Az író többnyire akkor is alkot, amikor naplót ír: az események özönében valamire kifejezett hangsúlyt fektet, másvalamit elhallgat, bizonyos dolgoknak pedig eltúlozza a jelentőségét. Művészi szándékkal vagy anélkül, de mindenképpen stilizálja lejegyzett gondolatait, aminek következtében műalkotásként (is) értelmezhetjük az így létrejött szöveget. Az elmondottak tükrében kétség nem fér hozzá, hogy Gion Nándornak a budapesti Noran Libro kiadó gondozásában megjelent Véres patkányirtás idomított görényekkel című kötetében helyet kapott Naplók, interjúk és más írások is a szerző életművének a szerves részét képezik.
A négy fejezetre tagolódó kötet jelentős hányadát két külön részben közölt naplók teszik ki. A Napló részletekben című fejezetben a nyolcvanas és a kilencvenes években íródott naplójegyzetek kaptak helyet, bár az itt található írások tekintetében talán pontosabb lenne napló helyett memoárokról beszélni, hiszen sok esetben a szerző nem az aktuális eseményekre reagál, ami a napló sajátja, hanem emlékiratszerűen visszatekint gyermekkorára, párhuzamba helyezi élete különböző eseményeit, szülőfalujáról, rokonairól és barátairól regél. Az írásokból jól kivehető az adott társadalmi háttér, amelyben a szerző élt, különösen izgalmas a nyolcvanas évek végén a Vajdaságban történt politikai változások ecsetelése, amikor a szerzőnek rádiós főszerkesztőként kellett helytállnia az elszabadult balkáni őrületben. Egy helyen ki is mondja, hogy „sohasem örültem annak, hogy többnemzetiségű környezetben éltem, méghozzá kisebbségként”.
A könyvborítón olvasható ajánló szerint „…az elmúlt években a sokat emlegetett, sok vihart kavaró, eddig autentikus kiadásból nem, csak kalózkiadásból ismert” címadó mű képezi a kötet második fejezetét. A legpontosabban talán naplóregénynek nevezhető alkotás a szerző 1970-71-ben tett féléves budapesti tartózkodását meséli el valamivel esetlegesebben és spontánabbul, mint ahogyan azt a szerzőtől megszoktuk. Az eredetileg 1971-ben az Új Symposionban sorozatban megjelent műben, a hangsúlyozott magánszál mellett, voltaképpen arról olvashatunk, hogyan látta egy fiatal vajdasági író az akkori Budapestet, és a magyarországi politikai és társadalmi helyzetet. Tárcára jellemző közvetlenséggel szól irodalmi történésekről, a „Hülye Magyarországi”-ról, aki nem tudja, hogy a határon túl is élnek magyarok, akárcsak a zsidó kérdésről és az antiszemitizmusról, ami Pesten gyakorlatilag tabutéma.
Gion életében sok interjút adott, és itt is kifejezésre jutott páratlan mesélő kedve. Rendkívüli tehetségével maga is tisztában volt. Bálint Sándornak 1987-ben a következőket mondta: „Szeretek mesélni. Leginkább igaz történeteket. És olyan dolgokról, amelyeket fontosnak tartok. Meggyőződésem, hogy a történések megfelelő leírása és egymás mellé állítása hatásosabb a hosszan tartó magyarázatoknál. És megenged bizonyos fegyelmezetlenséget, amire nekem szükségem van. Magam is az ilyen könyveket szeretem olvasni. Magam is ilyen könyveket próbálok írni.” A kötet harmadik fejezetében található Gionnal készült tizennégy beszélgetést egybeolvasva betekintést nyerünk az író emberi és írói világába, háttér értesülések tárulnak fel előttünk egyes művek keletkezéstörténetéről, s nyomon követhetjük a szerző gondolkodásának alakulását az évek során: különösen érdekes a Symposion-mozgalom és az Új Symposion folyóiratról szőtt véleményének módosulása a hatvanas évek végétől a kétezres évek elejéig.
Az Egyéb írások című fejezet sem tartalmilag, sem poétikailag nem tartozik a terjedelmileg sokkal vaskosabb két napló- és egy interjúfejezet közé. A stilizált életrajznak is nevezhető naplókból és interjúkból a regényeiből és novelláiból ismert író köszön vissza, kellőképpen árnyalva a szépirodalmi alkotásai révén róla alkotott képet. Ilyen tekintetben az első három fejezet szerves egységet képez (mintegy 300 oldalon), amihez nehezen kapcsolódik a mindössze 40 oldalas zárófejezet. Egyértelmű, hogy nélkülük egységesebb lett volna a kötet, ugyanakkor ezek a Gion-művek is részét képezik az életműnek, és kár lett volna teljesen mellőzni őket az életműsorozatból, ezért Gerold László szerkesztő utasítására tekintsük őket „olyan függeléknek, amelynek egyetlen szerepe, hogy ízelítőt adjon Gion Nándor publicisztikai és esszéírói tevékenységéből”.
A budapesti Noran Libro ezzel a kötettel, sorrendben az ötödikkel, befejezte a Gion Nándor életműsorozatnak a kiadását. Azok számára, akiket érdekel, hogyan látta és élte meg egy jeles (vajdasági) magyar író, színházigazgató, rádióigazgató, a Vajdasági Írószövetség egykori elnöke az elmúlt évtizedek irodalmi, társadalmi és politikai életét, a Véres patkányirtás idomított görényekkel valódi olvasói ínyencséget kínál.
