Az elmúlt időszak igazán jelentős volt a Vajdasági Ifjúsági Fórum (VIFÓ) számára, ugyanis tavaly decemberben ünnepelte fennállásának huszonötödik évfordulóját, az év elején pedig tisztújítás történt az ifjúsági szervezetben. Az új elnökség és az aktivisták idén is számtalan programmal, tervvel vágnak neki az évnek. Búcsú Ákos, a VIFÓ külhoni és külkapcsolati referense, a Magyar Ifjúsági Konferencia Vajdasági Régiójának elnöke mesélt a tervekről, tagfelvételről, a szervezetben történt tisztújításról:
– Kétévesek a VIFÓ-ban a vezetőség mandátumai, idén januárban járt le egy ilyen ciklus, ahol Szollár Ádám, az előző elnök átadta a stafétabotot Győri Viktornak, aki korábban a VIFÓ elnökségében dolgozott pályázati referensként. Egy öttagú elnökség állt fel új feladatkörökkel. Az a különlegessége a mostani elnökségnek, hogy ámbár kettővel kevesebben vannak, mint a korábbi ciklusban, hárman teljesen új arcok, tehát olyan személyekről van szó, akik vezetőségi pozíciót korábban még nem töltöttek be – ez azért fontos, mert mi is úgy láttuk, hogy ideje volt a vérfrissítésnek. Ezzel az öt elnökségi taggal dolgozik együtt az elkövetkező két évben még körülbelül 20 vajdasági fiatal a VIFÓ lelkes aktivistájaként.
Idén milyen programokkal készültök a fiatalok számára?
– Nem árulok el nagy titkot, hiszen akik visszajárnak hozzánk és résztvevői a Vajdasági Szabadegyetemnek minden évben, azok már tudják, hogy a VIFÓ-ban a tavaszi időszak a soron levő szabadegyetemnek a szervezéséről szól, ez most sincs másként. A tizenkilencediket szervezzük idén. Az egyik legnépszerűbb szezonális rendezvényünk a VIFÓ Ifjúsági Konferencia volt, most decemberben tartottuk meg a jubileumi, tizedik ifjúsági konferenciát, és úgy döntöttünk, hogy ezt a rendezvényt – mivel az eddigi tíz igen sikeres volt a fiatalok körében – némileg átalakítjuk. Felismertük, hogy a szabadegyetemen rengeteget foglalkozunk a közéleti témákkal, neves előadókat igyekszünk hívni, de hogy erre nemcsak évente egyszer van szükség, hanem valószínűleg a tavaszi, őszi időszakban is. A Kiállni sosem ART művészeti galériánk továbbra is él, valamint bízunk benne, hogy a VIFÓ legnagyobb hagyománynak örvendő és legrégebbi rendezvénye a VIFÓ Gólyabuli, ami olyan idős, mint maga a szervezet, meg tud valósulni idén. A Diákhétvégéket továbbra is szervezzük, ugyanis ez a középiskolás osztályoknak szóló legnagyobb rendezvényünk. Ötlet szinten már készülünk a jövő évi Szabadegyetemre is, ugyanis az lesz a huszadik Vajdasági Szabadegyetem, amelyet minden bizonnyal meg fogja előzni 2023 májusában a Magyar Ifjúsági Konferencia Közgyűlése, ami a MIK legnagyobb rendezvénye, egy-egy közgyűlésre összegyűlnek a 45 tagszervezet képviselői 10 régióból tanácskozni, ezt mindig egy konferencia vagy valamilyen szakmai rendezvény kíséri. Vajdaságban nem volt nyolc vagy kilenc éve a MIK-nek közgyűlése. Folynak az egyeztetések, hogy ezt a nagy presztízsű eseményt Szabadkára elhozhassuk.
A szervezésen túl, milyen kezdeményezésekben vesztek részt?
– Annak ellenére, hogy sok programot szervezünk, igyekszünk kivenni a részünket olyan kedves kezdeményezésekből, mint amilyen a március 8-a, vagy az anyák napja. Az ilyen apróbb kezdeményezésekhez az is hozzátartozik, amikor a magyar történelemhez kapcsolódóan megemlékezünk egy eseményről. Általában más szervezetekkel összefogunk, az elmúlt három, négy évben, október végén vagy november elején megtartottunk az 1944/45-ös délvidéki vérengzések áldozatairól való megemlékezést, ezt a PROKON-Topolyával és a VaMaDisz-szel közösen végeztük. Ezt úgy kezdtük el, hogy minden évben más településen koszorúzunk, emlékezünk meg az akkor elesett magyar áldozatokról, és ez nemcsak olyan településeket érint, ahol van emlékhely, mint Bajmokon vagy Csúrogon, hanem például ismeretes, hogy hol vannak az áldozatok elhantolva, de nincsen emlékművük, -helyük, ám mi megkoszorúzzuk a helyszínt, ezt csináltuk tavaly Topolyán. Az 1848/49-es szabadságharchoz kötődő alkalmak, mint március 15-e és október 6-a is fontosak számunkra, ezúton is köszönjük, hogy az elmúlt években is számítottak ránk a döntéshozóink, például a Magyar Nemzeti Tanács, amelytől meghívót kaptunk, hogy részt vegyünk október 6-án Eleméren, a Kiss Ernő tábornok sírjánál való koszorúzáson.
Van-e olyan szakterület, amelynek fejlesztéséből kivennétek a részeteket?
– Negyedik éve vezetem a külügyi szekcióját a VIFÓ-nak, és az elmúlt néhány év alatt nagyon sok mindenből kivettük a részünket, különféle programokat szerveztünk, különféle együttműködésben vettünk részt, folyamatosan jelen voltunk az online és az offline térben is, és a tagságunkon túl – úgy gondolom – egy nagyon stabil bázist építettünk ki a vajdasági magyar fiatalok, legalábbis észak-bácskai, Tisza menti fiatalok körében, akik visszajárnak a rendezvényeinkre és odavonzanak más fiatalokat is. Azonban van egy olyan szakterület, amivel a VIFÓ nem sokat foglalkozott eddig, ugyanakkor azt tapasztaljuk, hogy kellene foglalkoznunk vele – mivel nagyon sok fiatalt mozgatunk meg, tudunk megszólítani –, ez pedig a formális oktatás. Nyilván a VIFÓ profilja egyrészt a képzések, tréningek, kulturális programok szervezése, ugyanakkor úgy gondoljuk, hogy valamilyen formában ki tudjuk venni a részünket abból, hogy a fiataloknak eljuttassuk az információkat az oktatásban lévő lehetőségekről, amelyek hozzájárulnak ahhoz, hogy itthon maradjanak a szülőföldjükön. Mi azt látjuk, hogy a közoktatás, felsőoktatás terén még sokat kellene köztársasági is tartományi szinten tenni, a kisebbségek iránti viszonyulásban mindenféleképpen: gondolok a szerb nyelv mint környezetnyelv oktatására, vagy a felsőoktatási lehetőségek bővítésére, amelyek itthon tartanák a fiatalokat. Azok a vajdasági fiatalok, akik Magyarországon tanulnak tovább, leginkább azért választják ezt a lehetőséget, mert az anyanyelvükön szeretnének tanulni és nem mindenki akarja vállalni, hogy itthon abból a néhány szakból választ, ami adott magyar nyelven, és nem mindenki vállalja úgy a szerb nyelvű egyetemi továbbtanulást, hogy nem kielégítő a szerb nyelvű oktatás. Én is így gondolkodtam annak idején, 19 évesen, és a Szegedi Tudományegyetemet választottam felsőoktatási tanulmányaim színhelyéül, de ma már alig várom, hogy lediplomáljak és pedagógusként a megszerzett tudásomat hazahozhassam Vajdaságba! Mi a VIFÓ-ban az elkövetkező másfél évben szeretnénk a szülőföldön való oktatás, boldogulás szószólói lenni.
Hogyan tekintenek a VIFÓ-ra a határon túl?
– Egyértelműen kijelenthetem, hogy a VIFÓ mint ifjúsági civil szervezet, a Kárpát-medencei szinten az ifjúsági vérkeringésben ma már példaértékű szervezetként van jelen. Az elmúlt négy, öt évben rengeteget dolgoztunk azon, hogy a VIFÓ mindamellett, hogy egy vajdasági fókuszú ifi szervezet, kiterjessze a partneri hálózatát és minél több anyaországi, de főként más határon túli területeken dolgozó ifjúsági szervezetekkel, civil szervezetekkel tudjon együttműködni. Igyekszünk eljuttatni a vajdasági magyar fiatalok hírét mindenhová, ahol magyar fiatalok élnek és dolgoznak. Hallanak rólunk, tudják, mivel foglalkozunk, mivel küzdünk, például az oktatás, a munkalehetőség, a kivándorlás terén. Nekünk az a célunk, hogy hallassuk a hangunkat és minél többen megismerjenek bennünket, vajdasági magyar fiatalokat.
Szerveztek tagfelvételt?
– Szeretném hangsúlyozni, hogy a VIFÓ-nak nincsen megszervezett konkrét tagfelvételi időszaka. Általában vagy a tavaszi vagy az őszi időszakban veszünk fel új tagokat, ám ha valaki csatlakozni szeretne hozzánk, akkor nem kell megvárnia ezeket az időszakokat. Nagyon nagy szeretettel várjuk a végzős középiskolásokat, az egyetemistákat, a fiatal munkavállalókat, tehát 18–35 év közötti személyeket, akik szeretnének körünkbe tartozni.
