A 49. INFANT színházi fesztivált kedd este a Szerb Nemzeti Színház társulata zárta a Veljko Mićunović rendezésében készült Kafka Machine című előadással. A szemle ideje alatt 4 produkciót tekinthetett meg a közönség, a szerbiaiak mellett, Bécsből, Magyarországról és Szlovéniából is érkeztek társulatok Aleksandar Poposki szelektor válogatása alapján. Az idei fesztivál produkcióit az Ozren Grabarić horvát színész, Sonja Petrović rendező és Nikolina Đukanović drámaíró összetételű zsűri értékelte, amely egyhangúlag a bécsi Burgtheater által előadott Júlia kisasszony című dráma színpadi feldolgozásának ítélte oda a legjobb előadásnak járó díjat. A produkciót Mateja Koležnik rendezte, aki az előadással igazolta a bécsi színház, illetve az általa képviselt színvonalat.
– A rendező elkötelezettsége a részletek iránt, precizitása és finomsága az előadást egy teljes műalkotássá teszik. Kivételesen ügyel minden színházi elemre, odafigyel az esztétikára, valamint a jelmezek és kellékek harmonizálására. A rendezői megoldások megválasztásának bátorsága és átgondoltsága, valamint az előadás színvonalának mértéke egy új művészeti prizmán keresztül mutatja be a már jól ismert drámát. Kiváló színészi játékot láthatott a közönség. Annyira elevennek tűnt, hogy azon töprengtünk, vajon egy filmben, vagy valaki életének töredékében vagyunk-e – áll a zsűri által kiadott közleményben.
Júlia kisasszony (Dávid Csilla felvétele)
A zsűri kiemelte a budapesti Nemzeti Színház társulatát is, amely ifj. Vidnyánszky Attila rendezésében a Woyzeck című produkciót mutatta be. A fiatal alkotói csapatot a színészi együttes kivételes kifejezőkészségéért díjazták.
– A giccs és ócska esztétikájával merészen kacérkodni vágyó fiatal magyar rendező végtelenül szellemes produkciójamegmutatta, milyen banalitásokkal szembesülünk nap mint nap. A mindennapi események nyomást gyakorolnak Woyzeckre, de ügyes megoldással mi a z előadásban nemcsak a külső világot látjuk, hanem a címszereplő belső világát is. A színészek teátrálisan, ugyanakkor feltűnés nélkül beszélnek azokról a komoly témákról, amelyekkel Georg Büchner drámája a társadalom peremére szorult rétegek életéről szól. Csodálatos színpadi mozgást és színészeket ismerhettünk meg, akik egyként funkcionálnak, mégis mindegyiküknek sikerült a maga egyediségével kitűnnie. Az előadás emlékeztet bennünket arra, hogy a színház nemcsak az értelmet ébreszti fel, hanem a szenvedélyt is, és arra késztet minket, hogy senki se maradjon közömbös. Egy teljes és izgalmas színházi alkotást hoztak, amit a közönségnek ritkán van alkalma átélni – olvasható az indoklásban.
