Az Erasmus Mundus ösztöndíj lehetővé teszi többek között a nem európai uniós országok hallgatói és tanárai számára is, hogy külföldi egyetemek mesterkurzusain továbbképezzék magukat. Sajnos, a hazai egyetemek hallgatóinak sok esetben nincs is tudomásuk erről a támogatásról, pedig érdemes lenne kihasználni a program nyújtotta lehetőségeket. Egy szabadkai fiatalembert, Šabić Norbertet kérdeztük a részletekről, aki sikeresen megpályázta az Erasmus-ösztöndíjat, és már maga mögött tudhatja az első szemesztert.
Hogyan szereztél tudomást az Erasmus Programról?
– Tudni kell, hogy a gimnázium elvégzése után két tanfolyamon is részt vettem, és ez adta az alapot, hogy a svédországi Jönköping egyetemre beiratkoztam, és ott fejeztem be az alapfokú tanulmányaimat. Ebben egy ma is működő civil szervezet segített, ugyanis abban az évben Svédország felkínálta azt a lehetőséget, hogy a balkáni válság után ösztöndíjjal támogatnak tizenhét itteni fiatalt. A tanulmányaim alatt néhány hónapot a svéd egyetemen is eltöltöttem, és ott hallottam az Erasmusról, de mindaddig, amíg nem szereztem meg a diplomámat, nem foglalkoztam vele komolyabban.
Hogyan kezdtél bele?
– Az interneten keresztül jártam utána. Az Erasmus honlapján mindent részletesen leírtak, milyen programokra lehet jelentkezni, melyik egyetemek kapcsolódtak be az Erasmusba, milyen feltételeknek kell eleget tenni.
Milyen feltételei vannak a beiratkozásnak?
– Ez változó. Attól függ, milyen programról és mely egyetemekről van szó. Általános feltétel az angol nyelv. Ezt bizonyítani lehet például a TOEFL nyelvvizsgával, de az én esetemben erre sem volt szükség, mert az alapfokú képzésem alatt több tárgyat angol nyelven tettem le. Az is fontos, hogy az előző képzés valamilyen módon kapcsolódjon a programhoz. Én a svéd egyetemen közösségi ifjúságsegítő szakra jártam, ehhez pedig főként az Erasmus oktatási programja kapcsolódott. Továbbá kellett egy motivációs levelet is küldeni, amelyben leírtam, hogy mivel foglalkoztam, milyen aktivitásokban, önkéntes munkákban vettem részt, milyen kutatásokat végeztem, mi érdekel, miért szeretnék a kurzuson részt venni, és így tovább. A motivációs levél célja, hogy meggyőzd az egyetemet arról, hogy te vagy a legalkalmasabb jelentkező.
Mikor jelentkeztél a programba, és mekkora támogatást kaptál?
– 2006 decemberében küldtem el az anyagomat, és januárban szóltak, hogy felvettek a listára, májusban pedig az Európa Tanács is jóváhagyta. Augusztusban kiutaztam Norvégiába, és megkezdtem az első szemesztert. Az Erasmus adja a legnagyobb ösztöndíjat, 21 ezer eurót. Ez az összeg némely országokban bőven elég, de Norvégiában alig fedezi a költségeket.
Mennyiben más egy európai egyetem a hazai intézményekhez képest?
– A legnagyobb különbség, hogy nálunk még mindig túl formális az oktatás, külföldön viszont multidiszciplináris. Ez azt jelenti, hogy nincsenek élesen elkülönült szakok, hanem programok vannak, egy témát, problémát vizsgálunk meg több megközelítésből, így a masterkurzuson is inkább az elméletre fektetik a hangsúlyt. Rengeteget kell olvasni, tanulmányozni a szakirodalmat, kutatásokat végezni. Az első szemeszterben csak két tantárgyam és két vizsgám volt. Ezeken már túl is vagyok. Januártól pedig Finnországban töltök el négy hónapot, majd a harmadik szemesztert Portugáliában hallgatom le, ugyanis ez a három egyetem vesz részt ebben a programban.
Mik a jövőbeni terveid? Hol szeretnéd kamatoztatni a külföldön megszerzett tudást?
– Ezt főként a diplomamunkám témája fogja eldönteni. Ha egy aktuális problémát választok, külföldön nyílik meg több lehetőség, például az UNICEF-ben vagy az Európa Tanácsban. Valahogy mégis jobban vonz a hazai pálya... Azt hiszem, itt nagyobb szükség lenne rám.
Šabić Norbert
Fotó: Tímár Zsolt
