Valaki azt találta mondani, hogy a statisztika a legigazabb hazugság. Akár fordítva is mondhatta volna, az eredmény egyre megy. Merthogy a statisztika néha valóban csak a szárma-szindrómát hozza felszínre (egyik húst, másik káposztát eszik, átlagban szármát ebédelnek), gondoljunk csak az életszínvonal-kimutatásokra. Sok esetben azonban nem csal a kimutatás, a valós helyzetet tükrözi. Ki és miért ne hinné el például, hogy Olaszország a százéveseké, hogy 23 ezer matuzsálem él Brazíliában, vagy hogy Magyarországon ezer férfire 1105 nő jut? És miért kételkednénk azokban a kimutatásokban, miszerint vészesen fogy Magyarország lakossága? A helyzet talán még annál is rosszabb, mint amit egyes prognózisok állítanak: 2050-re már csak 8,5 millió körüli lesz az ország lakosainak száma. A határon túli magyarok körében még rosszabb a helyzet, mert ott a fokozódó asszimiláció is pusztít. Vagy mégis lassítható lenne a fekete statisztika? Erről a témáról vitáztak a hétvégén sugárzott Törzsasztal vendégei a Duna Tévében. Egyszerűen, tévés viszonylatban mondhatni szürkén, ugyanakkor értelmesen és szellemesen, mint ahogyan évek óta teszik.
Ugye, ismerik ezt a műsort? A beszélgetést a csokornyakkendős Vizi E. Szilveszter vezeti, törzsasztala körül pedig olyan emberek ülnek, akik saját szellemi teljesítményük jogán váltanak szót egymással, legyen szó népesedésről, a határon túli nemzetrészek sorsáról, az oktatásról, a tudomány dolgairól, népművészetről, irodalomról, az értelmiség szerepéről, vagy más, kevésbé „hangzatos” témáról. A műsor rendezője bizony egy órán át csak közülük válogathat. A tévé szakmai követelményeit illetően nyilván nagyon szegény műsorról van szó, jószerével rádióműsorról, a szereplőknek köszönhetően mégsem unalmas. A kerekasztal „vitézei” mélyrehatóan, a politikai csatározásokon felülemelkedve beszélgetnek, mint egy összeszokott asztaltársaság, mely még a kameráról sem vesz tudomást. Véleménykülönbség van, de nincs két szemben álló oldal, s ez nagyon jó, még akkor is (vagy főleg azért), ha a média egy ideje pont a szemben állók ütköztetésére esküszik. S ami különösen szembeötlő, és ritka jelenség a magyar televíziózásban: a műsor résztvevői a lehető legtermészetesebben a nemzet egészében gondolkodnak. Ez főleg a műsorvezetőnek, Vizi E. Szilveszternek, az MTA sokéves elnökének, egyébként agykutatónak köszönhető, bár nem csak neki. Vizi sok éve szerepel a televízióban, különösen a Duna TV-ben, műsorvezetőként kiválóan megállja a helyét, bizonyítván, hogy egy tudós ember cseppet sem ér kevesebbet azáltal, ha a tévé képernyőjén (is) népszerűsíti a tudományt. Sőt! Egyébként már magában tiszteletreméltó teljesítmény egy egészen idegen területről berobbanni a tévé világában, és sikeresen nézőközelbe hozni a vaskalaposnak hitt tudósembereket egy, sztárocskáktól hemzsegő világban!Vizinek ez sikerült.
A hétvégén a legfájóbb igazság, az állandóan fogyatkozó magyar népesség kérdése, ennek okai, esetleges orvoslásának lehetősége volt terítéken. Egyöntetű válasz természetesen nem hangozhatott el, bátorítás még úgy sem. Némi derűlátásra ad okot, hogy a gyermekvállalási kedv nagyobb Magyarországon, mint a valós teljesítmény, és az is, hogy a könyörtelen statisztikán azért lehet változtatni. Erre a skandináv országokban van példa, ahol megtalálták annak módját, hogy fordítsanak a negatív tendenciákon.
