Való igaz, 150 rendezvény áll mögöttem megbízatásom másfél éve alatt – oszlatta szét kételyeinket Ágoston Mária, a temerini Lukijan Mušicki Tájékoztatási és Művelődési Központ igazgatója, a Temerini Rádió szerkesztője, akit 2009 decemberében neveztek ki erre a posztra. Azóta rendezvények váltják egymást a központ képtárában, olyan tempóban, amilyent igazán kevés intézmény mondhatnak a magáénak, még akkor is, ha óriási a vezetőik tenni akarása, áldozatkészsége. A következő kiállítás holnap nyílik meg 19 órakor. Ezúttal Penovác Endre akvarelljeivel ismerkedhet meg a temerini közönség, az év folyamán azonban még sok-sok meglepetés várja a helybelieket.
– Örülök, hogy Penovác Endre is eleget tett meghívásunknak, és külön annak, hogy akvarelleket állít ki. Körülbelül 25 munkáját láthatja majd a közönség, a rendelkezésünkre álló térben ugyanis ennyire van lehetőségünk.
Van-e állandó közönsége a kiállításoknak? Növekedett, netán lanyhult a rendezvények iránti érdeklődés?
– Kezdetben úgy láttam, mindig ugyanazok a személyek jönnek, már-már félő volt, hogy belefáradnak, hiszen az évi 80 rendezvény nem kevés. Első pillantásra ez soknak tűnik, de bebizonyosodott, ha sokrétű, változatos a kínálat, akkor mégsem az. A kultúrára van igény, s ha különböző rétegeket célzunk meg, akkor mindenki megtalálja a megfelelőt. Vannak visszatérő rendezvényeink is: az én irányításommal immár harmadszor rendezzük meg a tojásfestő versenyt, de ilyen jellegű a kétnyelvű gyermekheti fesztivál és a karácsonyi műsor is. A gyerekek ezt most már igénylik. A felnőttprogramok irodalom- és művészetkedvelőknek szólnak, ennek ellenére igyekszünk minél szélesebb réteget megszólítani. A szervezés sok munkával jár, de az eredmények igazolják, hogy megérte. Idővel kialakult egy jó kis csapat: Horváth Anikó, Csorba Eszter és Aleksandar Zec, akik most már igen olajozottan, egyre nagyobb tapasztalattal működnek együtt, és valójában nekik köszönhető a sok-sok rendezvény. Az ötletek a leggyakrabban tőlem származnak, a kivitelezés azonban az ő munkájukat dicséri.
Nyilván pénz is kell a szervezőmunkához. Mindenki pénzhiánnyal küzd. Önök hogyan győzik?
– Az akarat mellett természetesen anyagiakra is szükség van. S pénzből sohasem elég. Ilyen szempontból nagyon jó, hogy egy kalap alá vagyunk véve a rádióval, ennek köszönhetően ugyanis sok támogatót tudunk magunk mellé állítani. Sok esetben felkínáljuk egy-egy vállalkozónak a hirdetést a védnökségért cserébe. Ez nem kompenzáció, mert az állam azt is megtiltotta a közvállalatoknak, de a szponzorálás engedélyezett. Ezt kihasználva tudjuk megszólítani azokat a vállalkozókat, akik hajlandóak támogatni a kultúrát. Különösen a gyermekrendezvények esetében hoznak szívesen anyagi áldozatot a helybeliek. Emellett arra törekszünk, hogy minél kevesebb pénzből minél többet kihozzunk. A gyermeknapi rendezvényünk tizedannyiba kerül, mint a Tini Fesztivál – még ha helyi jellegű is –, mégis ugyanannyira sikeres. A kétnyelvű rendezvény közönsége, a gyerekek, sőt a szülők is barátkoztak, ami Temerinben nem megszokott dolog.
A kétnyelvűség egyébként is szervesen hozzátartozik a rendezvényeikhez.
– Minden rendezvényünk kétnyelvű, a meghívókat is mindenki az anyanyelvén kapja meg tőlünk. Az irodalmi esteken vagy a koncerteken azonban sok esetben csak az egyik vagy a másik nyelven szólalunk meg, egyszerűen azért, mert olyan a közönség összetétele, egyéb esetben ez erőltetetté válna. Amikor Hornyik Miklóst vagy Vékás Jánost láttuk vendégül, akkor természetes volt a magyar nyelv használata.
Változatos tevékenységük egyik gyöngyszeme a bábcsoport megalapítása.
– November 1-jén alapítottam meg a bábcsoportot, ahol ugyancsak a kétnyelvűség érvényesül. Karácsonyra elkészült az első előadás: A brémai muzsikusok. Az első sikereken felbuzdulva már készül a második előadás, húsvétra meglephetjük a legkisebbeket egy-egy magyar és szerb népmesével. Az igazság az, hogy az ötvenes években ugyan volt Temerinben bábszínház, ami viszont régóta nincs, és nemcsak itt, hanem jóval a nagyobb településeken sem. A temerini születésű Szarvas Sándor faszobrász és Molnár Róbert újvidéki színművész voltak a segítségünkre. A csapatot Tóth Lívia, Árok Sarolta, Csorba Eszter és Tóth Diana alkotja, ők nagyszerűen kiegészítik egymást, a bábok készítésétől kezdve mindent egyedül csinálnak. Hálás közönségnek bizonyulnak a legkisebbjeink, kitörő lelkesedéssel fogadják a nekik szóló kulturális programokat. A rádió előnyét kihasználva az előadást megörökítjük, hangfelvételként is lejátszható, de reméljük, alkalmunk lesz többszöri fellépésre is. Járekra, Szőregre már hívtak bennünket, de vannak meghívások Budiszavára, Óbecsére, Boldogasszonyfalvára (Gospođinci) is.
Nyáron azt szeretnénk elérni, hogy a Temerini Rádió épülete mögötti udvart is megtöltsük élettel. A munkálatok épp a napokban kezdődnek, és ha minden a terveink szerint halad, akkor rövidesen elkészül a nyári színpad is, ott bábelőadásokat, mozivetítéseket is szervezhetünk.
A központhoz tartozik az idén negyvenedik évfordulóját jegyző Temerini Rádió. Gondolom, megemlékeznek a jubileumról.
– Egy kiállítás keretében emlékezünk meg erről. De ennél is jóval fontosabb a munkakörülmények javítása, hiszen krónikus munkatárshiányban szenvedünk, s ez elsősorban a magyar szerkesztőségre igaz. Másfél éves munkám során sikerült sok szakképzett fiatalt bevonni a munkába, de a nyugdíjas kollégákat is vissza-visszacsalogatjuk, nyugdíjas pedagógusokat is bevonunk a munkába. Nagyon fontosnak tartom, hogy a rádió magyar és szerb nyelvű szerkesztősége, valamint a rádiós munkatársak és a kulturális tevékenységet végzők között is meglegyen az összhang. Ha ez sikerül, sőt ha mandátumom végéig a magyar szerkesztőséget is felerősítenénk a szerb szerkesztőség szintjére, akkor kijelenthetnénk, hogy a központ eleget tesz mind művelődési, mind pedig tájékoztatási rendeltetésének.
