Az eseményhez kapcsolódó fotógaléria ITT érhető el.
Ábrahám Irén színművésznő (1949–2023) emlékét az Újvidéki Színházban megtartott gyászülésen egykori kollégái, barátai, mentoráltjai elevenítették fel.
Urbán András, az Újvidéki Színház igazgatója nem tudott jelen lenni az eseményen, ezért búcsúztató szavait Kollár Tamara, a színház sajtófelelőse tolmácsolta:
– Mindenki nehezen fogadja el, hogy ezentúl nem fog időről időre felbukkanni a színházban. Vele együtt pedig nem fog megjelenni az a fajta melegség és kedvesség, ami csak az övé volt, és ami annyira ritka ebben a mi kis világunkban. Azt hiszem, itt továbbra is mindenki szeretni és tisztelni fogja, és nem azért, mert muszáj nekik, vagy úgy illik. Ez csak egyszerűen így van, mert az ő szeretete ennyire mély nyomot hagyott bennük. Önzetlen volt, és ez a szeretet alapja. Szeretet nélkül nincs nagy értelme sem ennek a kicsiny, elzárt színházi világnak, sem a valóságnak. Gyakran Inci adott értelmet ennek a világnak sokuk számára. Anyai módon törődött itt mindenkivel, a diákszínpadosoktól kezdve a legidősebbekig. Rá mindig lehetett számítani! Sok embernek mondott olyan mondatokat, amikkel átsegítette őket a kritikus pillanatokon, és egy életre megjegyezték őket. Én azt hiszem, így lesznek a nagy művészek, nagy színészek, hogy nagy emberek. Inci a színpadon mindig is otthon volt, szilárdan volt jelen. Ezért is tudta megengedni magának, hogy ne a nyafogó kishitűség és intrika vezérelje, hanem nagy színésznőként, nagy ember lehessen – fogalmazta meg Urbán András.
Ábrahám Irén alapító tagja volt az Újvidéki Színes Szilánkok Diákszínpadnak, amelyet 8 évig vezetett is. A megemlékezésen Figura Terézia, a Diákszínpad jelenlegi vezetője is megosztotta gondolatait az emlékező közösséggel.
– Inci egy nagyszívű, csupa melegség, csupa öröm ember volt. Nekünk, fiataloknak, amikor idekerültünk a színházba, óriási támaszunk volt, mert felkarolt bennünket, és minden módon megpróbált segíteni bennünket úgy az öltözőben, mint a színpadon. Mindig a fiatalok mellett állt, mindig megpróbálta felkarolni a fiatalokat, anyáskodni felettük, és valóban mindannyiunknak a pótanyja volt. Ő volt az egyik megálmodója a Diákszínpadnak is. Nagyon szerette a gyerekeket. A fő célja az volt azokban a háborús időkben, amikor a diákszínpadot megalapították, hogy ezeket a fiatalokat, akik annyi mindenen átestek, hogy valahogy berángassa egy biztonságos közegbe, egy biztos környezetbe, és hogy sikerült ezeket a fiatalokat valahogy alkotásra is motiválni, az már csak egy plusz volt. Ő volt az, aki meghatározta a Diákszínpad útját, és mi csak nagy örömmel tudtuk követni és ellesni tőle mindazokat az ügyes kis dolgokat, amikkel ő a gyerekeket maga köré vonzotta. Nagyon remélem, hogy mi méltón követjük és követni tudjuk majd ezt az utat, amit ő kitaposott a számunkra, és azt, hogy a jövő nemzedékek ugyanazt tudják majd érezni, amit mi éreztünk akkor abban az időben, amikor Incivel dolgoztunk – mondta Figura Terézia.
Az összejövetelen Mirjana Drobac a Szerb Nemzeti Színház magántáncosa és Hübsch Éva is megosztotta emlékeit az Ábrahám Irénnel való együttműködésről, Lénárd Róbert búcsúztató szövegét pedig Gombos Dániel olvasta fel.
Nyitókép: Dávid Csilla
