Tóth Ferenc költőről, drámaíróról, néprajzkutatóról és pedagógusról, aki 1980. október 9-én közlekedési szerencsétlenségben életét vesztette, a topolyai Kodály Zoltán Magyar Művelődési Egyesület irodalmi és szavaló szakcsoportja – Vass Borbála nyugalmazott magyartanár vezeti –, minden év októberében megemlékezik. Az idén október 19-én és 20-án kerül sor a rendezvényre. Ezen részt vesznek Tóth Ferenc tisztelői, barátai, akik először mindig a Moravicai úton található egykori szülőházon levő portréján helyeznek el virágot, majd a temetőben megkoszorúzzák a sírját. Ilyenkor a verseiből szavalatok hangzanak el.
Az idei megemlékezésnek kettős ,,jubileuma” van. Tóth Ferenc nemrég megjelent Szó és szív. Népköltészeti írások balladákról, népdalokról és szerelmi szokásokról című, a Forum kiadónál megjelentkönyvének bemutatására kerül sor, ugyanakkor egy jelentős eseményekről is szó esik Tóth Ferenccel kapcsolatban. Ennek előzményei 1970-re nyúlnak vissza. Az újvidéki Forum Könyvkiadó 1970-ben pályázatot hirdetett drámaírásra. Tóth Ferenc Jób című kétrészes verses színművével a második díjat érdemelte ki. A szabadkai Népszínház Magyar Társulata az 1972/1973-as színházi évadban műsorra tűzte a darabot, és harmadik bemutatóként 1972. december 19-én színre vitte, ifj. Szabó István (1937–1984) rendezésében, Pataki László (1916–1999) színművész főszereplésével.
A szerző ezt megelőzően a többi között ezt nyilatkozta:
,,(…) a legszívesebben hitvallásnak nevezném a Jóbot… A jóbi alak és magatartás egyetemi éveim óta foglalkoztat…Az emberre nehezedő, az embert befolyásoló külső hatalmak ellen emel szót az embernek hangot adó Prométheusz s a bibliai Jób is… A sajátos élethelyzetében feszülő többszörös konfliktus: az egyén és a hatalom, az egyén és a kényszerűségek meghatározta korszellem, valamint a Jóbban zajló kettősség olyan drámai megoldást kínált, amellyel a magam és a barátaim személyes élményeit is kifejezhettem…”
Ifj. Szabó István, a rendező: ,,Célunk nem a bibliából ismert és nem csak a bibliában erénynek tartott jóbi magatartás elmarasztalása, hanem a ma is előfordulható jóbi szituáció kegyetlen és abszurd jellegének bemutatása.”
Pataki László, aki Jóbot alakította: ,,Csak rögös lehet az az út, és kíméletlenül tövises, ha az egyénnek van bátorsága megkérdőjelezni a körülötte zajló élet jelenségeit és megnyilvánulásait, és fel meri tenni magának, valamint kortársainak a rövid és éles, de gondolkodásra és bírálatra, valamint mérlegelésre kényszerítő szót, a »MIÉRT?«-et.”
Valamennyi akkor megjelent lapbeszámoló és későbbi műbírálat/elemzés a legnagyobb elismerés hangján szólt a darabról, kiemelve mindenkori örök értékeit/igazságait. Részlet Gerold Lászlónak, a bemutató után megjelent írásából:
,,Hosszan tartó taps zárta a jugoszláviai magyar ősbemutató szabadkai előadását. A taps, mely Tóth Ferenc Jób című művének záróakkordjaként hangzott fel, a szerzőt, drámairodalmunk színpadot kapott új művét és a Jóbot megjelenítő együttest jutalmazta, őszinte elismerést fejezett ki. Ez a taps a színház és a szerző vállalkozása mellett a közönséghez közel álló, aktuális emberi problematikának is szólt, figyelmeztetve, hogy a nézőt elsősorban a hazai drámák, gondolati, érzelmi töltése képes magával ragadni, igazán érdekeltté tenni. A Jób – Tóth Ferenc pályadíjnyertes műve – tartalmaz olyan vonatkozásokat, amelyeket mindenki saját – keserű – tapasztalatára emlékezve közelinek érez. Ki ne lett volna már a jóbihoz hasonló szituációban?
Ki az, akit élete során nem kényszerítettek szembehelyezkedni egykori hitével, önmagával, szembefordulni a fölötte álló, sérthetetlennek és szentnek hitt, s őt mégis játékszerként kezelő, nemegyszer misztikus hatalom valamely megnyilvánulásával, értelmetlenségével? Erről, a hitről és a hit megrendüléséről, az egyén és a hatalom szükségszerű szembekerüléséről szól Tóth Ferenc Jóbja.”
Erre érzett rá a topolyai színház közönsége is, amikor a Népszínház 1973 tavaszán, vidéken elsőként a szerző szülővárosában vendégszerepelt a darabbal. Miután legördült a függöny, mindent felülmúló spontán ünnepség volt, amire régi színházlátogatók is alig-alig emlékeztek a topolyai Járási Magyar Népszínház korszakából (1949–1959).
A szabadkai társulatnak fennállása (1945) óta a Jób a 259., az ősbemutatók sorában pedig a 23. bemutatója volt.
Eljutott a darab a XVIII. Jugoszláviai Színházi Játékokra (Sterijino pozorje) is. Pataki László kiváló alakításáért, Petrik Pál (1916–1996) díszletterveiért részesült elismerésben. A Népszínház Magyar Társulata a belgrádi Duga vállalat és az újvidéki Dnevnik napilap különdíját is kiérdemelte a Jóbbal.
A Tóth Ferencről való idei megemlékezésen ezúttal a negyven évvel ezelőtti nagy sikerről is felelevenednek az emlékek.
