Két, egy generációhoz tartozó festőművész mutatkozott be Újvidéken csütörtökön este a Szerb Tudományos és Művészeti Akadémia vajdasági azaz újvidéki kirendeltségén a Pasic utcában, a tartományi művelődési titkárság hathatós támogatásának köszönhetően. A topolyai Penovác Endre és a szabadkai Szajkó István alkotásaiban gyönyörködhettünk, amelyekről Bela Duranci művészettörténész egyöntetűen úgy nyilatkozott, hogy mindkettőből a természet iránti poétikus vonzódás tükröződik.
Megfogalmazása szerint egyik és a másik művész is kimondottan lázad az úgynevezett szupermarket kultúra ellen, azaz a polip csápjaiként terjedő globalizáció által bekebelezett és letarolt igényes művészet tönkretétele ellen. De az igénytelenség elleni küzdelem mellett a hagyományos festészeti mód tagadása is jellemző rájuk. Szajkónál a tökéletes befejezetlenség tündököl, Penovácnál pedig még a figurális festészet alkalmával is a bácskai síkság szépsége köszön vissza. Penováctól megszokott pulikat ábrázoló képeket, pipacsokat és akácfa részletet láthattunk, Szajkónak pedig a kerékpárjaiban, a semmibe tűnő csónakjaiban és a rá oly jellemző galambjaiban gyönyörködhettünk.
