Nem mondok semmi újat, csak ismétlek: ahogyan a bulvársajtó a szerelmi történetekkel, film-, vagy tévécsillagok magánéletének részleteivel, fogyókúrareceptekkel, a testápolás különféle praktikáival, színes képekkel kísért pletykarovataival megfogta a nőket, ugyanúgy a gyengébb nem képviselőire vetették ki elsősorban hálójukat a kereskedelmi televíziók. Az egyik nő erre a sorozatra kap rá, a másik arra, és van, aki többre is egyszerre. Akciófilmek ide, erotikus figurák vagy hírműsorok oda, a kereskedelmi csatornák programja egészében véve: nőorientált. Még a vetélkedők és beszélgetős műsorok is, nem szólva a botrányt, a szenzációt hajhászó riportokról, valóságshow-król, vagy tehetségkutatókról, melyekre – talán természeténél fogva – hamarabb rezonál a női lélek. Nem csodálkoznék, ha kiderülne, hogy az egy héttel ezelőtti világra szóló esküvő állítólagos 2 milliárd fős tévéközönsége nagyrészt nőkből tevődött össze.
Sokan kétségbe vonták a feltételezéseket, és igazat kell nekik adni: a két milliárd tényleg sok. Aki viszont csak kissé is jártas a nézettségi adatokban, az nem csodálkozik ezen a hatalmas számon. Én legalább is nem. Talán elég meggyőző a magyarországi AGM legutóbbi kimutatása, miszerint a Való Világ 4 vasárnapi párbaját 2 millió 61 ezer néző követte figyelemmel. Igaz, az RTL Klub VV-je lekörözte a többi magyarországi csatorna nézettségét, de akkor is látszik, hogy egy műsor még egy kis országban is képes több mint 2 millió embert a képernyő elé szegezni. Akkor egy brit királyi esküvő ne lenne képes a 2 milliárdra?
Ugyanennek a közvélemény-kutatónak az adatai igazolják, hogy immár nemcsak a legnézettebb műsorok a valóságshow-k és a szappanoperák, hanem ezek jelentik a kikapcsolódást, a pihenést a tévézők többségének. Mert a Való Világ hétköznapi adásai is a nézettségi listák élvonalába tartoznak, ezek átlagnézettsége csaknem eléri a másfél milliót. Érdekes, hogy az RTL Klub Csillag születik tehetségkutatójára is majdnem 2 millióan voltak kíváncsiak. (Ugyanazok a tévénézők lennének?)
Ezek szerint egy-egy film, vagy sorozat már alig tud a labdába rúgni, a bulvár félelmetes mértékben eluralkodott a tévézési szokásokon (is). S erre hiába figyelmeztetnek eminens, szavahihető emberek, mint tette ezt nemrégiben a sajtó előtt ritkán megnyilatkozó Milena Dravić színésznő a fővárosi médiának, hisz Szerbiában is hasonló a helyzet. Pusztába kiáltott szó marad minden intés.
Azért mérget veszek arra is, hogy bin Laden halálhíre is sokakat a képernyő előtt tartott a hét elején. A képsorokat hiába vártuk, ám helyette csakhamar kiderült, legalábbis az amerikai Fox40 híradása szerint, hogy „Obama” bin Laden vesztette életét. Feltehetőleg ennél a tévéháznál is elbocsátások, felfüggesztések követték a lapsust, csakúgy mint a Vajdasági RTV-nél nemrégiben, amikor az orosz–szerb barátság helyett orosz–szerb ellenség felirat jelent meg szerb nyelven a képernyőn, ami esetükben csupán két hang, illetve betű eltérést jelent. Az amerikaiaknál egy hang/betű a különbség az Oszama és az Obama között, ám nyilván az is végzetesnek bizonyult valakik számára.
