Fennállásának 75. évfordulóját ünnepli az idén a muzslyai Petőfi Sándor Magyar Művelődési Egyesület. A jeles jubileum alkalmából október végén vagy november elején ünnepi műsort mutatnak be az egyesület színháztermében. A Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség pedig Plakett díjjal tüntette ki a bánáti egyesületet a hét és fél évtizedes, a szórványban kifejtett állhatatos közösségi munkájáért. Ugyanis a kultúrának és a hagyományőrzésnek mindig külön jelentősége volt, és van ma is, a szórványban élő magyarság identitásának megmaradása szempontjából.
Muzslyát viszonylag fiatal településként tartották számon Bánátban, mígnem a múlt század hatvanas éveinek elején nem csatolták Nagybecskerekhez, melynek egyik helyi közössége a mai napig. A közbeszédben azonban Muzslyát továbbra is különálló faluként emlegetik.
A Magyar Állami Kincstár 1890-ben telepített 420 katolikus családot a Nagybecskerek déli peremén fekvő kietlen pusztára. A muzslyaiak kubikus talicskával, a cséplőgép mellett, vályogverőként, napszámosként, később gyári munkásként teremtették meg a „semmiből”az emberhez méltó életfeltételeket. Idetelepítésük után néhány év múlva már volt templomuk és iskolájuk. A művelődési élet is lassan megindult.
A kezdet persze nehéz volt és nagy összefogásra volt szükség. A két világháború között már népes csoporttal léptek fel a Gyöngyösbokrétán. De elsősorban a színjátszók voltak azok, akik megvetették az alapját művelődési életnek Muzslyán. Az Önkéntes Tűzoltó Testület keretében dolgoztak. 1938-ban például óriási sikerrel mutatták be a János vitézt. Sokak szerint az egyik legsikeresebb, leglátványosabb színelőadás volt Muzslyán, Óbori Ignác, muzslyai kántor rendezésében és a becskereki filharmónia kíséretével.
– Nagybecskereken a második világháború után alakult meg a Vajdasági Magyar Művelődési Egyesület, a Petőfi Művelődési Egyesület előde. Ezt követően kapott intézményes formát a muzslyai egyesület is, amely Petőfi Kör néven lett bejegyezve. Kezdetben különböző szakcsoportok voltak: a Vigadalmi szakcsoport, a Sakk szakcsoport, volt könyvtár és más szakcsoportok, amelyek valamiképpen odavonzották a muzslyai embereket. Ezzel elkezdődött a tagok toborzása. Természetesen továbbra is a színjátszók töltötték be a legnagyobb szerepet a művelődési egyesület életében. Alig két évvel a Petőfi Kör megalakulása után az egyesület saját bevételéből valamint hozzájárulásokból Muzslya központjában egy épületet vásárolt, amelyet át tudtak alakítani egy olyan teremmé, ahol már előadásokat lehetett tartani. Valójában a mai művelődési egyesület székháza ezen a telken található ma is, meséli Dobó József, a Petőfi Sándor MME elnöke.
– Hogyan alakult az egyesületi élet a későbbiekben?
– Természetesen a kezdetektől a tagtoborzásokra fektették a hangsúlyt, hogy minél több új szakcsoport alakuljon. Így az 1970-es években Szilasi Mihály kezdeményezésére megalakult az egyesület citerazenekara. Ebben az időben kezdte el a munkáját a vegyes kórus is, amelyet Gulyás Valéria alakított meg. Aztán 2000 elején egy újabb fellendülés volt, megalakult a mazsorett-táncosok szakcsoportja majd pedig a mesemondók szakcsoportja. Közben Lele József jóvoltából három citerazenekara is volt az egyesületünknek. Persze voltak hullámvölgyek is az egyesület életében, ahonnan azonban mindig fel tudtunk kapaszkodni. A néptánccsoport úgyszintén a kedveltebb szakcsoportok közé sorolható, de sajnos a 2010-es év után már nem tudtunk olyan csoportot összehozni, amely kellőképpen képviselte volna egyesületünket. Persze állandóan van egyesületünkben tánccsoport, kettő is. Elkezdjük a foglalkozást a gyerekekkel az óvodás korban, de aztán mikor felfejlődünk a kamaszkorig, akkor sajnos a gyerekek sokszor hátat fordítanak egyesületünknek. Szerintem ez az egyesületünknek a legfájóbb pontja talán. Ugyancsak a színjátszóknál is egy kicsit hullámvölgybe kerültünk. Nehéz rávenni a fiatalokat, hogy foglalkozzanak vagy elszánják magukat arra, hogy hetente legalább egy-két napon, egy-két órahosszát szánjanak az ilyen munkára. Pedig hiszem, hogy ez érdekes lenne számukra is, és mindenki csak örömét lelné benne. Nem csak a próbákban természetesen, de ott is, hanem utána, a bemutató után, a tájolások azok, amelyek széppé teszik ezt az amatőr munkát, mondja az egyesület elnöke.
Az elvándorlás nagyban megnehezíti a műkedvelők munkáját is.
– Milyen a helyzet a muzslyai művelődési egyesületben, napjainkban, és mi az, amit kiemelne az egyesület munkájából?
– A nehézségek ellenére jelenleg a kilenc szakosztályunknak több mint száz aktív tagja van. Elsősorban a citerazene az, amiről ismerik egyesületünket. Ezt pedig elsősorban Lele Józsi bácsinak köszönhetjük, aki a Népművészet Mestere és szívvel-lélekkel azon van, hogy a citerazenét továbbadja a fiatal nemzedéknek. Járja az iskolát és toborozza a leendő citerásokat. Immár 18 éve házigazdái vagyunk a Szilasi Napnak, amelyre eljön a vajdasági citeramuzsika színe-java. Örömünkre szolgál, hogy a téli iskolaszünetben első ízben sikerült megszervezni egy citeratábort is, amelyen 16 fiatal vett részt. Aktív szakcsoportunk a Muzslyai Amatőr Képzőművészek Klubja. Állandó kiállításuk van az egyesületünk színháztermében és a Magyar Házban, meséli az egyesület elnöke.
Úgy tűnik, hogy a járványhelyzet elvonulóban van és remélhetőleg a kultúrélet is visszatér a megszokott kerékvágásba.
– Szeretnénk folytatni mindazt, amit eddig is tettünk, de azért újítani is akarunk. Tovább munkálkodunk azon, hogy itt a szórványban megőrizzük anyanyelvünket, szokásainkat, hagyományainkat. Ezért mindent meg fogunk tenni. Ugyanúgy a kultúránk továbbadása állandó célkitűzésünk, amihez pedig folyamatosan gyarapítani kell a tagságunkat. Az egyesületünk ajtaja persze továbbra is mindenki előtt nyitva áll. Várjuk azokat, akik valamelyik szakcsoportba be szeretnének társulni, ha úgy érzik, hogy a műkedveléshez van kedvük, affinitásuk vagy tehetségük. Az idei programjaink között a nemzeti ünnepeink megünneplése az elsők közt van. Március 15-ére a Szervó Mihály ÁI diákjaival közösen készítünk műsort. Lesz tojásfestő verseny nagypénteken, májusfa-állítás egyesületünk székháza előtt. Részt veszünk az aratóverseny szervezésében, megünnepeljük Szent István napját és lesz kenyérszentelés, amit a muzslyai római katolikus plébániával együtt szervezünk. Aztán őszre, a tanév elindításával fokozottabb mértékben zajlanak majd a próbák. Nem maradnak el az októberi megemlékezések, 6-án illetve 23-án. Az idén lesz egy jubileumi műsorunk is, fejezte be a nyilatkozatát Dobó József, az egyesület elnöke.
