Nagy Margit, az újvidéki székhelyű Vajdasági Magyar Pedagógusok Egyesületének elnöke a vele készült interjú első részében nagyon értékes adatokat közölt arról, hogy a VMPE tekintélyes, vajdasági magyar értelmiségiekkel, illetve más civil szervezetekkel karöltve beadványok, kérvények egész sorát juttatták el az oktatási illetékesekhez, számos találkozóra is sor került a magyar felsőoktatás érdekében az 1990-es és a 2000-es években. Sajnos a politikai élet szereplői leginkább süketek a civil kezdeményezésekre.
Nagy Margitot arról is kérdeztük, mekkora esélyt lát egy önálló vajdasági magyar egyetem megnyitására most, 2010-ben, természetesen a szakember-állományt, az érdeklődő diákokat is figyelembe véve. Először két tanulmányból idéz:
„A vajdasági magyar hallgatók 22%-a tanul Magyarországon. A hallgatók száma 1999-ben, a háború ideje alatt nőtt meg jelentősen, amikor a hallgatók tömegesen jelentkeztek át magyarországi felsőoktatási intézményekbe.A fenti adatokból világosan kiolvashatóak a kedvezőtlen tendenciák, amelyek komolyan veszélyeztetik a vajdasági magyar értelmiség utánpótlását, hiszen a Magyarországon végzett hallgatók hozzávetőleg 80%-a az eddigiekben nem tért vissza szülőföldjére.” (Czigler Mónika: Veszélyben a vajdasági magyar értelmiségi utánpótlás? (2002) Határon Túli Oktatás Fejlesztéséért Programiroda) Ismeretes, hogy ma „ A megkérdezett vajdasági magyar fiatalok „közel fele (46,4%-a) foglalkozik a kivándorlás gondolatával”. A fiatalok 13,9%-a „már biztosan eldöntötte, hogy kivándorol Szerbiából”. (Identitás Kisebbségkutató Műhely, Zenta) Badis Róbert: Mérsékelten bizakodó (5.), Magyar Szó, 2008. október 29., 5. o.)
– A kilencvenes évek végén többször is jártam Szegeden a JATE-n, és Mészáros Rezső rektor beleegyezését adta kihelyezett tagozat indítására. Bizottság alakult Ribár Béla, Szalma József és mások részvételével, de politikai támogatottság miatt az ügy elhalt – nyilatkozta Nagy Margit. Majd 2008-as adatokat idéz: 637 magyar ajkú főiskolás és 2513 egyetemi hallgató tanult a vajdasági felsőoktatási intézményekben (az össz hallgatói létszám jóval 50 ezer fölött van).
– Ha 3150 magyar egyetemistánk tanul itthon, és ha feltételezzük, hogy a vajdasági magyar egyetemistáknak csupán 15 százaléka tanul Magyarországon, amennyiben ez a 15 százalék itthon tanulna, 555 egyetemistával lenne több. Tudni kell, hogy sokan a nyelv miatt mennek át Magyarországra, mert anyanyelvükön kívánnak tanulni. A magyarok vajdaságban a lakosság 14,28 százalékát képezik, a felsőoktatásban csupán 5,76 százalékban vagyunk jelen. Kollégiumi vezetőként személyes tapasztalatom a nyelvi hátrányos helyzet. Ezt azonban nem multikulturális egyetemmel kell megoldani, hanem külön programokkal – hangsúlyozta Nagy Margit. A tennivalókat a következőképp összegezte:
– Az Újvidéki Egyetemen a létező magyar nyelvű oktatást meg kell őrizni, ki kell bővíteni létszámkorlátozás nélküli magyar csoportok formájában. Szorgalmazni kell, hogy a működő szakokon magyar csoportok induljanak be. Ki kell harcolni, amit lehet, és nem szabad lemondani a már létezőről. Miért nem működhetne a magánegyetem az Újvidéki Egyetemmel párhuzamosan? A parlamenti képviselők határozott, nem megalkuvó fellépésére van szükség. El kell dönteni, milyen karokkal induljon a magánegyetem. A szükségleteknek megfelelően a kétszakos tanárképzés sok oktatási gondot megoldana: matematika-fizika, kémia-biológia, történelem-földrajz, pszichológia-pedagógia, de az is elképzelhető, hogy a tanítóképző egyetem az osztálytanítói szak mellett egy másik, felvehető szakot is nyisson, pl. idegen nyelvek, képzőművészet, zene, testnevelés, művelődésszervezés.
