– Dicsértessék a Jézus Krisztus! Üdv az Olvasónak! A mi testünk talán az anyaföld porával elegyedett, s lelkünk is a jutalmat vagy a büntetést élvezi, midőn e sorok ujból napvilágot látnak. A messze multból üdvözlünk, mint Krisztusban hit sorsunkat a távol jövőben. Az egyházi és világi elöljáróság szerveit ezen templom fontosabb mozzanatait szándékozunk e sorokban számodra megörökíteni azon alkalomból, hogy a templom tornyára megáldva a kereszt feltéttetett – ezekkel a mondatokkal kezdődik az a levél, amit nemrég időkapszulába rejtve találtak meg a felújítás alatt levő bajmoki Szent Péter és Pál-templom tornyában. A levelet csütörtök este olvasták fel a nyilvánosság előtt a bajmoki lakossági fórumon:
– Azt gondolom, hogy hátborzongató, ugyanakkor nagyon örömteli és pozitív élmény volt az időkapszula felbontása. 115 évvel ezelőtt bajmokiak üzentek nekünk a múltból – emelte ki Pásztor Bálint, Szabadka város képviselő-testületének elnöke a rendezvényen – Augusztus 11-én lesz 115 éve, hogy ezt az időkapszulát elhelyezték, és hogy történelmi kontextusba helyezzem az eseményt, annak érdekében, hogy a múlt irányából haladjunk a jelenen át a jövő felé, el szeretném mondani, hogy 1907. augusztus 11-én Bíró Károly volt Szabadka polgármestere. Akkor ő öt éve volt polgármester, és amit nem tudhatott, még tizenegy évig tölti be ezt a tisztséget. Ez az 1907-es esztendő azt is jelenti, hogy ez az időkapszula egy évvel régebbi, mint ahogy a szabadkai Városháza elkezdett felépülni. A szabadkai Városházát 1908-tól 1910-ig építették, ott látszik az épület homlokzatán, de a belső munkálatoknak az elvégzése, valamint a bebútorozás újabb két évet vett igénybe, úgyhogy 1912-ben készült el teljes egészében a szabadkai Városháza, öt évvel azt követően, hogy ezt az időkapszulát elhelyezték a bajmoki templomban. Az idén 110 éves a szabadkai Városháza, valamint a palicsi épületegyüttes. 120 éves a Zsinagóga. Ez az időkapszula pedig 115 éves – hangsúlyozta Pásztor Bálint –Konkrét esetben, ha nincs dr. Bagi Bojan, akkor most mi nem kezdődött volna meg a bajmoki templom felújítása – Magyarország Kormánya támogatásával –, és nem lelünk rá az időkapszulára – tette hozzá.
LEVÉL A GYÓGYSZERES ÜVEGBEN
Az időkapszula az elmúlt napokban még a Szabadkai Városi Múzeumban volt, és ott derült ki, hogy valójában mit is tartalmaz. Ebből kifolyólag beszélgettünk Mihájlovity Anikóval, a Szabadkai Városi Múzeum igazgatójával.
– A múlt héten Hegedűs József azzal kapcsolatban keresett fel bennünket, hogy találtak egy időkapszulát a bajmoki templom tornyában és próbáljuk meg együtt megfejteni, mi áll benne, mit üzentek a múltból a jövőbe. Tulajdonképpen egy kisebb, szép díszítésű gyógyszeres üvegről volt szó, amelyben egy összetekert papírt láthattunk. Egy nagy fémdobozba hozták el, nagyon óvatosan, hogy az üveg még véletlenül se törjön össze és nehogy a mozgatástól megsérüljön a papír, mert még nem lehetett tudni, hogy milyen állapotban van.
Az üvegen keresztül, első ránézésre úgy tűnt, hogy magyar írás lehet rajta, de két-három szón kívül mást nem tudtunk kivenni. Az üveget átadtam a kolléganőnek, dr. Korhecz Papp Zsuzsanna restaurátornak, aki kivette a papírt és kiegyenesítette. Ez nem volt túl egyszerű folyamat, mert az üveg ugyebár eléggé kicsi volt, a papír pedig nagyobb formátumú és jócskán összehajtották, így a kolléganő két részben szedte ki. Ezután azonban sikerült nagyon szépen kisimítani és végre elolvashattuk, hogy mit ír rajta. A szöveg szépen látszódik, legalábbis az eleje és a vége, viszont hiányzik a közepe, pont ott, ahol meghajtották.
A papír sárga, így egyből leszűrhettük, hogy nem a mostani időkből származik. A szövegben az 1907-es dátum jelenik meg. Az írásból sok minden kiderül, hogy miért írták, miért hagyták meg a jövőnek, és ami fontos, hogy kik vettek részt, kik nyújtottak pénzügyi támogatást a templom felújítására. Úgy tűnik, ezt lényegesnek tartották, hiszen nem kis összegekről van szó. A szöveget valóban azzal a szándékkal írták meg, hogy a jövőben olvassák el, erre utal már az eleje is, a megszólítás is. Megjelenik benne Bíró Károly neve is, aki szintén adakozott, ez pedig arról is tanúskodik, hogy sok mindent támogatott, nem csak Szabadka érdekelte, nem csak azért fontos nekünk, mert a Városháza felépülhetett. A külső területekre, köztük Bajmokra is gondolt és a segítségét nyújtotta. Érdekes az is, hogy a papíron szerepel Hegedűs Lénárd neve, ő pedig Hegedűs József előde volt. Ez a szöveg mindenképpen bizonyítja azt is, hogy mennyire fontosnak tartották akkoriban a hitet, a támogatásokat, a köszönetnyilvánításokat, hogy a templom bővítése megtörténhetett, és azt is, hogy mindezt megosszák a jövő nemzedékeivel.
Ez a dokumentum a templom tulajdona, de a múzeumnak is kiváltképp fontos, mert mesél a történelemről, a múltról, a templom történetéről, láthatjuk, kik és milyen főméltóságok voltak azok, akik akkoriban támogatást nyújtottak. A szöveg számos újabb kutatást is eredményezhet, nyilván azt lenne a legjobb először kikutatni, hogy feltételezhetőleg mit tartalmazhatott az a rész, amely nem látszódik, kik nevei lehettek még feltüntetve. Ha hozzánk jutna, restaurálásra kerülne a papír és a történeti osztályon őriznénk, a megfelelő módon, óvnánk mindentől, ami kárt okozhat neki – mondta lapunknak Mihájlovity Anikó.
VÍZFÜRDŐ, PRÉS
Dr. Korhecz Papp Zsuzsannától azt is megtudhattuk, hogy segítségére voltak az M&K Tiffany műhely vitrázsmesterei, akik az üveg tetejét óvatosan levágták:
– Mészáros Rudolf és Kovács József segített kibontani az üveget. Ez egy Pliva gyógyszertáros üveg volt, amelynek a tetejét viaszos dugóval zárták le, hogy a tartalmát megóvják a nedvességtől. Sajnos pont ez okozott kárt, mert megolvadt és a papír egy része megsemmisült. Amikor vettük ki, úgy nézett ki, mint két tekercs. Az üveg tetejét a mesterek levágták, tehát nem kellett hozzá összetörni, a levelet pedig mindjárt vízfürdőbe tettem, mert minden anyag, amikor kiszárad, törékennyé válik. Szerencsére jó minőségű papírt használtak, ez is hozzájárult ahhoz, hogy lényegében jó állapotban maradjon meg. Tintával írtak rá, ami pedig vízoldhatatlanná válik, nem oldja fel a víz. A papír szereti a fürdőt és akár a középkori tintával írt szöveget is lehet füröszteni. Először természetesen csináltunk egy próbát, hogy nem árt-e neki, de nem kezdte ki, így néhány óra múlva szépen szét is lehetett hajtogatni. A fürdő után a papírt présbe helyeztem, nedvszívó papírok közé, úgy száradt meg és szépen kisimult.
Egy toronyban ugyebár nem a legjobbak a körülmények, egyszer nagyon hideg van, máskor nagyon meleg, a nagy hőmérséklet ingadozás pedig nem tesz jót a papírnak. Ami viszont rengeteget számít, hogy nem lett erős napfénynek kitéve, mert az kiváltképp árthat. Most az lenne a legjobb, ha üveglap mögé helyeznék és úgy kereteznék be, majd olyan helyre tennék fel, ahol nem éri napfény – hallottuk dr. Korhecz Papp Zsuzsannától.
