A gyerekek első igazi találkozását a színházzal általában a bábszínház jelenti. Ez a találkozás pedig nem is mindig színházépületben történik meg, hanem például óvodában vagy művelődési házban. Az sem ritka, hogy a szabad ég alatt, vásárokon vagy fesztiválokon, főleg talán a szórványban, kisebb falvakban, ahol a közelben sincs gyermekszínház. A fesztiválok vásári hangulata azonban magával ragadó egy városban is, a bábszínház pedig ebben az esetben is nagy jelentőséggel bír, és nagyon szeretik a gyerekek, teljesen mindegy az, hogy városiak vagy faluról érkeztek a szüleikkel. Nemrég ezt is megtapasztaltuk a szabadkai Interetno fesztiválon, ahol az adai Jancsi Bohóc Bábszínháza lépett fel, a Kacor király című bábos meseelőadással, amelyet szinte elbűvölve nézett a gyereksereg. Az előadás után pedig sokan odamentek megsimogatni a bábokat. Ha saját emlékünk nincs is, de gondoljunk bele abba, hogy ez milyen nagy dolog, mekkora élmény egy gyereknek, hogy ily módon kifejezheti a szeretetét, a rajongását.
A gyerekek érdeklődve simogatták meg a bábokat (Fotó: Molnár Edvárd)
A színházról, a mesékről, a bábokról Mészáros Enikővel és Berecz Tündével, a Jancsi Bohóc Bábszínháza oszlopos tagjaival beszélgettünk.
– A gyerekek nagyon nyitottak a bábok iránt, elvarázsolják őket, mert általuk a mesevilágba jutnak. Szeretik a kesztyűs bábokat, mert azt látják, hogy mozog a kezük és a fejük, aranyosak és kicsik, nekünk pedig azért jók, mert kis helyen elférnek. Egy meseerdőt bevarázsolhatunk az óvodába, több szereplővel. Általában ketten játszunk, de az is előfordul, hogy négyen, az még látványosabb, izgalmasabb, mert több minden történhet egyszerre – hallottuk Mészáros Enikőtől, aki a bábszínházuk megalapításáról is szólt.
– Az egyesületünk hivatalosan 2015-ben alakult meg, de már 2002 óta játszunk. Tulajdonképpen huszonöt évvel ezelőtt Jakobovics Margit nyugdíjas óvónőnek segítettem, aki bábokat is készített. Ő már nincs közöttünk, de tőle vettük át a színházat, és ő álmodta meg Jancsi bohócot is, aki a központi figuránk, egyfajta házigazda is. Jancsi bohóc szerepe úgymond felvenni a gyerekekkel az első kapcsolatot, feloldani a légkört, mert aki először lát bábszínházat, az megszeppenhet. Jancsi bohóc beszél hozzájuk, barátkozik velük, énekel nekik, bevezeti őket a mesék birodalmába, utána pedig elbújik és kezdődhet a mese. Sokfelé visszük Jancsi bohócot és a meséinket, óvodákba, iskolákba, kultúrházakba, fesztiválokra, falunapokra, mindenfelé, ahova elhívják, oda szívesen megyünk. Szabadkán már több ízben jártunk, a Vackor óvodában, és habár most először léptünk fel az Interetno fesztiválon, szép számban voltak nézőink, eljöttek a szülők a gyerekekkel, pozitív a visszajelzés.
Általában ünnepekkor hívnak bennünket játszani, mikulásváráskor, karácsonykor, húsvétkor, farsangkor, de akár hétköznap is, például ősszel, amikor a gyerekek elindulnak óvodába, iskolába. Számunkra nagyon fontos Vajdaság. Felléptünk már külföldön is, de Vajdaság a mi területünk. Sokfelé nem jut el semmiféle színház sem, ezért nagyon jó elmenni a szórványba, a kis falvakba. Örömmel fogadnak bennünket és nekünk ez sokat jelent – hangsúlyozta Mészáros Enikő, akitől azt is megkérdeztük, hogy mi alapján választanak mesét, hol pihennek a bábok, egyáltalán mekkora társaságról van szó, és kik a gyerekek kedvencei.
Mészáros Enikő, Berecz Tünde és Jancsi bohóc az Interetno fesztiválon (Fotó: Lukács Melinda)
– Elárulom, hogy a paravánokat, a bábokat, minden kelléket, ami otthon nem fér el, azt a lánykori szobámban tartjuk. Megközelítőleg százhúsz bábunk van. A mesék választásánál szem előtt tartjuk, hogy azok tanítójellegűek legyenek, kitérünk például az évszakokra és az állatokra is. A nagyobb korosztály, a hét év felettiek, a tündérmeséket szeretik leginkább, amikben sárkányok, óriások, királyok és királynők vannak, a kisebbek pedig állatmeséket. Leginkább a mi erdeinkben előforduló állatokat szeretik, a mókusokat vagy süniket, de a házi állatokat is, a tyúkocskákat és a kakasokat – tudtuk meg Mészáros Enikőtől, aki a saját, előadói fejlődésüket is fontosnak tartja.
– Óvónő vagyok, mi a bábozást az óvóképzőben tanultuk, de bábos képzésekre is jártunk. Valahol érzi magában az ember a bábozás örömét, benne van a lelkében. Valamilyen szinten mindenki tud játszani, bábozni, gyerekekkel foglalkozni, akár ösztönszerűen. Mi ebben igyekszünk fejlődni, ezért is járunk képzésekre, hogy tanuljunk és jó irányba haladjunk – mondta Mészáros Enikő.
Berecz Tünde keze alól sok szép díszlet és cuki báb került ki:
– Részt veszek a kisegítő háttérmunkában, ha kell, rajzolom a díszletet vagy bábokat készítek, de sok minden a kettőnk munkája, a szerepeket is ketten osztjuk el, annak alapján, hogy melyikünk hangja felel meg egy-egy karakterhez. A díszletnél és a báboknál azt nézzük, hogy mesevilágot idézzenek meg. Ha például erdőről van szó, akkor nem természethű fát rajzolunk, hanem meseszerűt, bátrabban játszunk a színekkel. Odahaza szinte semmit sem dobunk el, a kinőtt ruhákat sem, mert tudjuk, hogy ami hulladéknak tűnik, abban is kincs rejlik, azt is tudjuk használni, valamire jó lesz. Abból készülhetnek virágok, gombák, házikók, egyszóval bármi. Ez is nagy élvezetet nyújt a számunkra. Szinte el se lehet mondani, hogy mekkora örömet jelent nekünk az, hogy a bábszínházzal foglalkozhatunk – hallottuk Berecz Tündétől.
