Dr. Reisinger János budapesti irodalomtörténész az ELTE Magyar Tanszékén tanított, később előadásokat tartott az egykor nagy népszerűségnek örvendő TIT (Tudományos Ismeretterjesztő Társaság) keretében. Magyarországot és a határon kívüli magyarok lakta vidékeket járta éveken keresztül, hogy megismertesse a Biblia és a művészetek kapcsolatával az érdeklődőket. Az irodalomban, a zenében és a képzőművészetben tükröződő bibliai életszituációkat, valamint az ebből fakadó igényes erkölcsi gondolkodást tanítja két és fél évtizede az iskola falain kívül is.
A múlt hét végén Zentán tartott két előadást: a magyar irodalom nagy verseiről, valamint az elfogadásról beszélt hallgatóinak. Ekkor beszélgettem vele.
n Tanárként, előadóként több évtizede járod az országot és a határon túli régiókat. Mi a tapasztalatod, mennyire befogadóak a hallgatóid a bibliai gondolatok iránt?
– A Biblia a nagy ismeretlen. Ezáltal a biblikus gondolkodás sem elterjedt. Nagyon óvatosan kell közelíteni az emberekhez. Lehet, hogy Afrikában vagy Ázsiában könnyebb lenne, de a magát kereszténynek valló Európában nagyon nehéz. Egyrészt, mert sokan azt gondolják, hogy ismerik a Bibliát, noha nem ismerik. Másrészt a fiatalabb nemzedékek mindenféle vallási hagyománnyal szembefordultak, és ezektől függetleníteni akarják magukat. Sokszor összemossák a vallási hagyományt a Szentírással. Alapokra nem tudunk építeni, az előítéleteket pedig meg kell szüntetni. Magyarországon van egy hatszázas lélekszámú falu, ahol százan részt vesznek az előadásokon. Ettől három kilométerre van egy másik falu, ahol négyezren laknak és huszonöten jönnek el.
n A legnagyobb irodalmi, zenei és képzőművészeti alkotások is a bibliai indíttatásból születtek. Nyújthat kapaszkodót a Biblia a mai embernek? Az abban megfogalmazott törvények követhetőek a mi világunkban?
– Mikor Illyés Gyulát egyszer megkérdezték, hogy van megelégedve a kulturális élményei tartósságával, akkor azt mondta, egyáltalán nem vagyok megelégedve, hiszen ha elolvasok egy könyvet, megnézek egy filmet, még ha az tökéletes is, néhány hónap múltán lanyhul az élménye. A Biblia az, amiről Pilinszky János úgy vallott, hogy mire hazajöttem a háborúból már minden könyvet kidobtam a táskámból, de a Biblia úgy maradt mellettem, mint a hűséges kutya. Én tehát abban hiszek, hogy egyedül a Bibliában van orvosság az ember gyöngeségére.
n Melyik az a bibliai történet, amelyiket kiemelnéd?
– Azokat a történetek választanám, amelyek Jézussal megestek az életben. Nagyon fontosnak látom a betesdai beteg meggyógyítását. Azt, hogy egy harmincnyolc éve beteg emberhez hogyan közelített Jézus. Azt a két szót, amit mondott neki: akarsz-e meggyógyulni? Ma is majd mindenkinek föltehetnénk ezt a kérdést. Hiszen sokan úgy vélik, jobb betegnek lenni. Nem elsősorban a testi betegségre gondolok, hanem a lelki problémákra. Többet foglalkoznak akkor az emberrel, jobban megértik, odafigyelnek rá. Egyik egyetemi tanárom úgy bocsátott útra bennünket, ne nagy tudós emberek legyetek, hanem árvízi mentőcsónakosok. Mert a világnak nem tudós, hanem tudó emberekre van szüksége.
n Az idén a Bibilia éve van.
– Sajnos, a Biblia éve nem a Bibliáról fog szólni, hanem bibliai programokról. Megint kipipálnak majd valamit, hogy ennek is megvolt az éve, aztán annál nagyobb lesz a csönd körülötte. Ez nem akció kérdése. Ha megismerjük a Bibliát, az életünk végéig kell hogy kísérjen bennünket.
n Könyveket írsz, előadásokat tartasz, egyetemi oktató vagy. Miért tartod fontosnak, hogy mindemellett táborokat is vezess?
– A leghatékonyabb formája a tudás átadásának, ha kimegyünk a természetbe. Ott mindenki egy kicsit feloldódik. Az űzött életből kimenekülünk egy nyugodt környezetbe. A Zemplénben és a Somogyban van egy táborhelyünk, és most nyáron talán itt a Bánságban is nyitunk egy kisebb tábort. Őszinte, kereső-kutató embereket szeretnénk nevelni, akik a maguk életét élik, nem pedig egy kívülről irányított életet, amire rá akarják kényszeríteni őket.
