A szabadkai Gyermekszínház színpadán holnap, pénteken 10.30-tól két gyermekszínjátszó csoport lép fel, a ludasi Ludas Matyi ME Galaxis, valamint a bácsgyulafalvi Petőfi Sándor MME Rontom, bontom alkotom elnevezésű csoportja. Két rövid, megközelítőleg húsz perces előadást mutatnak be, a belépés díjtalan. Az előadásokról Vörös Imelda csoportvezetőt, a szabadkai Gyermekszínház színművészét kérdeztük:.
– A ludasi csoport egy évvel ezelőtt kezdte meg a munkáját. Velük A szélvári csudavirág című mesét dolgoztuk fel egy augusztusi tábor eredményeképp. Épp egy butoh táborból jöttem haza, amely az átalakulásról szólt a táncon keresztül, saját magunk megismeréséről, és nagy hatást tett rám. A friss élményeket a gyerekeknek is átadtam, végeztünk is olyan gyakorlatokat, amilyenek ott csináltunk. Először furcsa volt nekik, de utána megkedvelték. Ezek a gyakorlatok segítenek a fókuszálásban és a lélekjelenlét megerősítésében. Azért jók, mert a gyerekek mindenhol ott akarnak lenni, a koncentrációjuk pedig szerteágazik. Az ő előadásuknál a hangsúly inkább a mozgáson van. A bácsgyulafalvi Rontom, bontom, alkotom csoport egy kicsit régebb óta létezik, megközelítőleg négy éve, de csak egy előadást sikerült készíteniük, és azt sem játszhatták a Covid-helyzet miatt. Ez meg is felezte a csoportot. Eleinte több mint tízen voltak, most öten maradtak, akikben viszont olyan tettre készség és alkotókészség él, amit csak csodálni tudok. A téli hidegben is akartak próbálni (működtek a kályhák, mégsem sikerült felmelegíteni a termet). Az előadáshoz belőlük indultunk ki, egy ún. ottalvós bulin játszódik, ahol a gyerekek elalvás előtt találnak egy mesét, a Hogyan tudta ki a szolga a sellők titkát? című észt népmesét. Ezt játsszák el azokkal a tárgyakkal, ami a „szobában” épp a kezük ügyébe kerül. A mese egy szolgáról szól, aki lemegy a folyóhoz halért és véletlenül meghallja a sellők titkát. Ez a rávilágít egyebek közt rávilágít arra is, hogy mennyire fontos a hitünk és a környezetünk megfigyelése, az előadás pedig foglalkozik azzal is, hogy a gyerekek milyen nehezen kommunikálnak egymással, hiszen jól tudjuk, előfordul az is, hogy együtt vannak, de üzeneteket küldenek egymásnak – hallottuk Vörös Imeldától, aki a találkozó fontosságát is hangsúlyozta.
Vörös Imelda (Fotó: Lukács Melinda)
– A bácsgyulafalvi gyerekek néhány évvel ezelőtt felléptek a szabadkai Gyermekszínházban, akkor a palicsi színjátszócsoporttal szerveztünk egy színjátszó délelőttöt. Az apropót az adta, hogy mi képviseltük Vajdaságot a magyarországi Weöres Sándor Gyermekszínjátszó Találkozón. Nagyon jó volt az, hogy a Gyermekszínház színpadán bemutathattuk mindkét előadást. Most ezt a lehetőséget Árokszállási S. Márta, a szabadkai Gyermekszínház igazgatója ajánlotta fel. Sokat jelent a falusi kis színjátszóknak, hogy színházi körülmények közt is megmutatkozhatnak, színpadon, fényekkel. Mind a nagyobb, mind a kisebb településeken is odaadó, nagy és nehéz munkát végeznek a csoportvezetők, pedagógusok, színházi alkotók. A szülők és a művelődési egyesületeket vezetőinek támogatása, segítsége, megértése nélkül ez nem menne. Ezen a téren szerencsés vagyok, mert segítik a munkánkat. A találkozó pedig azért is fontos a gyerekeknek, mert együtt lehetnek, barátkozhatnak és megfigyelhetik egymás alkotómunkáját. Emiatt fontosak az alkotótáborok is – mondta Vörös Imelda.
A csoportokat másodikosok, harmadikosok alkotják, a ludasiakat Vörös Romina, Jenei Áron, Saffer Petra, Tóth Natasa, Gilice Krisztina, Gulyás O. Szintia, Engi Dorina, Kolovity Sztella, Borsos Márk, Lőrinc Erik és Katona Alex, a bácsgyulafalviakat pedig Kabók Márk, Kabók Hanna, Horvát Bacsó Karolina, Bezdán Zolna és Petkovity Matea Leila.
