Hétfőn este ért véget a Nyelvi és Etnikai Kisebbségi Színházak 5. Nemzetközi Találkozója. Az Újvidéki Színház szervezésében megvalósult fesztiválon olyan előadások kerültek bemutatásra, amelyek kisebbségi kérdésekkel foglalkoztak. Az idei rendezvény témájának központi helyére a nőt helyezték. A nőt mint anyát, feleséget, társat.
– A nők a világnak a felét jelentik, mégis nagyon sok értelemben véve kisebbségben vannak, és sajnos a társadalmi struktúra veszélyeztetett részéhez tartoznak. Még mindig valamiféle másodlagos megítélésben részesülnek. Ezért gondoltuk úgy, hogy az idei fesztivált a nőknek szenteljük. A vendégszereplő társulatok pedig a produkcióikon keresztül ezt a koncepciós elképzelésünket meg is valósították. Hol dramatikusan, melankolikusan, hol pedig önironikusan vagy komikusan, de mindenképpen nagyon hitelesen. Ami a legfontosabb, hogy ezeknek a társadalmi viszonyoknak a láthatatlan dimenzióit is láthattuk. Azt gondolom, hogy a színházak az elmúlt két-három évben sokkal árnyaltabban, sokkal keményebben, igazabbul és kompromisszumot nem tűrően tárják fel azt a problémahalmazt, amit a nőtársainkkal kapcsolatban megélünk – mondta Venczel Valentin, az Újvidéki Színház igazgatója.
A közönség minden előadást nagy tapssal jutalmazott, ami igazolja, hogy van igény az ilyenfajta előadásokra.
– A közönséget valójában társalkotónak tekintjük. Nem az a lényeg, hogy milyen nagy a nézők száma, hanem hogy az, aki ott ül a nézőtéren, mennyire társalkotó, mennyire igazi résztvevő. Egyértelműen állíthatjuk, hogy a Synergy Fesztivál közönsége tulajdonképpen az Újvidéki Színháznak és a vendégtársulatoknak is társalkotó eleme, és nem pedig egy passzív kulturális fogyasztó – tette hozzá a színházigazgató.
Fotó: Ótos András
A fesztivál utolsó előadását a zágrábi Arterij Színház mutatta be. A társulat a Bóra című darabot vitte színre, Romano Nikolić rendezésében. A produkció a menekültek és menedékkérők helyzetével foglalkozott. Az előadás egy hároméves kisfiúról szólt, akit a homokos tengerpartra dobott a víz Bodrum közelében. A fiú családja Szíriából próbált elmenekülni a polgárháború elől, és letelepedni egy jobb helyen. A tervüket azonban nem tudták megvalósítani. Romano Nikolić úgy döntött, hogy nem hagyja, hogy ez a 2015-ben megtörtént történet feledésbe merüljön. Az előadás kissé elvont. A légkör tele van kétségbeeséssel és tehetetlenséggel. A darab érdekessége, hogy egy török menekült fiatal fiú is jelen van benne.
Az előadást követően a KAL rock’n’roma koncertje zárta a fesztivált.
A színházi találkozó idén is humanitárius jellegű volt. Az előadások ingyenesek voltak, a nézők azonban önkéntes adománnyal támogathatták az újvidéki Biztonságos Női Házat.
Nyitókép: Ótos András
