Amióta megjelentek a magánalapítású egyetemek, azóta kísért az összehasonlítás kényszere és a kérdés: melyik a megbízhatóbb, melyik szavatolja a nagyobb tudást és a gyorsabb elhelyezkedést, vajon a jól bejáródott, régi állami felsőoktatási intézmények, vagy a jókora pénzügyi háttérrel és válogatott tanárgárdával színre lépő, fiatal magánegyetemek? Egyértelmű választ persze lehetetlen adni, annál érdekesebb a www.znanje.info-stud.com honlap kutatásainak eredménye. A közelmúltban 1253 egyetemi hallgatónak tették fel ugyanazokat a kérdéseket, így a válaszokból természetesen leszűrhetőek bizonyos tanulságok. Először is: a hallgatók egyetértenek abban, hogy rendszeres tanulással minden vizsga lerakható. A közhelyszerű megállapítást a megkérdezettek 72 százaléka véli helyesnek. Ugyanakkor a körkérdés eredménye szerint az állami karokon nagyobb tudásra lehet szert tenni, a magánegyetemeken pedig jobbak a tanulmányi feltételek.
Kiderült az is, hogy az állami egyetemeken tanuló fiatalok a legnagyobb előnynek azt tartják, hogy akár a költségvetés terhén is tanulhatnak, tanáraik pedig jól képzettek. Kifogásolják viszont, hogy a tandíjon kívül még a szakirodalmat és a vizsgabejelentést is megfizettetik velük, továbbá hogy kevés gyakorlati oktatásban részesülnek, s emiatt elenyésző alkalmazható tudásra tesznek szert tanulmányaik során. Kollégáik a magánegyetemeken elégedettek tanáraik nyitottságával, a velük való kommunikációval, sőt azzal is, hogy elfogadható határidőn belül befejezik tanulmányaikat, kifejezett hátrányként élik meg azonban a magas költségeket. Beszédes adat, hogy az állami intézmények hallgatóinak 33, a magánalapításúak diákjainak viszont csupán 13 százaléka részesült, vagy részesül ösztöndíjban.
A felsőoktatási intézmények életéről tájékoztató, népszerű honlap körkérdése mindenesetre még egy sokatmondó következtetésre jutott, ez pedig a diploma megszerzésére vonatkozik. Mint kiderült, az állami egyetemeken tanuló fiatalok 64 százalékának sikerült időveszteség nélkül megszereznie oklevelét, míg a magánegyetemeken ez a hallgatók nem kevesebb mint 86 százalékának sikerül.
A hallgatók érdekesen válaszoltak arra a kérdésre, hogy hova iratkoznának, ha újra pályaválasztás előtt állnának. Ebből az derült ki, hogy a magánegyetemek hallgatói jóval elégedettebbek, mert 70 százalékuk ugyanoda felvételizne, az állami alapítású intézményekben tanulóknak viszont csak 54 százaléka választaná újra azt a kart, amelyiken éppen tanul. Még beszédesebb az az adat, ami a tanulmányok befejezése utáni időszakra vonatkozik, vagyis arra, hogy diplomázás után fél évvel hányan helyezkedtek el. A körkérdésben szereplők tapasztalata alapján az állami egyetemeken végzettek 23 százaléka, a magánegyetemeken diplomázottaknak pedig 16 százaléka helyezkedett el hat hónap után.
Az eredmények szinte megegyeznek ugyanennek a honlapnak a tavaly ősszel végzett kutatásának eredményeivel, amikor egyetemre induló fiatalokat faggattak. Több mint kétezer iratkozó válaszából akkor az derült ki, hogy a végzős középiskolások több mint háromnegyede szerint a magánalapítású felsőoktatási intézmények sokkal inkább köztiszteletben állnak, mint az államiak, és ugyanennyien gondolták azt is, hogy a magánegyetemek több gyakorlati tudást nyújtanak. Kétharmaduk véleménye szerint a magánegyetemek szervezettebbek, felszereltebbek, a tanárok közvetlenebbek, mindezekből kifolyólag abban bíztak, hogy a magánalapítású egyetemi karokat könnyebb befejezni.
Az állami alapítású egyetemi karok előnyei: Osztályzat:
A magánalapítású egyetemi karok előnyei:
(Az osztályzás 1–5 skálán mozgott.)
