Tizennégy éves koráig Zentán élt Zámborszki Ákos, aki a hét elején zárult magyar filmszemlén a dokumentumfilm-kategóriában a díjazottak között van. A Magyar Mozgókép Közalapítvány és a Duna Televízió díját kapta (Szőczi Árpáddal megosztva, aki a romániai forradalom kitörésének valódi történetét meséli el). Ez az első dokumentumfilmje.
Mint telefonbeszélgetésünk során megtudtuk tőle, 1992-ben iratkozott be az egyik szegedi gimnáziumba, majd kommunikációs szakon végzett.
Az Utolsó előadás című, díjnyertes alkotása keletkezéséről elmondta, a televíziós stábbal az Őrségbe igyekezett egy forgatásra, amikor három ekhósszekérrel találkoztak. Kiderült, a Circo Soluna vándorcirkuszról van szó. Egy német származású család – apa, anya, három gyerek – állatseregével járja a világot, Olaszország után Magyarországot járják. Egy-egy településen általában két napra verik fel a sátrukat, életörömet, vidámságot visznek az ott élők életébe, majd továbbállnak a következő faluba. Azért Magyarország utait járják, mert itt még élhetnek az általuk megszokott életforma szerint. Ugyanis a mára már elavultnak, elképesztőnek minősített nomád életmódot követi ez a család, nagy meggyőződéssel. Nincs maroktelefonjuk,hiányoznak az elektronikai kütyük az életükből, környezettudatos életmódot követnek. Azzal a feltétellel álltak rá a forgatásra, ha a film készítői egy darabig velük élnek. Ez teljesült. Azért lett az Utolsó előadás a film címe, mert az egyik fiú Kölnbe ment iskolába, s az ősz beköszöntével a család is kényszerpihenőre vonul.
Kérdésünkre, hogy mi lesz a film sorsa, Zámborszki Ákos elmondta, örülne, ha a krakkói, Karlovy Vary-i vagy más fesztiválra sikerülne eljutnia alkotásának. Jó lenne, ha a tévénézők is találkozhatnának az Utolsó előadással. Ami a moziforgalmazást illeti, mint megjegyezte, köztudott, hogy a dokumentumfilmeknek nincs akkora tere, mint a '70-es, '80-as években. Inkább művészmozikban mutathatják be.
Említsük meg azt is, hogy Zámborszki Ákos teljes egészében a saját pénzéből készítette az alkotást.
Nekünk Siflis Zoltán hívta fel a figyelmünket erre a zentai származású filmesre. Ő említette meg elsőként azt, hogy az a Halász Gábor volt az operatőre, aki Vicsek Károly Bolygótűz című filmjének forgatásakor is a kamera mögött állt (s aki a Sose halunk meg című film operatőre is volt).
Hisszük azt, a vajdasági közönség is kíváncsi erre a fimre, amelyről sok kedvező értékelést olvashattunk a filmszemle alkotásaival foglalkozó ismertetőkben, értékelésekben.
