„Nem az a magyar, akinek a nagyszülei magyarok voltak, hanem az, akinek az unokái is magyarok” – ezt a Karácsony Sándor idézetet választotta a szabadkai Lányi Ernő Iparos Művelődési Egyesület által szervezett szakmai értekezlet mottójául dr. Szöllősy Vágó László, a rendezvény szervezője. A hagyományok szerepe a nemzeti és a vallási önmegtartásban című összejövetelen például elhangzott, hogy a hagyomány és a nevelés összeforr. A hagyományok átadásával azt is megtanítjuk gyermekeinknek, unokáinknak, ők hogyan neveljék majd unokáinkat, legyen szó az anyanyelven való szép és szabatos megszólalásról, vagy például arról, amit őseink íratlan szabályként kezeltek: minden egyes kivágott fa helyett legalább kettőt kell ültetni.
Mint hallottuk, a fakultatív tantárgyak között alsó tagozaton szerepel a hagyományápolás is, de a pedagógusok jelentős részének tudása igencsak hézagos e téren, és sok olyasmit is tanít, aminek köze sincs a mi hagyományainkhoz, értékeinkhez. Sok pedagógus kevés magyar népdalt ismer. A szabadkai óvóképzőben például a leendő magyar óvónők a zenét és ennek módszertanát is szerb nyelven tanulják. Nagy István, a Vajdasági Magyar Folklórközpont vezetője megemlítette, hogy most, amikor a Magyar Nemzeti Tanács az oktatási stratégiát készíti, a hagyományápolásnak, a néprajznak is helyet kell kapnia az iskolai tantervekben, de – fűzték tovább a gondolatmenetet a részvevők – érdemes átgondolni, hogy külön tantárgyként vagy a nemzeti azonosságtudat szempontjából fontos tantárgyakat átszövő rendezési elvként kellene szerepelnie.
Az összejövetelen dr. Hódi Sándor pszichológus, dr. Szőke Anna etnológus, Mátyus János gimnáziumi tanár, Bodrogi Hajnalka pedagógus, Döme Mónika hitoktató, Szöllősy Vágó Veronika népdalkörvezető, dr. Szöllősy Vágó László pszichológus, népművelő tartott előadást, illetve hangzott el írásban eljuttatott szövegük. Nagyon értékesek voltak a közönség soraiból elhangzott hozzászólások. Ezek is azt támasztották alá, hogy e témáról a beszélgetést folytatni kell.
