Évtizedeken át ismertem őt futólag, majd több mint tíz évig dolgoztunk együtt. Amikor a Jó Pajtás és Mézeskalács szerkesztőségébe kerültem főszerkesztőnek, természetszerűen új elgondolásokkal, tervekkel láttam a munkához, frissíteni akartam, ehhez szükségem volt mindenkire. Gabitól tartottam, mert főszerkesztőként is szóba került. Ám nem volt okom aggodalomra, s egyébként is, nyugdíjba vonulásom után ő vette át a lap irányítását.
Csakhamar megtapasztaltam, hogy akire szerintem továbbra is szüksége volt a Jó Pajtásnak, az éppen Gabi volt. Megbízható, pontos munkatársat, tapasztalt szerkesztőt, jó tollú újságírót ismertem meg benne, aki kész volt az együttműködésre. Írásainak nyelvezete könnyed, tiszta, fordulatos és gazdag volt, s bár a szerkesztőségnek volt ún. lektora, aki egyesek után sokszor átírta a kéziratot, nála soha nem volt utómunka. Témái ötletesek voltak, könnyen szólt a gyerekekhez, sose gügyögött, le se kezelte őket; szellemes volt, pontosan tudta, hogy kiknek ír, tisztelte olvasóit. Ezt a nemes gyermekközpontúságot mindenhol becsülték. A Jó Pajtás-napokon, melyet szerte a vajdasági iskolákban tartottunk, s melyeken gyerekek, pedagógusok értékelték munkánkat, lapunkat, Gabi írásairól, szerkesztéséről elismeréssel szóltak. Tudta, mit kell nyújtania egy gyereklapnak, a gyerekeknek. Valószínű, hogy ebben az újságírás előtti tapasztalata is segítette: korábban tanár volt. A 3T-ét – ahogyan neveztük a rovatát –, a természet, tudomány, technika rovatot szerkesztette, időszerűen, igényesen, pontosan, s amit fontosnak tartottam, nem történt meg, az oldalakkal késett volna, vagy feladatot elhanyagolt volna. És riporter volt. Úgy ismerte Vajdaságot, mint a tenyerét, nem volt magyar iskola, ahol meg ne fordult volna. Mindenütt örömmel várták, könnyen kapcsolatot teremtett a gyerekekkel, riportalanyaival, a kényesebb témáknál is megnyíltak neki.
Ha rá gondolok, mindig eszembe jut az is, hogy azokban a zaklatott, túlfűtött, indulathordozó években is kiegyensúlyozott, kedves, figyelmes kolléga maradt a szerkesztőség minden tagjával. Ettől a kedves, mindig udvarias kollégától, igazi úriembertől búcsúzom az egykori sok-sok olvasója nevében: pihenj békében, kedves Gabi!
* Horváth Gábor búcsúztatása január 13-án, pénteken 13.30 órakor lesz az újvidéki Városi temetőben.
