Petőfi kultusza állandó, erős és vitathatatlan

Petőfi Sándor születésének 200. évfordulója alkalmából pénteken irodalmi kerekasztalt szervezett Petőfi Sándor tradíciója a szerb irodalomban és kultúrában címmel a Vajdasági Magyar Képző-, Kutató- és Kulturális Központ (VM4K) a Matica srpskával és a budapesti Szerb Intézettel együttműködve. Az eseményen egyperces néma felállással adóztak Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség és a tartományi parlament elnöke emlékének.

Az összegyűlteket dr. Dragan Stanić, a Matica srpska elnöke köszöntötte, aki beszédében kiemelte, a találkozó remek alkalom arra, hogy áttekintsék és összegezzék Petőfi munkásságát, illetve a szerb irodalomra gyakorolt hatását.

– Petőfi Sándor valóban az egyik legnagyobb témája a szerb-magyar irodalmi és kulturális kapcsolatoknak. Főként származása, illetve a szerb költőkkel és írókkal való kapcsolatai miatt. Ha alaposabban megnézzük, mit élt át Petőfi és mit tett, akkor fedezzük fel az összefüggéseket. Hiszem, hogy az itt elhangzó tanulmányokból mindenki tanulni tud valami újat is – mondta Stanić.

A tanácskozáson Fremond Árpád, a Magyar Nemzeti Tanács elnöke is felszólalt.

– Álmunkban sem gondoltuk volna, hogy a Petőfi születésének 200. évfordulója alkalmából létrehozott rendezvénysorozat ennyire sikeres lesz. Több mint 50 vajdasági egyesület, illetve oktatási és kulturális intézmény csatlakozott a programhoz. Mindannyian tudtuk, hogy Petőfi kultusza Vajdaság-szerte él és erősen érezhető, még a legkisebb közösségben is. Az elmúlt 10 hónap azonban azt is bebizonyította számunkra, hogy a magyar kulturális, szellemi, tudományos és oktatási élet szinte minden résztvevője nyitott az együttműködésre – emelte ki Fremond Árpád, aki szerint Petőfi jelenlétét a szerb irodalomban és kultúrában növeli az is, hogy a Szerbiai Posta a VM4K-val és a Magyar Szó Lapkiadó Intézettel együttműködve emlékpostabélyeget adott ki a költőről.

– Ugyanilyen fontos, bár más szempontból ez a mai kerekasztal-beszélgetés is. A VM4K példát mutatott, amikor megkereste a Matica srpskát, a szerb nemzet egyik legrégebbi és legjelentősebb újvidéki székhelyű intézményét, és nyitott volt a Budapesti Szerb Intézet bevonására is. Az MNT meggyőződése szerint a vajdasági kultúra fejlődése és megmaradása szempontjából igen fontos tény, hogy egy jelentős költőnk az évforduló alkalmából középpontba került. Azt gondolom, hogy Petőfi kultusza állandó, erős és vitathatatlan – zárta szavait az MNT elnöke.

Az eseményen Pera Lastić, a budapesti Szerb Intézet igazgatója is köszöntötte a részvevőket, majd dr. Faragó Kornélia, dr. Németh Ferenc és dr. Marko Čudić tartott előadást Petőfi Sándor recepciójának hagyományáról a szerb irodalmi kultúrában, Petőfi recepciójának fejlődéséről a szerbek körében, illetve a szerb modernistákról és posztmodernistákról, mint Petőfi költészetének fordítóiról és tolmácsolóiról.

– A szerb fordításkultúra 1855-ben kezdi észrevenni és fordítani Petőfit, aztán 1856-ban és 1857-ben is megjelenik egy-egy vers. Mindhárom vers Jovan Jovanović Zmaj nevéhez kapcsolódik. Én legfőképpen az első világháború előtti recepciós szövegekkel foglalkoztam. Az első ilyen szöveg a János vitéz szerb kiadásához kapcsolódik, és Anton Hadžić nevéhez fűződik. Azok, akik a recepciós szövegekkel foglalkoztak, mindannyian nagyon jól ismerték a magyar nyelvet és a kultúrát, valamint az irodalomtörténeti mozgásokat is, ezért nagyon sok egybefonódás tapasztalható a magyar recepcióval, és úgy gondoltam, hogy ideje megnézni, hogy milyenek a konkrét kapcsolódási pontok – mondta Faragó Kornélia.

Marko Čudić Petőfi verseinek fordításaival foglalkozott.

– Petőfi mágiája, hogy annyira egyszerűen fogalmazott, hogy minden parasztlegény is megértette. Ezért is lett a nemzet költője. Ez az egyszerűség azonban annyira nehezen imitálható és utánozható, hogy sokan ebbe bele is botlottak. Nagyon sokáig nem is lehetett új hangot találni ebben az úgynevezett népies vonalban. Ha pedig abból indulunk ki, hogy a fordítás is egyfajta utánzat, akkor rájövünk, hogy nagyon nehéz Petőfit fordítani. Ennek ellenére azért sikerült pár nagy szerb költőnek megbirkóznia a feladattal. Én velük foglalkoztam az előadásom során – mondta az előadó.