Egy olyan világ tárul elénk, amely a tősgyökeres zentaiak, s különösen az idősebbek számára minden tekintetben ismerős. Balogh István Titokajtó kilincse című könyvében ez a világ színes, és olyan időszakot idéz fel, amelyre mindenki szívesen emlékezik.
A zentai születésű, Magyarországon élő, magát azonban továbbra is zentainak valló Balogh István legújabb, 75. születésnapjára tavaly megjelentetett könyvét szerda este mutatták be a Zentai Alkotóházban. A szerzővel Gruik Ibolya, a kötet szerkesztője, lapunk munkatársa beszélgetett. Az esten fellépett Kónya Sándor csókai verséneklő, aki a beszélgetések és novellafelolvasások közötti szünetekben Balogh István azon megzenésített verseit adta elő, amelyek a maguk módján hozzáillettek a szerző egy-egy életszakaszához, illetve a beszélgetés témájához. A könyvbemutatón az író elmondta, hogy a könyvben szereplő történetek 2020-ban, a koronavírus idején születtek, amikor életkorából adódóan a kijárási tilalom miatt kénytelen volt a négy fal között maradni.
Egy idős író, mesélő ember számára a képzelet világa jelentette a menedéket, ezért az „ő lelke is kiugrott az ablakon”, hogy gyermekkorának a helyszíneit, a zentai utcákat idézze fel, illetve képzeletben járja ismét végig életének legmeghatározóbb zentai helyszíneit.
Fotó: Horváth Zsolt
A harminc rövidebb szöveget tartalmazó kötet több fejezetre tagolt. Ezekben a gyermek, a diák és a felnőtt férfi, végül az öregapa hangján szólal meg a szerző, aki a történetek vissza-visszatérő szereplőjét, az író könyvbeli beszélgetőtársát egy képzeletbeli figurába, Istók Jóskába gyúrta össze. A személyes hangú történeteken keresztül Zenta múltja is megelevenedik, hogy a mostani olvasók számára feltárja az akkori hangulatát, lakóit, utcáit és épületeit, s ugyanezek újra megelevenednek a szöveget kísérő illusztrációkon, a régi zentai képeslapokon is. Balogh István „Zenta-könyvéből” a jelenlévők ajándékba kaptak egy-egy példányt, amit a szerző dedikált.
