Szerény lehetőségeink ellenére nemhogy rádió, tévécsatorna is működik sok vajdasági településen. Igaz, legtöbbjük műsora kimerül a „reklámerdőben” fel-felbukkanó, igen szerény tájékoztatásban, mégis vannak, amelyek egész komoly munkát végeznek megfelelő anyagi háttér nélkül is, és vannak olyanok, melyek fennmaradtak, és a szebb napokra várnak.
Nem merném azt mondani, hogy vidékünkön a helyi rádiózás fénykora a hetvenes évekre esik, de azt igen, hogy ez az időszak pionírkorszaknak számított. A Temerini Rádió ekkoriban az elsők között kezdte meg működését, az egykori munkatársak emlékezete szerint a hetvenes évek elején, vagyis épp negyven évvel ezelőtt, Zomborban, Szenttamáson, Verbászon, Kúlán, Petrőcön működött rádió, később alakult meg a Vajdasági Rádióhálózat Közössége, és természetesen sok más helyi adó, melyek közül mára több eltűnt, vagy megmaradt, egyesek azonban túlnőttek a Temerini Rádión.
Panaszkodni azért nem kell. Mint azt Ágoston Mária igazgató, a Lukijan Mušicki Művelődési és Tájékoztatási Központhoz tartozó rádió vezetője a jelenlegi állapotokról elmondta, szinte minden korszerű műszaki eszközt sikerült az elmúlt két és fél év során biztosítani a minőségi műsor készítéséhez.
– Huszonnégy órás műsort sugárzunk a 93,5 MHz-en (URH-sáv) magyar és szerb nyelven. A műsoridő körülbelül 40 százaléka magyar nyelvű. Ez az arány az évek során változott, az utóbbi egy-másfél évben sikerült újra kissé megnövelni a magyar nyelvű műsorok mennyiségét a szerbhez viszonyítva. Összesen 7 állandó munkatársunk van, ebből 5 szerb és 2 magyar (két és fél éve 8 és 1) nyelven dolgozik, ami sajnos nagyon kevés. Egyelőre azonban ezzel kell beérnünk. Nem hallgathatom el, hogy a külső munkatársak (zömmel fiatalok, nyugdíjasaink) nélkül nehezen töltenénk ki a műsort. Sémánkat tematikus blokkokra építjük, arra törekszünk, hogy a hallgató könnyen eligazodjon benne, a zeneszámok megválogatásánál pedig a műfaji sokszínűséget tartjuk fontosnak.
A hallgatók egy része hiányolja, hogy a délutáni órákban évek óta nem szólal meg magyar nyelven a Temerini Rádió. Erre az igazgató szerint csak akkor lesz újra lehetőség, ha áttérnek a digitális sugárzásra. Ennek azonban még csak a hozzávetőleges időpontja sem sejlett fel.
– Egyszer ennek is eljön az ideje, de a nehéz anyagi körülmények ellenére is bizakodni kell. A globalizált világban a helyi rádióállomásoknak növekszik a jelentősége, hiszen szinte mindent meg lehet tudni az interneten, csak éppen azt nem, ami körülöttünk történik. Úgy gondolom, a hallgatóság továbbra is bekapcsolja majd a rádiót, a helyi vállalatok pedig, mint eddig is, támogatják a lokális tájékoztatást – véli Ágoston Mária.
Az elmúlt napok, hetek mégis a jubileum jegyében teltek a rádió háza táján, ami az április 29-ei, péntek esti ünnepi megemlékezés és alkalmi kiállítás megnyitóján csúcsosodott ki. A Temerini Rádió ugyanis egyhetes kísérleti adást követően 1971. május 1-jén kezdte sugározni műsorát. Lapunk 1971. április 29-ei számában erről az eseményről Mazán János nyilatkozott, aki akkoriban a katonaügyosztály dolgozójaként vett részt a pionírmunkában, a rádió beindításában. „Szombaton este fél hatkor kezdte meg a Temerini Rádió a működését. Egyelőre kísérleti műsort sugároz, mindennap délután 4 órától 6 óráig a 287,6 méteres középhullámhosszon. Száz kilométeres körzetben is fogják adásunkat, kaptunk levelet zentai hallgatóktól is, akik gratuláltak. Először a községi honvédelmi ügyosztály vezetője, Glumičić Stevo és a rádióamatőrök fejében született meg a gondolat, hogy Temerinnek is legyen rádiója, az ötlethez társult Jánosi Nándor, a Görgőscsapágygyár dolgozója, és én is szorgalmaztam az ötlet megvalósítását. A rendes adás sugárzását május 1-jén, délelőtt 9 órakor kezdjük.”
Abban, hogy az ötletből valóság lett, nagy szerepet játszott Ökrész Károly akkori községi elnök és Nagy József, a Jávor bútorgyár igazgatója is. A temeriniek zöme azonban még ma is Mazán János nevéhez köti a Temerini Rádió beindítását, ami valójában nem is nagy túlzás, hiszen az egykori főszerkesztő markáns szakmai jegyeivel valóban évekre meghatározta a rádióállomás hangvételét, színvonalát, akkor is, amikor fizikailag már eltávolodott az intézménytől. Mint most, nyugdíjasként vallja, a Kossuth Rádióra tekintett fel, azt szerette volna, ha a helyi stúdióban is érvényesülnek azok a szakmai mércék, a pontos vágás, a jó betétzene, a kellő felkészülés, a megfelelő nyelvezet, hangsúly stb., mint ami a „nagyoknál”.
A Temerini Rádió egykori „nagycsapata” (balról jobbra). Az alsó sorban a vendég, majd Milaković Teréz, Bálint Lajos, Vrestyák Margit, Mazán János, Vecsera Piroska, Móricz Lajos, Varga József. A középső sorban: Szabó Péter, Moisko Erzsébet, vendég, majd Papp Ferenc, Petar Jovanović, Zavarkó Borbála, Danica Trbojević, Varga Somogyi Zoltán, a felső sorban pedig Jakubecz József, Moisko András, Vladimir Milaković, Góbor László és Mile Milojević.
Az indulás nehézségeit követően a hetvenes évek második felére biztos helyet harcolt ki magának az intézmény. Ekkor már Varga József hangja is közismertté vált a rádióhallgatók körében, sőt – mint a napokban felhívta rá a figyelmem – lényegében az első naptól kezdve ott bábáskodott a rádió körül, és ez most sincs másként, ha a kisebb-nagyobb eltávolodásokat leszámítjuk.
– Akkoriban sikerült már Jakubecz Józsefet, a rádió későbbi megbecsült szerkesztőjét – aki sajnos a negyvenedik évfordulót már nem érte meg –, Milaković Terézt is megnyerni az ügynek, később társult hozzánk Sétáló Ildikó, s velük éveken keresztül a rádió magyar szerkesztőségének magvát alkottuk. A mottónk „Itt a Temerini rádió, a tegnap, a ma és a holnap slágereivel és eseményeivel” volt. Ehhez igyekszünk tartani magunkat. Vajdaságban, ahol napjainkban mintegy száz helyi rádióállomás működik, szinte az indulás óta a leghallgatottabbak között voltunk – idézte fel Varga József, akinek kiváló dokumentációjából kölcsönöztük a mellékelt fotót is. Ha most összegyűjtenénk a rádió összes dolgozóját egy hasonló csoportkép kedvéért, lehet, hogy nem néznének vissza ránk ennyien, viszont sok lenne közöttük a fiatal arc, ami az intézmény jövője mellett szól.
