A sajtó tanúsága szerint meggyógyult a Pink TV mágnássá nőtt tulajdonosa, és azt ígéri, ötödik sebességre vált, újra az ország legnézettebb csatornájává teszi a rózsaszín televíziót. Hogyan? A hónap derekán tett kijelentése szerint máris észlelnünk kellene a változásokat, mert a folyamatos átalakulás során a Grand Show és a Grand Parádé megszűnik, de marad a Grand csillagai, ugyanakkor két új török sorozatot indul, továbbá mintegy tíz különféle szórakoztató műsor árulkodó címmel: Nekem nincs tehetségem, Stoppos, A papucsférj, Három lakodalom...
Szóval 2011-ben így lehet szórakoztatni és nézettséget növelni. Željko Mitrovićeddig is tudta, mi kell a „népnek”, gyanítom, hogy ezúttal is igaza lesz. Tehát ha jó érzékét nem vesztette el, és ígéretéhez híven tényleg leszámol vélt vagy valós ellenségeivel, majd bennünket, nézőket vesz „kezelésbe”, akkor bajban leszünk. Bajban, mert a baj nem jár egyedül.
A Pink ugyanis már vagy húsz éve szórakozni tanítja a szerbiai átlagpolgárt, és ezt olyan jól csinálja, hogy követői is akadnak. Tudja azt is, hogyan lehet a semmit jól eladni, vagy ha úgy tetszik, hogyan lehet rántani egy nagyot az egyébként is megroggyant erkölcsi érzéken az egymást utánzó, csillogó-villogó, daloló-táncoló „szilikonhegyekkel”. Fiatal lányokon lemérhető a hatás: épp úgy mennek iskolába (vastag sminkkel, festett hajjal, tessék-lássék ruházatban, büszke testtartással), mintha a Grand Parádéból léptek volna elő. Ezt a férckultúrát sikerült a Pinknek hihetetlen mértékben elterjesztenie. Ezért tartok attól, hogy baj van, és még nagyobb baj lesz, ha ez a babaképű, ezer ördögöt magában hordozó tévémágnás valóban ötödik sebességre vált, és még nagyobb nézettségre tör.
Kétségtelen, hogy sikerült megváltoztatnia a szerbiai tévézés képét, saját útját követendővé tette. Gondoljunk csak a Foxból átvedlett Prva srpska televizija csatornára, amely a gazdacserével egykettőre olcsóvá, értéktelenné, sokak számára nézhetetlenné vált. A Pinket utánozza, ám gyakran annál is silányabb színvonalon. Egyik legfelfújtabb műsora az Est Ivan Ivanović showmannel. Talán nincs már az országban olyan „esztrádművész”, aki ne sorakozott volna fel műsorvendégként, ne hülyült volna egy sort a műsorvezetővel amolyan utcai stílusban, mint amikor két-három ember összefut, semmit sem mondanak egymásnak, mégis könnyedén elcsevegnek, viccelődnek. Persze ez a véletlenszerű találkozás rendje, ám a stúdióban közel sem véletlen a „találkozás”, és közel sem két-három részvevője van, ezért ne játssza senki, hogy nem érzékeli a kamerát, mert ott van, ne lötyögjön felelőtlenül, mert sokaknak példaértékű a viselkedése.
Magyarán: jó lenne már megkülönböztetni a lezserséget/lazaságot a felelőtlenségtől. Az előbbire is igen nagy szükség van a színvonalas televíziózásban, de még fontosabb egy elfogadható magatartáskultúra, amit tudatosítani kellene a szórakoztató műsorok készítőivel, de a tévécsatornák uraival is. Egyébként, mint azt Ivan Ivanović esete bizonyítja, nemcsak a nézőből csinálnak – elnézést a kifejezésért – marhát, hanem magukból is.
