Balázs Éva 1989-ben forgatott Pannon csúcs című filmjének főhőse egy orosz emigráns fia. Nagyon vázlatos a tartalom: az Újvidéken élő férfi operaénekes, a hegymászás szerelmese. A hatalom meghurcolja, s végül punkénekes lesz belőle (a főszereplő Bicskei István). A filmet a szabadkai Lifka Sándor Art Moziban láthatta a közönség. A vetítésen csak néhányan voltunk olyanok, akik a '80-as évek végét már felnőttként éltük meg, a filmre kíváncsiak többsége a huszonévesek, a harmincas éveik elején járók korosztályából került ki. Balázs Petrovity Éva a film rendezője és Balázs Attila, a forgatókönyv írója is jelen volt az esten.
A Pannon csúcs az egyén és a hatalom küzdelmével foglalkozik, amelyben az egyén marad alul. Az 1989-es alkotás szinte előre vetíti a későbbi évek háborús történéseit. Mint a vetítést követő beszélgetésben felidézték, Balázs Attila egyik novellája volt a kiindulópont filmrendező húga számára.
A kritika igen jól fogadta a filmet, a rendező még mindig emlékszik arra, hogy Ládi István, lapunk filmkritikusa milyen meleg szavakkal üdvözölte ennek az alkotásnak a megszületését. A pulai fesztiválra is eljutott, s ott egy beszélgetésen elhangzott olyan megjegyzés is, hogy egy fiatal magyar filmes miért nyúl egy ilyen témához, hogy tudja kisebbségi szemszögből valaki e témát megfogni.
Balázs Attila Budapesten él a '90-es évek elejétől, Balázs Petrovity Éva rendezői pályáját kettétörte a háború, azóta nem forgatott filmet. S az akkori szereplők közül van, aki már meghalt, van, aki másik országban, sőt másik földrészen él, illetve olyan is akad, aki már felhagyott a színészi pályával. A kérdésre, hogy ma lehetne-e a hatalom és az egyén viszonyáról forgatókönyvet írni, filmet forgatni, szóba került a pénzelés nehézsége. Mint Balázs Attila fogalmazott, elképzelhetőnek tartja, hogy egy hasonló mondanivalóval rendelkező film szülessen, csak ennek az újabb alkotásnak más lenne a jelrendszere, s dinamikusabbnak kellene lennie.
A másik alkotás, amelyet ezen az estén láthattunk, a Cementtej című dokumentumfilm, amelyet a beocsini cementgyárban forgatott 1982-ben Balázs Éva. Katartikus élmény volt látni, amint a főhős végignézett környezetén, amelyet beborít a cement, s ebben nő fel egészségtelen arcszínű gyereke. A Symposion és a Vajdasági Magyar Művelődési Intézeten belül működő Vajdasági Magyar Film-és Mozgóképarchívum szervezésében került sor a rendezvényre, amelynek az Art Mozi adott otthont.
