Az egri Harlekin Bábszínház tavaly is a Nemzetközi Gyermekszínházi Fesztivál fellépője volt, akkor egy nagyon kedves kis mesét hoztak el Mollról, a piciny tündérről, aki leginkább egy molylepkére hasonlít, ezúttal pedig az igazságosztó, szókimondó Paprika Jancsival tértek vissza. A Paprika Jancsi és az Ördög nyelve című előadást tegnap láthatta a közönség. Az igencsak régóta ismert mesehős ezúttal is hű maradt önmagához és jól elpüfölt mindenkit, aki azt megérdemelte és aki túl akart járni az eszén. Eközben a gyerekek mindvégig hangosan szurkoltak neki, gyakran útba is igazították. Az előadás végén pedig sokan a színpadhoz mentek és pacsiztak vele.
A felettébb szellemes zenés bábjáték során egy igazán csípős kalandban lehetett részünk, az előadásban ugyanis Paprika Jancsi a világ legerősebb paprikája után kutat, amely csak a legendákban létezik, ez pedig az ördög nyelve. Ha pedig ilyen fontos szerephez jut a csípős paprika, akkor az sem csoda, hogy az előadásba beköszön a latin-amerikai világ, a mexikói halottak napja is. A produkciót ketten játsszák, Szilner Olivér és Mészáros Pancsa, utóbbi a zeneszerző is. A fesztiválon Szilner Olivérrel beszélgettünk, aki az előadás írója és rendezője is.
Milyen ötlet nyomán készült a produkció?
– Szerettünk volt egy Paprika Jancsi-történetet színre vinni, és mivel a társulatot túlnyomórészt fiatalok alkotják, úgy gondoltuk, hogy az újabb világból is merítünk. Nagyon szeretjük a hagyományainkat, de szeretjük a határainkat is feszegetni. Így jött ez a mexikói, latin-amerikai vonal. Azon gondolkodtunk, hogyan vihetnénk be a történetünkbe egy erős női karaktert, mert ez nem igazán jellemző a Paprika Jancsi-mesékre. Ekkor kitaláltuk, hogy a boszorkány is legyen meghatározó figura. Ha pedig már a történetünkben van boszorkány és ördög is, akkor miért ne lehetne kicsit beleszőni a mexikói, latin-amerikai világot, ezt Csonka Erzsébet, a báb- és látványtervezőnk vetette fel. Így jött az is, hogy az ördög legyen egy kicsit olyan, mint Escobar, és a gyerekeknek megmutassuk, hogy a világon vannak emberek, akik halmozzák a pénzt.
Egy szerelmi szál is belefűződött az előadásba, amely a boszorkány és az ördög közt szövődik...
– Arra is törekedtünk, hogy a karakterek ne legyenek egyoldalúak, hogy a gonosz, ne legyen teljesen gonosz. Itt a boszorkánnyal is együttérezhetünk, ő csupán a párját szeretné meglelni, épp csak a maga módján, nem mindig a megfelelő eszközöket használva. Próbáltuk árnyalni a figurákat, valamelyest szerethetővé tenni őket. Ez sem igazán jellemzi a Paprika Jancsi-történeteket, de keressük az új utakat.
Szilner Olivér Paprika Jancsival (Fotó: Lukács Melinda)
Miért szeretjük Paprika Jancsit?
– Ő azt mutatja meg nekünk, hogy mindent legyőzhetünk. Irigylésre méltó az, hogy bármilyen akadály gördül eléje, legyen szó a halálról vagy az ördögről, akkor nemes egyszerűséggel lecsapja a palacsintasütőjével, vagy bottal, vagy fakanállal. A régi Paprika Jancsi-mesékben gyakran jelennek meg például adószedők, gonosz varázslók, akiktől az emberek féltek vagy tartottak tőlük, akik sanyargatták őket és megkeserítették az életüket. Az ilyeneket nyilván legszívesebben lecsapták volna, de nem tehették. Ez a helyzet a halállal is, amióta ember az ember, szeretné legyőzni a halált, de nem tudja. Paprika Jancsinak viszont sikerül, akár a palacsintasütőjével is, és ezt jó látni, jó érzéssel tölt el bennünket, mintha általa mi is odasóznánk a halálnak.
A díszlet a vásári hangulatot is idézi. Játszható az előadás szabadtéren is?
– Ez is célunk volt, szeretünk kísérletezni is azzal, hogy olyan előadást készítsünk, amelyben a vásári komédiajátszás hagyományait – szinte eszköztelen, egy paravános, bárhol eljátszható –, a színházival keverjük. Ennek persze megvannak az előnyei és a hátrányai is. Próbáltunk egyensúlyozni az interaktív részek – amikor Paprika Jancsi a gyerekekkel beszélget –, és a színházibb, zártabb jelenetek közt. Játszottuk már ezt az előadást kint, fényes nappal is. Akkor nyilván nem használatunk fényeket. Úgy is megállja a helyét, de a színházi körülmények fényjátékot tesznek hozzá. Mindenképpen azt terveztük, hogy egy olyan előadást készítsünk, amelyet natúr körülmények közt is eljátszhatunk, és így is legyen élvezetes, szeressék az emberek, a színházban viszont még többet tudjon nyújtani.
Eljutott az előadás máskor is határon túlra?
– Ez volt az első alkalom. Ez még egy viszonylag friss előadás, nincs egyéves, de bízunk benne, hogy minél több helyre elvihetjük. Azzal persze tisztában vagyunk, hogy eléggé szövegközpontú, és a magyar nyelvhez van kötve. Ha túl messzire utaznánk vele, minden bizonnyal át kellene alakítanunk, vagy más nyelven játszanunk, de az kivenné a szöveg sava-borsát. Arra azért kíváncsi lennék, hogy az előadás így is nyújt-e valamit annak, aki egy szót sem ért belőle. Bízom benne, hogy a szövegen és a történeten kívül van benne más is, és akár vizuálisan vagy zeneileg is adhat valamit.
