A művészet értékteremtő ereje

Az eseményt megörökítő fotógalériánkat ITT tekintheti meg.

Tegnap ünnepélyes keretek között adták át a Híd Irodalmi Díjat Lovas Ildikónak és Maurits Ferencnek, a Forum Képzőművészeti Díjat Sagmeister Péity Laurának. Sóti Szobonya Emőke egy későbbi időpontban veszi át a Vajdasági Magyar Művészeti Díjat. A díjátadón, amely egyben a Forum Könyvkiadó Intézet évzáró eseménye is volt, Virág Gábor, az intézmény igazgatója értékelte az idei évet.

– Nem hagyunk magunk mögött könnyű hónapokat, hiszen személyes, anyagi és szakmai problémákkal is szembesültünk az elmúlt időszakban. Mindennek ellenére nem feledkeztünk meg a Kiadó szellemiségéről és hagyományairól sem. Közvetítők vagyunk a szomszédos kultúrák között, de igyekszünk elsősorban a mi vajdasági magyar kultúránk, képzőművészetünk, építészetünk, zenénk és néprajzunk eredményeit felmutatni a jelen, és megőrizni a jövő generációi számára. Önbizalommal tölt el bennünket az a tudat, hogy a vajdasági magyar szerzők még mindig nagy számban vannak jelen a magyar irodalomban. A digitalizáció és az egyre virtuálisabb létezésünk ellenére mi továbbra is hiszünk a nyomtatott könyv jövőjében és értékteremtő erejében. Különösen büszkék vagyunk arra, hogy idén mindkét Híd-díjas kötet nálunk jelent meg – emelte ki beszédében Virág Gábor.

A Híd Irodalmi Díj bírálóbizottsága – Antalovics Péter, Jovánovity Patyerek Réka, Lennert Móger Tímea, Lódi Gabriella, Szögi Csaba összetételben – mérlegelve a vajdasági magyar könyvkiadás 2022. évi produkcióit úgy döntött, hogy a 2022. évre szóló Híd Irodalmi Díjat Lovas Ildikónak a Szép Amáliák című, a Forum Könyvkiadó Intézet gondozásában megjelent regényéért, és Maurits Ferencnek az Arcversek címet viselő, szintén a Forum által megjelentetett verseskötetéért ítéli oda.
Lennert Móger Tímea laudációja szerint Lovas Ildikó Szép Amáliák című, a szó minden értelmében nagy regénye, amellett, hogy tényirodalmi alkotás, egyben társadalom, kultúr- és helytörténeti könyvépítmény is. Olvasása közben a valóság míves elmesélésének dimenziójában érezhetjük magunkat. A cselédregény szereplőinek kisebbségi sorstragédiái egyként szólnak a huszadik századi nemzettest megküzdéseiről is. A feldolgozhatatlan, vagy feldolgozhatatlannak tűnő transzgenerációs traumák szavakká hevülnek, a kimondás feloldást, feloldozást nyújt, hiszen a leírt szavak nem történetet írnak, hanem alakítják a történetet – ki gondolta volna, hogy a kettő között nemcsak éles, de átjárhatatlan a távolság? Tehát a nagybetűs író jelent teremthet, de legalábbis alakítja azt. Ilyenformán a Szép Amáliák a valóságunk jövőbe mutató könyve – áll a laudációban.

 Lovas Ildikó regénye az elmúlt száz évet foglalja össze.

– Megpróbálom megérteni a világot, és a benne működő embereket. Igyekeztem megmutatni azt, hogy egyetlen életben nagyon sokféle magatartás, gondolat és cselekvés kerül bele. Nagyon megtisztelő számomra ez az elismerés. Ugyan tudom, hogy a díjat többször is meg lehet kapni, de egyáltalán nem számítottam rá. Azt gondolom, hogy amikor az ember Híd-díjas lesz, akkor az egyben a tanárai előtti tisztelgés és hála is – nyilatkozta Lovas Ildikó a díj átvétele után.

Maurits Ferenc a hatvanas évek óta a vajdasági magyar művészeti élet meghatározó alakja, számos képzőművészeti-irodalmi kötet, album szerzője. Lódi Gabriella méltatása szerint az Arcversek című, négy ciklusra tagolt kötet rajzok és versek találkozásaként a Maurits-életmű emblematikus elemeit vonultatja fel, mindegyikhez egy-egy verset kapcsolva. A képek és versek együtt hatnak, együtt értelmezhetők. A rajzok és a lecsupaszított nyelvezet, a letisztult szöveg és forma párbeszéde továbbgondolásra késztetve olvasóját, újabb dialógusokat és távlatokat nyit meg a kortárs vajdasági magyar irodalom értelmezésében.

– A kötet egy önarckép-összefoglaló, amely még az 1990-es évek végén készült, viszont csak most jelent meg. Egy nagy portrésorozat kísérőszövege lényegében. A kötetben teljesül a költészet és a rajz. Egy embernek számtalan arca van. Ezeket az arcokat nem nehéz feltárni, de meg kell várni, míg beérnek – mondta Maurits Ferenc.

A Forum Képzőművészeti Díj 2023-as évi bírálóbizottsága – Klájó Adrián, Újházi Adrienn és Vékony Lajos – a 2022-es Forum Képzőművészeti Díjat egyhangúlag Sagmeister Péity Laura festőművésznek ítélte oda a tavalyi évben nyújtott kiemelkedő képzőművészeti teljesítményéért.

– Sagmeister Péity Laura 2022-ben három önálló tárlattal jelentkezett. Citroideae című kiállítását a törökkanizsai Kulturális Zónában tartotta, Personal címmel a belgrádi Legat Art Galériában állított ki, Inkognito című, Sifilis Andrással való közös megjelenése pedig a Szabadkai Kortárs Galériában volt látható. Sagmeister Péity Laura alkotásait az egyedi expresszív és kísérletező képzőművészeti narratíva határozza meg, amely a kortárs képzőművészetben térségünkön különös helyet foglalt el – hangzott el a zsűri által megfogalmazott méltatásban, amelyet Brenner János, a Forum Könyvkidó Intézet szerkesztője olvasott fel.

A díjazott nagyon megtisztelőnek tartja az elismerést:

– Egy kis szerencse is kellett ahhoz, hogy kiérdemeljem a díjat. Ritkán fordul elő, hogy egy évben három jelentősebb kiállításom is volt, amit a szakmai zsűri értékelni tudott. Egy kísérletező művész vagyok, hagyományos anyagokkal. A festészet keretin belül önmagamhoz képest szeretek mindig megújulni – tette hozzá Sagmeister Péity Laura.

A Vajdasági Magyar Művészeti Díj bírálóbizottsága Ábrahám Irén (†), Balázs Áron, Görög Noémi összetételben a 2022-es díjat Sóti Szobonya Emőke zeneművésznek, zongoratanárnak ítélte oda.

Mint a méltatásban elhangzott, Sóti Szobonya Emőke negyvenéves pedagógiai pályafutása alatt növendékei megszámlálhatatlanul sok díjjal tértek haza rangos nemzetközi és itthoni rangos versenyekről. Hosszú évek óta nagy sikerrel dolgozik a legfiatalabbakkal is, már akadnak 4 éves korú tanítványai is. Ebben a tevékenységében, melynek alapja a játékosság, jelen pillanatban nem akad hozzá mérhető e szakmában a régióban. Sóti Szobonya Emőke zongorakísérőként, a színpadon is igazi partner, zongorajátéka kifinomult és érzékeny. Szövegértelmezése mindig alapos, soha nem felszínes.

A díjazott egyéb elfoglaltsága miatt egy későbbi alkalommal veszi át az elismerést.