Megtalálni önmagunkat

A szabadkai Kosztolányi Dezső Színház Desiré kortárs színházi fesztiválja szerdán este ért véget. Utolsó nap a Screenagers Vol.2 című zágrábi-párizsi koprodukcióban készült angol nyelvű előadást tekinthettük meg. Egyszereplős, zenés produkcióról van szó, amelyet Barbara Matijević játszott. A Screenagers amennyire mai, annyira úgymond retro is. Visszaköszönnek belőle a nyolcvanas évek, de hangsúlyos szerepet kap a mai technológia is. Fontos eleme a popkultúra, a mémek és a videojátékok. Egy alkalmazás segítségével a nézők is bekapcsolódhattak az előadásba.
A Screenagers után Az éhezőművész című szarajevói előadást láthattuk, amely Franz Kafka életének, műveinek, leveleinek és naplóinak a motívumai és töredékei alapján készült. A produkció kapcsán két színésszel, Ivona Bakovićtyal és Dino Sarijával beszélgettünk:

– Kafkát és önmagunkat keressük ebben az előadásban, az író művein és a saját gondolatainkon keresztül. Amikor játsszuk, arra számítunk, hogy a közönség is ezt teszi velünk együtt. Úgy gondoljunk, hogy léteznek kérdések, témák, amelyeket a közönség előtt kell kifejteni. Amikor készítettük az előadást, egy kutatást végeztünk. Kérdéseket tettünk fel embereknek az élettel, a színházzal, a színházba járással kapcsolatban. Tanulságos volt, mert nagyon érdekes és meglepő válaszokat kaptunk. Egy kicsit csaltunk, azt lódítottuk, hogy szociológia szakos hallgatók vagyunk, mert attól tartottunk, hogy amennyiben bevalljuk, hogy színészekként beszélgetünk velük, akkor elkezdik szépíteni a dolgokat és nem lesznek őszinték, főként a színházat érintő kérdésekben – hallottuk a színészektől.

Csütörtök este a Zombori Népszínház Übü the Great című előadást tekinthettük meg, Urbán András szerzői előadását, amelyet Alfred Jarry Übü király drámája alapján készített:
– Másodszor rendeztem a Zombori Népszínházban. Az Übü the Great-et Vedrana Božinović dramaturggal készítettük. Az Übü király valahogy mindig is motoszkált a fejemben. Erről a darabról köztudott, hogy szinte a lázadás szimbóluma, de nagyon nehéz vele mit kezdeni, mert általában kimerül egy groteszk, poénkodós, kicsit szemtelenkedő, csiklandós előadásban. Nehéz átlépni a kliséket és emiatt is nagy kihívás volt elkészíteni – hallottuk Urbán Andrástól.
Az idei Desiré fesztiválon mindvégig jó hangulat uralkodott. Sokrétű volt a kínálat. Láthattunk kifejezetten a szövegre irányuló előadásokat, szöveg nélkülieket, a mozgással, a hangokkal kísérletezőket, egyszóval mindenfélét. A reakciókból ítélve a közönség jól szórakozott, sokat nevettek a poénokon és vastapssal jutalmazták a fellépőket. Minden előadás telt házas volt. Urbán Andrást, mint a KDSZ igazgatóját, a fesztiválról is kérdeztük:
– Idén csak minimálisan reklámoztuk, az emberi kommunikációra hagyatkoztunk. Akárcsak nekünk, másoknak is fontos ez a fesztivál, nagyon sok jegy elkelt még mielőtt meghirdettük volna. A fesztivál úgymond eladja magát, de ez köszönhető annak is, hogy az előző években pedig sokat tettünk azért, hogy népszerűsítsük. Ezt persze nem tehetjük a végtelenségig, ha sokáig nem reklámozzuk, akkor az emberek azt se tudják, hogy történik a városban. Számunkra most az volt a legfontosabb, hogy színvonalas előadásokat mutassunk be, jó szórakozást nyújtsunk a közönségnek, és a vendégeink, a fellépők is jól érezzék magukat. A jó fesztivál titka a jó műsor és a rátermettség a szervezők részéről, azaz egy jó csapat. Egy fesztiválon tulajdonképpen mindig az emberek az legfontosabbak, az idei előadások is az emberekkel foglalkoztak – mondta Urbán András.