Könyvek rengetegében

A múlt hét folyamán tartották meg a magyar fővárosban az év jeles könyves eseményét, a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivált. Az immár 29. alkalommal megrendezett szakmai és kulturális fórum díszvendégei az izlandi Jón Kalman Stefánsson író és Franciaország voltak. A rendezvény a Millenárison kapott helyet, így a könyvek és az irodalom barátai egy gyönyörű parkon át sétálva, igényes és tágas környezetben tekinthették meg a hazai és külföldi könyvkiadók legújabb köteteit, miközben kulturális programok sokaságából csemegézhettek.

A standok labirintusában, alkalmi kis színpadokon, hangulatos csevegősarkokban író-olvasó találkozók, dedikálások, irodalmi estek, felolvasások, művészkönyv-bemutatók zajlottak, sőt az érdeklődők kerekasztal-beszélgetésekbe is belehallgathattak, koncerteken, színházi bemutatókon, kiállításokon is részt vehettek, valamint a filmek rajongói sem panaszkodhattak, hiszen filmvetítések is szerepeltek a fesztivál programjában. A családosokat és a gyermekeket egy külön kialakított szekció: a Gyermek(b)irodalom várta, ahol is babzsákokon ücsörögve vagy puha szőnyegen nyújtózkodva ismerkedhettek megy a kicsik a nekik író szerzőkkel és hozzájuk szóló könyvekkel, kötetlenül barátkozhattak az irodalommal. Ebben a színes és családias környezetben játékosnak tűnik az irodalom és művészinek a játék, s a gyerekkönyvek népszerűsítésével már pici korban megalapozható az olvasás szeretete, az igényes olvasóvá nevelés folyamata.

A már gyakorlott, azaz a felnőtt olvasóknak sem árt némi újdonsággal fenntartani a literatúra iránti érdeklődését, így a fesztivál hagyományosan vendégül látja a világ rangos íróit, költőit. Évről évre díszvendégként mutatkozik be egy-egy ország, régió kultúrája, irodalma és könyvkiadása. Az idei fesztiválon a francia irodalom és annak magyarországi reprezentációja került a figyelem középpontjába. Franciaország saját standdal készült erre az ünnepi alkalomra, ahol az ifjúsági irodalom, a képregények, a történelmi regények, sőt a társadalomtudományi kiadványok legjavából is válogathattak az érdeklődők. A bemutatott kötetek leginkább az emlékezés, a rasszizmus, a diszkrimináció, valamint a bizonytalan jövő tematikáit járják körbe, s a napjaink francia irodalmát bemutató stand hívószava a réflexion, vagyis reflexió lett, utalva arra, hogy a könyvek amellett, hogy új ajtókat nyitnak meg a világ felé, egyúttal tükröt is tartanak az olvasónak. A díszvendégség apropóján számos francia könyvkiadó érkezett Magyarországra, így a fesztivál kiváló lehetőséget nyújtott a francia kiadók, kortárs szerzők, valamint a magyarul frissen megjelent francia könyvek megismerésére.

A 29. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon a francia mellett az izlandi irodalom is kiemelt pozícióba került, ugyanis díszvendégként idén Jón Kalman Stefánsson vehette át Budapest főpolgármesterétől a Budapest Nagydíjat. Stefánsson a kortárs izlandi irodalom egyik legjelentősebb, világirodalmi rangú alkotója, aki bár költőként kezdte irodalmi pályafutását még a nyolcvanas években, később regényeket kezdett publikálni, amelyek meghozták számára a nemzetközi sikert, és kiérdemelt velük számos nívós irodalmi díjat. A díszvendéget két neves magyar alkotó is köszöntötte: Darvasi László és Tompa Andrea. Akik személyesen nem lehettek jelen e laudációk elhangzásakor, elolvashatják őket az Élet és Irodalom szeptember 27-ei számában, így tettem jómagam is. Darvasi Stefánsson, a költő címmel értekezik a „Stefánsson-univerzum” szövegvilágának és karakterábrázolásának költőiségéről, hangsúlyozva, hogy a szerző nagyregényeinek és humoros kisprózáinak tanúsága szerint „a zord felszín alatt a lírai vonulat, a szív kitartása tartja fönn az elemekkel küszködő rendet”. Darvasi szerint egyetlen könyv is nagyon jelentékeny tud lenni, néha pedig sok könyv sem elég egy „jóleső irodalmi táncmulatságra”, Stefánsson kapcsán viszont hangsúlyozza, hogy személyében egy „nagy és komoly író” érkezett Magyarországra, egy néhány százezres nép képviseletében, hogy megismertesse velünk saját, különleges világát.

Tompa Andrea Álmodni hív című laudációjában szintén kitér az izlandi szerző történeteiben megrajzolt vidék hangulatára, amely egy ponton túl idegenszerűségében is ismerőssé válik. „Az olvasó belelapoz tehát a könyvbe. A mondat, ha az olvasónak szerencséje van, úgy vágja hátba, mint egy régi ismerős, aki nem tudni, mit akar: barátkozni, vagy jó alaposan helybenhagyni őt. Találkozik egy birka szemével. Egy nő hátával. Egy viharral, ami a mélybe rántja az úszni nem tudó halászokat. Találkozik rengeteg nagy vízzel. Halszagú emberekkel. Álomszagú gyermekekkel. Elütött kiskutyákkal. Sok alkohollal. Nagyokat álmodókkal. Fagypúpokkal. (…) Egy könyvet tartó kéz remegésével. Egymásba kapcsolódó szemekkel, amelyekben pontszerűen lakik a szerelem. És sokszor találkozik a halállal. Bár az olvasónak fogalma sincs, hogy egy fagypúp sün vagy ló méretű-e, e különös vidék kinyílik, alakot ölt ezekben a könyvekben, az olvasó belső képei pedig elevenné válnak. És ami számára még távoli és idegen volt, közeli ismerőssé válik az olvasás során, miközben mégis megőrzi idegenségét és titkát” – fogalmazza meg érzékletesen Tompa Andrea. Meglátása szerint Stefánsson alakjai, tájai, szorongatóan drámai eseményei továbbálmodásra ösztönöznek, távoli és idegennek vélt regényterei töredezettségükben nyitva tartják az olvasó előtt a ki- és bejárást, emberek sokaságának találkozóhelyévé téve a könyveket.

„A fordítás az irodalom oxigénje” – tartja Jón Kalman Stefánsson, s nekünk, kíváncsi olvasóknak, nem is kell mást tennünk, mint beleszippantani ebbe az oxigéndús levegőbe, hiszen a neves izlandi szerző műveiből immár 13 kötet olvasható magyar nyelven. S kalandozzunk bár a rejtélyes Izlandra, a napfényes Franciaországba, vagy maradjunk a magyar irodalom kies terepén, biztosra vehetjük, hogy emlékezetes utazásokban lehet részünk, csak indulásképpen fel kell ütnünk egy-egy könyv fedelét.