Óriási fejetlenséget okozott a szerbiai oktatási minisztérium azzal, hogy szerdán délelőtt állt elő a javaslattal, hogy másnap, csütörtökön szüneteljen a tanítás az általános iskolákban és középiskolákban Pál pátriárka temetése miatt. Az eredmény: tanácstalan szülők, kétségbeesett utazódiákok, körbetelefonálók...
Az utolsó pillanatban meghozott döntést azzal indokolták, hogy így a tanárok, illetve a diákok is – szüleik társaságában – részt vehetnek a temetésen. Minden iskola maga dönt erről a javaslatról, hogy csütörtökre elrendeli-e a tanítási szünetet, közölték a Beta hírügynökséggel az oktatási minisztériumban. A hivatkozási alap pedig az a keddi kormánydöntés volt, hogy minden foglalkoztatottnak joga van csütörtökön a fizetett szabadnapra, ha a gyászszertartáson részt kíván venni. Ha már vasárnap tudták, hogy csütörtökön lesz a temetés, miért várt a kormány keddig a döntéssel, a minisztérium meg szerdáig?
Pál pátriárka halála kapcsán mindenki azt emeli ki, hogy milyen szerény, visszahúzódó ember volt. Vajon mit szólna ahhoz, hogy több tízezer diák – akiknek egyharmada a nemzeti kisebbségek soraiba tartozik, s e 30 százalék jelentős része még csak nem is görögkeleti vallású – otthon marad? Ahelyett, hogy az általános iskolás, középiskolás diák teljesítené kötelességét, vagyis ülne a tanteremben, figyelne, felelne, dolgozatot írna. Arról nem is beszélve, hogy az alkotmány kimondja: az állam és az egyház egymástól elválasztva működik. Egyetlen vallás sem lehet államvallás.
Visszatérve a szülői kínokhoz: szerdán délelőtt 11 órakor tette közzé az iskolákra vonatkozó hírt a hírügynökség. S az oktatásügyben is a minisztériumból megindult faxon, e-mailben az iskolák tájékoztatása a szünnapra vonatkozó javaslatról, amellyel kapcsolatban az iskolák maguk döntenek. Délután 4 órakor hívtam fel az egyik szabadkai iskolát, ahol azt a választ kaptam, náluk másnap a szokott mederben folyik majd minden, de az a gyerek, aki szüleivel Belgrádba utazik, természetesen igazoltan marad távol. Két óra múlva kétségbeesett ismerős szülő telefonja: a tanítónő – épp az általam felhívott iskolából – most értesítette, holnap nem lesz tanítás. Mi történt? – kérdeztem az igazgatót. Néztem a híradót, és benne azt a nyilatkozatot, hogy Vajdaság is elfogadta a minisztériumi javaslatot, hogy legyen csütörtök szünnap az iskolában, amit az első félévben le is kell majd dolgozni. A dél-bácskai oktatási elöljáró említett nyilatkozata nyomán megindult az ismerős szabadkai szülőktől a telefonhívások áradata, még este 10 órakor is kétségbeesett ismerősök érdeklődtek, akkor lesz holnap tanítás, vagy nem lesz. Az egyik Szabadka-környéki magyar faluból is érdeklődött a tanácstalan szülő, hogy utazódiák gyereke menjen holnap iskolába, vagy maradjon otthon. Nem restellt felmenni az oktatási minisztérium honlapjára. S akkor vált tanácstalanná: a minisztériumi honlapon csak a javaslat ténye szerepel, szó sincs az iskolák maguk döntik el kitételről. Fél éjszakát forgolódott, de mégis kivitte gyerekét az autóbusz-állomásra, hogy a kisdiák elutazzon az iskolába. Egyetlen diák sem várta a buszt, úgyhogy ők is hazamentek, gondolván, mégsem lesz a szabadkai középiskolákban tanítás. Az említett középiskolában – és az észak-bácskai iskolák többségében – volt tanítás, szinte teljes létszámban megjelentek a tanulók, a néhány otthon maradt magyar ajkú utazódiáknak meg remélhetőleg igazolja a távolmaradást az osztályfőnök.
És remélhetőleg nem kell majd nekik ledolgozni szombaton a mai napot, mint ahogyan Vajdaság számos más településén pótolniuk kell az elmulasztott órákat.
Úgy látszik, az egyik napról a másikra hozott döntés bevált módszer az oktatási minisztériumban. Emlékezzünk vissza, mekkora káosz volt a H1N1 kapcsán elrendelt kényszerszünettel is. A diákok egyik nap még nem tudták, hogy másnap nem kell iskolába menniük. Amit ,,természetesen” majd szombatonként bepótolnak, esetleg meghosszabbítják a tanévet.
