Vannak olyan gyerekek, akiknek állandóan vagy átmeneti jelleggel különböző okok miatt (fizikai, biológiai, pszichikai, intellektuális, családi vagy szociokulturális) egyéni, sajátos nevelési-oktatási szükségleteik vannak. A tapasztalatok szerint ma már nincs átlagos diák. A tanulók zöme különleges bánásmódot igényelne.
Nemrégiben tartották meg Szabadkán a Magyar Nemzeti Tanács által szervezett fejlesztőpedagógiai tanácskozást, amelyen azok a szakemberek vettek részt, akiket eddigi munkájuk során már foglalkoztatott a tanulási nehézséggel küszködő gyerekek sorsa. A konzultáció bevezető előadásai a Vajdasági Pedagógiai Intézet továbbképzéseiről és a zentai Stevan Sremac Általános Iskola fejlesztőpedagógiai módszereiről szóltak. A hozzászólások pedig egyértelművé tették, nagyon fontos felismerni ezt a problémát, hiszen azok a gyerekek, akik bizonyos nehézségekkel küzdenek valamely területen, ugyanúgy lehetnek kiemelkedők, tehetségesek egy másikon. A segítésnek, a fejlesztésnek azt a célt kellene szolgálnia, hogy a gyerekek egyéni adottságai kibontakozhassanak. Ha a gyengeségeikre helyezik a legnagyobb hangsúlyt, és azokat igyekeznek fejleszteni, akkor csak átlagosak lehetnek, ha azonban azokat a területeket erősítik, amelyekben jók, akkor kiemelkedő eredményeket érhetnek el. Ez a sajátos nevelési igényű gyerekek esetében fokozottan így van: a hátrányaikat addig kell fejleszteni, ameddig akadályt jelent a képességeik kibontakoztatásában, és arra kell erőteljesebb hangsúlyt fektetni, amihez érzékük és tehetségük van. A beszélgetés részvevői arra is felhívták a figyelmet, hogy ha az iskolarendszerben nem azokat a képességeket, készségeket helyeznék előtérbe, amelyeket ma értékelnek (jó memória, kiváló verbális készség, választékos és hangos (!) beszéd, szorgalom), akkor a tanulási zavarok egészen más típusaival találkozhatnánk.
– A sajátos nevelési igényű gyerekekkel való foglalkozás is csak akkor lehet hatékony, ha a nevelési-oktatási célok tisztázottak, ha tudjuk, hogy mit akarunk elérni – mondta Józsa László, a Magyar Nemzeti Tanács elnöke lapunknak adott nyilatkozatában. – Tudomásul kell vennünk, hogy minden ország oktatási rendszerében súlyos problémák vannak. Megdöbbenéssel tapasztaljuk, hogy ma átlagos gyerek nincs: sok kiemelkedő képességű gyerek ül be az iskolapadba, de azoknak a száma is számottevő, akik valamilyen részképességhiánnyal küzdenek. Akár húsz százalékig is terjedhet azoknak az iskolakezdő gyerekeknek az aránya, akik számára nem megoldás a hagyományos tanítási gyakorlat. Ha ilyen arányban jelentkezik valamilyen probléma, akkor erre a rendszernek reagálnia kell. A szerbiai oktatási rendszer azonban fel sem ismeri a problémát, arról pedig, hogy valamilyen adekvát kezelési mód volna, még csak szót sem ejthetünk. Az MNT-nek az a feladata, hogy az említett oktatási problémát megvilágítsa, definiálja, és jogszabály-módosítási tervezeteket készítsen el, amelyekkel kísérletet tehetünk arra, hogy az oktatási rendszerben olyan finomító elmozdulások történjenek, amelyek megfelelően rendezik az említett kérdéseket – mondta Józsa.
A probléma ismert a vajdasági tanügy számára. A konzultációs beszélgetésen elhangzott, hogy amennyiben igény van rá, a szabadkai Tanítóképző Kar felvállalná a fejlesztőpedagógus-képzést, a Vajdasági Pedagógiai Intézet ugyancsak szervez előadásokat, szakmai továbbképzéseket, amelyek hozzásegíthetik a pedagógusokat a rendhagyó tanítási gyakorlat elsajátításához. Zentán iskolai órán kívüli fejlesztőpedagógiai foglalkozásokat tartanak a gyerekeknek, Magyarkanizsán pedig külön tagozatot nyitottak a tanulási nehézséggel küzdő kisdiákok számára (nem a fogyatékos gyerekek speciális tagozatát jelenti).
