Magyarország Kormányának Nemzetpolitikai Államtitkársága Petőfi Sándor Programjának ösztöndíjasai októberben érkeztek Vajdaságba, a Szórványközpontok háza táján betölteni segítő kultúrmissziójukat.
A program társ koordinátori szerepkörét a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség, valamint a szórványközpontok töltik be. Vaskeba Hajnalka a hertelendyfalvi Tamási Áron Székely–Magyar Művelődési Egyesületbe érkezett, Kürtössy Péter Ürményháza és Versec környékén, Gáspár-Barra Áron Muzslyán a Vajdasági Magyar Cserkészszövetségben, Orosz Olívia a tordai Torontáltorda Településfejlesztési Alapítványnál, Gáspár-Barra Johanna Temerinben és környékén a Szirmai Károly Magyar Művelődési Egyesület szolgálatába állt. A kilenc hónapon át tevékenykedő ösztöndíjasok munkáját helyi mentorok koordinálják.
Észak-Bánságban, Tordán és környékén, a Torontáltorda Településfejlesztési Alapítványnál Orosz Olívia, kárpátaljai fiatal kezdte meg több hónapos szolgálatát, Dobai Jánosnak, a tordai alapítvány elnökének mentorálásával.
Az előttük álló feladatokról, küldetéstudatról, a szülőföld iránti ragaszkodásról beszélgettünk ösztöndíjassal és mentorral egyaránt.
Milyen megfontolásból vállalkozott a programra? – kérdezem Orosz Olíviát.
– Küldetésként élem meg, hogy tegyek a határon túli magyarság ügyében, hiszen szülőföldemen, Kárpátalján is minden tudásom és lehetőségem szerint a magyar kultúra megőrzésében fontos részt vállaltam, a megszerzett tudásomat és tapasztalataimat pedig szeretném továbbadni más tájakon is.
Mi a szakterülete, milyen fajta tevékenységekben mozog otthonosan?
– Elsősorban pedagógus vagyok. A gyerekek fejlesztése, különböző szakkörök és foglalkozás szervezése, ünnepségek, kulturális programok lebonyolítása a feladatom. De ezek mellett részt veszek a helyi közösség mindennapi tevékenységében, és legjobb tudásom szerint megpróbálok ott segíteni, ahol tudok és szükség van rám – hallottuk az ösztöndíjastól.
Az elégedettség és a lelkesedés kölcsönös, Dobai János mentor és a tordai meg a környékbeli közösség tagjai hálás szívvel fogadták a tettre kész ösztöndíjast.
– Tordán második alkalommal van Petőfi-ösztöndíjas. Azelőtt a közép-bánáti részen, Kisoroszon töltötte szolgálatát a megbízott, később viszont kérelmeztük, ha van lehetőség, ide, Tordára küldjenek segítőt. Itt nagy a szükség, sok rendezvényt szervezünk, elkél a tevőleges támogatás – ecsetelte a mentor.
Ösztöndíjasok koszorúznak az 1956-os megemlékezésen, fotó: Orosz Olívia
A közösségi munka mára kezdetét vette Tordán és környékén
Mi mindenben segíthet majd Olívia?
– Máris érzékeljük, nagy hasznunkra válik Orosz Olívia jelenléte. Kreatív, kezdeményező, tele van új ötletekkel. Emellett mindenben számíthatunk is rá, amire csak megkérjük, örömmel cselekszi.
Az alapítvány elnökeként én vagyok a mentora. Kiss Kornéliát kértem meg, hogy legyen a mentorhelyettes, ő is, falugazdászként, állandó jelleggel jelen van a közösségi életben.
Úgy érezzük, mivel Olívia Kárpátaljáról érkezett, nagyon jól felismeri, átérzi a mi szórványlétből fakadó problémáinkat. Ez a tényező is sokat hozzátesz az együttműködés eredményességéhez.
Olívia az első naptól kezdve mindenbe bekapcsolódott, a kultúregyesület csoportjainak a különböző próbafolyamataiba, de a tánccsoportnál, a citerazenekarnál és minden egyéb rendezvény esetében is. Óvónői képzettsége van, a gyerekekkel kapcsolatos foglalkozásokban hozott ötleteket, újításokat. Örömmel fogadtuk, hogy kézműves foglalkozásokat szeretne szervezni a gyerekeknek, és mindez most, a közelgő adventi időszakban rendkívül aktuális is. Ugyanakkor számunkra nagyon sokat jelent, hogy a számos rendezvényünkhöz, mint a tordai Művelődési Napok, a Falunapok, a Kukoricafesztivál, de azon kívül egyéb, kisebb jellegű eseményhez is tud kapcsolódni, segíthet a programok lebonyolításában.
Létkérdés számunkra, hogy minél több olyan rendezvény szerveződjön, amely a kultúránk, a hagyományaink, az anyanyelvünk használatának megőrzését segíti elő.
Milyen távolságokat ölel fel a térségen belül Orosz Olívia ténykedése?
– Szolgálata nemcsak Tordára terjed ki, hanem a környező magyarlakta településekre is. Nagyon szívesen elmegy Magyarittabéra, Tamásfalvára, Magyarcsernyére, Tóbára, Nagykikindára, minden helyre, amely felöleli ezt a területet. Nagyrészt már meg is ismerkedett az ott élőkkel, akikkel közösen szervezik a programokat.
A tordai Vadászotthonban vannak szálláshelyek, ott biztosítottunk számára egy külön lakrészt – számolt be Dobai János mentor.
Milyen gyakran jár majd haza, illetve, hogy érzi, nehéz lesz ilyen hosszú időre távol lenni az otthonától, a megszokott közegétől? - fordulok kérdésemmel ismét Olíviához
– Október másodikától tartózkodom Vajdaságban, az első hazautazásomat karácsonyra tervezzük, hogy a családommal tudjak ünnepelni, de konkrét dátumok nincsenek még a jövő évre vonatkozóan. Szerencsés vagyok, mert a közösség, ahová érkeztem, nagyon rugalmas, és ha szeretném, bármikor hazautazhatok, amikor csak előjön a honvágy. Természetesen hiányzik a családom és a barátaim, még sosem voltam ennyi időre távol a szeretteimtől, de az internetnek köszönhetően napi szinten tartom a kapcsolatot az otthoniakkal, így könnyebb ez az időszak.
Első alkalommal jár Vajdaságban? Milyennek látja az itteni közösségeket, a kulturális életet, a civil szervezetek munkáját?
– Valóban, első alkalommal járok Vajdaságban. Kellemes meglepetésként ért a felismerés, amikor ide érkeztem és kezdtem megismerkedni a helyi civil szervezetekkel, példamutató az az összetartás és tettrekészség, amit itt tapasztaltam.
Meleg fogadtatásban részesültem Tordán. Nagyon közel áll az itteni emberek mentalitása és értékrendje a sajátomhoz. Hazudnék, ha azt mondanám, nehéz volt beilleszkedni, az első perctől bevontak a civil szervezetek mindennapjaiba, lelkesítő látni, hogy egy ilyen kis közösségben is milyen pezsgő kulturális élet folyik. Örömmel fogom itt tölteni az elkövetkezendő hónapokat – állítja Orosz Olívia ösztöndíjas.
Nyitókép: Orosz Olívia ösztöndíjas
