Az újvidéki Magyar Nyelv és Irodalom Tanszéken pénteken megtartották A minoritás poétikái II. című tanácskozást, amely 2021-ben indított konferenciasorozat második rendezvénye. A tavalyi nyitótanácskozáshoz hasonlóan az idei konferencia előadásai a kisebbségi irodalmak mellett a többségi elvárásokkal szembemenő, szociális vagy politikai értelemben kirekesztett csoportok álláspontját, identitását szóhoz juttató műveket is értelmeznek.
– A konferencia célja elsősorban az, hogy a térségi hungarológiai műhelyek találkozóhelye legyen. A Magyar Tanszék miután megünnepelte 60. évfordulóját, egy nagyon nagy krízisbe került. Tulajdonképpen mindannyian krízisbe kerültünk, mert jött a koronavírus és megszűnt mindenféle tevékenységünk. Ez idő alatt átgondoltuk, hogy mi lehet a mi koncepciónk, hogy egyáltalán mivel foglalkozzunk. Akkor döntöttünk úgy, hogy ezután azt a témát, ami egyébként a lábunk előtt hever, a minoritást fogjuk kutatni, valamint ebben jelöljük meg a Tanszék profilját – mondta megnyitó beszédében dr. Toldi Éva, a Tanszék vezetője, aki hozzátette, ezúttal is csak nagyon rövid előadásokat tudtak prezentálni a jelen lévő kutatók, de a személyes találkozás öröme is ugyanolyan fontos.
– Jó végre látni az ismerőseinket, a kutatótársainkat és a barátainkat. A konferencián belül a minoritást a legtágabb értelemben fogjuk fel, ami azt jelenti, hogy nemcsak a nemzeti kisebbségeket, hanem mindenféle kitaszított, peremre szorult csoportokat és a róluk szóló irodalmi szövegeket is vizsgáljuk. Véleményünk szerint a Tanszéknek hosszútávon ez lesz a kutatói profilja – emelte ki a tanszékvezető.
A hungarológiai műhelyek képviselői vettek részt az újvidéki tanácskozáson (Fotó: Ádám Jennifer)
A hungarológiai műhelyek véleménycseréjének és párbeszédének nemzetközi fórumává váló tanácskozássorozat idei rendezvényén nyolc ország 27 jeles kutatója jelentkezett be. Dr. Papp Ágnes Klára a Károli Gáspár Református Egyetemről érkezett.
– Modern magyar irodalommal foglalkozom, és már másodjára veszek részt a konferenciasorozaton. Egy nagyobb kutatási témámnak egy kis részét foglaltam össze össze, ami a nemzeti jelképek kérdésével foglalkozik. A puszta toposzának jelentésváltozatairól ejtettem szót. Kitértem arra, hogy a puszta mint romantikus jelkép a 20. századi irodalomban hogyan épült le, illetve hogyan értelmeződött át például Móricznál vagy Illyés Gyulánál – magyarázta az előadó.
Dr. Boka László irodalomtörténész, a budapesti Irodalomtudományi Intézet tudományos főmunkatársa szerint kiváló téma köré épül fel a tanácskozás.
– Tavaly a vírushelyzet miatt online módon lehetett csak megszervezni a konferenciát. A téma nagyon jó, nagyon sokrétegű, nemcsak a nemzeti kisebbségek, hanem bármilyen más minoritásra fókuszál. Előadásom Székely Jánosról, egy erdélyi drámaíróról, költőről, szerkesztőről, esszéíróról szólt. Ezen belül a poétikáját választottam, hiszen Székely János lírája az életmű egészében viszonylag kisebbségben van a többihez képest – mondta.
A konferenciával a Magyar Nyelv és Irodalom Tanszék fennállásának – Sinkó Ervin nevezetes székfoglalójának – évfordulójára is megemlékezett.
