A szenttamási római katolikus templom udvara és hittanterme adott otthont a helyi kézimunka-kedvelők egyesülete idei második műhelymunkájának, amelyen a vajdasági kézimunkázók és hagyományőrzők találkoztak. A kosárfonást, a szalvétatechnikát és a kézimunkázást összefoglaló, tapasztalatcserére épülő műhelymunkát ezúttal is a Taníts, tanítalak mottó jegyében szervezték meg.
A szervezők nevében Füstös Erzsébet, az egyesület elnöke köszöntötte a résztvevőket, és elmondta, hogy a vendéglátókon kívül más vajdasági helységekből is jöttek érdeklődők, mégpedig a verbászi Aranykalász, a topolyai Orchidea, az újvidéki Mimóza, a kishegyesi Dália, a tiszakálmánfalvi Árvácska, az óbecsei Búzavirág, valamint a pirosi és a kutaspusztai csoportok.
− A mai műhelymunka három helyen folyik. Az egyik csoport a vesszőfonást választotta, a másik szalvétatechnikával dolgozik, a hittanteremben karácsonyra hangolódva ünnepi motívumokat hímezünk, továbbá két helyen horgolnak az asszonyok. Az egyik csoport tagjai őszi dekorációt, ezen belül tököt, a másik csoportban pedig fenyődíszeket horgolnak. A programot közös reggelivel és ebéddel egész naposra terveztük, a legfontosabb pedig az, hogy a munka nagy lelkesedéssel folyik – mondta az esemény koordinátora.
A vesszőfonás titkaiba az érdeklődőket Füstös Tibor szenttamási kosárfonó vezette be, aki erre az alkalomra kétfajta vesszőt készített:
− Egy-egy csomó főzött-hántolt amerikaifűz-vesszőt és héjas aranyfűzvesszőt hoztam. Mindkettőből kis koszorúkat próbálunk készíteni. Ez viszonylag könnyű feladat, egy-két próbálkozás után a kéz megszokja a hajlításokat és a fonást. A koszorúkészítés egyébként a legegyszerűbb feladat a vesszőfonás terén – mondta Tibor.
− Ez a vesszőfonás ábécéje, a legkönnyebb lépéssel kezdtük, jómagam például most készítek először koszorút. Ha sikerül, kidíszítem, ha pedig nem, akkor félreteszem, de mindenképpen megvigyázom. Arra már az elején rájöttem, hogy vékonyabb vesszővel könnyebb dolgozni, jobban hajlik. A vastagabbakat is áztattuk, de azokat először nyújtófára kell tekerni, így hajlíthatóvá válnak, másképp nem lehet velük dolgozni – mondta a kishegyesi Végső János.
László Gizella az újvidéki Mimóza kézimunkacsoport tagjaival érkezett, és most vállalkozott először koszorú készítésére.
− Az első nem sikerült, de a második már jobb lett, a következő még jobb. A legnehezebb szerintem kiválasztani a megfelelő vastagságú vesszőt, amelyet a nyújtófára tekerést követően összefonunk a másodikkal, harmadikkal. A cél az, hogy minél többet áztassuk, mert akkor nem törik el. Karácsonyra kidíszítjük, és ajtókopogtató készül, de mindenszenteki koszorúhoz is megfelel alapnak – mondta Gizella.
Az udvar egyik sarkában álló asztalnál a csoport tagjai fehér színűre festették a literes üvegeket. Gál Teréz elmagyarázta, hogy először szivaccsal a vízalapú fehér festéket viszik fel az üvegre. Száradás után még egy réteg festék kerül rá, majd tetszés szerinti szalvétával díszítik.
− Nem nehéz munka, a módszer is egyszerű. Miután az alapfesték megszáradt, újra átfestjük, kiválasztjuk a megfelelő mintázatú szalvétát, ráragasztjuk, majd az egészet átfestjük színtelen lakkal. A fehér alapszín egyszerű, de ezt tetszés szerint mindenki maga választja – mondta Teréz.
Hozzátette, épp likőrösüveget készít karácsonyra, de lehet készíteni például a rizsnek, a sónak és a borsnak való konyhai üvegeket is.
A szenttamási műhelymunkán részt vett Paróczi Mária, a Vajdasági Kézimunka-kedvelők Szövetségének elnökasszonya is, aki egyebek mellett elmondta, hogy a Taníts, tanítalak mottójú rendezvényen a csoportok tulajdonképpen egymásnak adják át a tudást, közben pedig barátkoznak, társalognak. Október 19-én a csoportok Tiszaszigetre utaznak, ahol a szövetség tagcsoportjai közösen dolgoznak az ottani csoportokkal, november 9-én pedig Gunarason tartják meg a szövetség tisztújító ülését, amellyel egyidejűleg sor kerül a nemzetközi kiállítást értékelő ülésre is.
Nyitókép: A szombati műhelymunka egyik programja a horgolás volt