a szemléletmódból származó betegségek. A kultúra területéről minden személyt meg kell szólaltatni, akik a nyomtatott kultúráért felelősek, közös nevezőre hozva őket. Ennek a platformnak az egyenlőségen és a közös érdekek együttes megoldásán kell alapulnia. A könyves céh alapítója szerint a könyvkiadás terén a közös érdekek közé elsősorban az tartozik, hogy milyen könyveket is kell kiadni miképpen, mekkora példányszámban, s hogyan történjék maga a terjesztés. Mindehhez szükségeltetik a közös fellépés. Papp szerint már az első pillanatban szembesültek azzal, hogy közös fellépésük a korábbi struktúra kedvezményezettjei körében ellenérzéseket is kiválthat. Ám amennyiben a vajdasági magyar irodalmat és a tudományos műveket nem csak házi, belső használatra akarjuk szánni, hanem meg akarjuk méretni a többi kiadóval, valamint bekapcsolni az összmagyar vérkeringésbe, akkor meg kell tenni ehhez a szükséges lépéseket. Enélkül mi továbbra is egy belterjes, a más irodalmakkal igazából nem találkozó, az összmagyar vérkeringésben nem működő, saját kispályás focinkat játsszuk. Le kell tehát küzdeniük a kicsinyességet, a félelmet, merni kell bátornak lenni s megméretni magukat a nagyobb pályákon is.
Papp Árpád végül megjegyezte, bíznak abban, hogy minden kiadói tevékenységgel foglalkozó vállalkozás és polgári társulás megérti: az egységesülés és a szövetség útjára kell lépniük. Ezt a könyves céh a lehető leglazább formájában szeretné érvényesíteni, olyan szinten, hogy csupán a legkisebb közös többszörös megtalálását tartja kötelezőnek.
