Tegnap a szabadkai Magyar Tannyelvű Tanítóképző Karon megemlékezést tartottak a 81 éves korában november 20-án elhunyt dr. Káich Katalin professor emerita, egyetemi tanár, művelődéstörténész, az MTTK alapító dékánja tiszteletére.
Az esemény kezdetén az MTTK tanárai által készített videó-összeállítás elevenítette fel dr. Káich Katalin életútját és munkásságát, majd a jelenlévők egyperces néma csenddel adóztak az emlékének. Ezután dr. Samu János egyetemi rendkívüli tanár osztotta meg gondolatait, melyekkel az egybegyűltek számára is megidézte dr. Káich Katalin szellemiségét és tanításait:
– Megtanítottad nekünk, hogy „Nem akkor érsz célhoz, ha mindent kimerítettél, hanem ha megtaláltad a kimeríthetetlent.” Ennek értelmében olvassuk a múlt héten elhangzott, többedszer elmondott szavaidat, miszerint megígérte valaha neked egy mély tekintetű, különösen fogékony lélek – talán látó is volt –, hogy addig nem távozol, míg minden kérdésedre választ nem kapsz. Olyan ez, mint az identitáskeresés rád jellemző dinamikus módja, aminek könyvet is szenteltél. Nem az elrendezés, a maradások vagy érkezések, a csendbe hajló megoldás nyugalma, hanem a kimeríthetetlenhez igazított lélekszárnyalás. Valami olyasmi, ami erősebb mindennél, ami tömör és szilárd, valami olyasmi, ami onnan származik, ahol te most vagy, és ahová a fájdalmunk sem követhet. Felbecsülhetetlen értékű és nehezen fölérhető méretű az a korpusz, amit a kultúra, hagyaték, színjátszás, Európa, megkülönböztetetten Zombor, nemzet és emlékezet témakörei tagolnak, mindaz, ami a fogalmi gondolkodás területe, és aminek segítségével egyébként ezekben a sorokban is a magunk számára iránymutatásod szerint vigaszt keresünk – hallottuk dr. Samu Jánostól.
A beszédet követően dr. Görög Noémi és Zsiga Pál zeneművészek a zene nyelvén búcsúztak dr. Káich Katalintól, míg Pálfi Ervin színművész, az újvidéki Művészeti Akadémia tanára előadásában Kosztolányi Dezső Már megtanultam című versét hallhatták az egybegyűltek. A megemlékezés végén az MTTK hallgatója, Kovács Orsolya pedig a tanárnő utolsó elkészült kéziratának zárószavából olvasott fel egy részletet. A gazdag életművét záró utolsó monográfia A polgári értékrend őrzőinek egyik utolsó végvára címet viseli, amelyben a híres-neves zombori magyar polgári kaszinó közelmúltját, azaz 1945-től 2022-ig terjedő időszakát dolgozta fel és írta meg.
A megemlékezést a zene hangjai zárták, amely méltó lezárása volt a tanárnő tiszteletére rendezett megható eseménynek.
A kommemorációt követően a Bajai úti temető Péits-kápolnájából búcsúztatták Káich Katalint.
Zoran Maksimović szólt Káich Katalin színháztörténeti munkásságáról (Paraczky László felvétele)
„Sokat tanulhattunk tőle”
Hétfőn délután az Újvidéki Egyetem Bölcsészettudományi Kara dísztermében gyászgyűlésen tisztelegtek dr. Káich Katalin professor emerita emléke előtt a jelenlevők.
Elsőként Zoran Maksimović, a Matica srpska és a Vajdasági Színháztörténeti Múzeum képviselője taglalta dr. Káich Katalin színháztörténeti munkásságát és elért sikereit.
Dr. Novák Anikó: Káich Katalin jellemzésére a legmegfelelőbb szó a „derű” (Paraczky László felvétele)
Ezt követően a Magyar Nyelv és Irodalom Tanszék részéről dr. Novák Anikó tanszékvezető egy másik szempontból emlékezett meg az intézmény egykori tanáráról. Mint kifejtette, Káich Katalin jellemzésére a legmegfelelőbb szó a „derű”. Ismertette életútját, s azt is elmondta, hogy Káich Katalin úgy vélte, hogy a megszokottól eltérő viszonyulása, valamint a nézőpontváltás képessége révén érezhette magát szerencsésnek a szerencsétlen körülmények ellenére is. – Sok mindent tanulhattunk tőle, többek között ezt a viszonyulást is. Nyugodjék békében – zárta megemlékezését a tanszékvezető.
Dr. Káich Katalin 1943. január 12-én született Zomborban, az általános iskolát és a gimnáziumot is itt végezte el. 1965-ben az Újvidéki BTK Magyar Tanszékén szerzett diplomát, 1970 és 1972 között az ELTE Budapest hallgatója volt, ahol 1973-ban szerzett egyetemi doktori fokozatot. 1978-ban elnyerte a tudományok doktora (sci) fokozatot az Újvidéki Egyetem BTK Magyar Tanszékén. 1963-tól 1965-ig tanárként dolgozott a Svetozar Miletić Általános Iskolában. 1965 és 1968 között magyar és angol nyelvet tanított a zombori Technikai Iskolában. 1968-tól 1970-ig a Zombori Levéltár levéltárosa volt. 1972-től a Hungarológiai Intézet asszisztenseként, 1979-től tudományos munkatársaként, 1990-től tudományos tanácsosként tevékenykedett. 1992-től egyetemi rendes tanár, 2006-ban az első/alapító dékánja volt a szabadkai Magyar Tannyelvű Tanítóképző Karnak. 2008 és 2010 között az SZTE Juhász Gyula Pedagógiai Karán, 2010-től az újvidéki Magyar Tanszéken vendégtanárként oktatott. Az MTTK javaslatára az Újvidéki Egyetem szenátusa 2012-ben a professor emerita címet adta Káich Katalinnak.
Kutatási területe az intézmény- és művelődéstörténet, a kapcsolattörténet, ezen belül a színház-, valamint iskolatörténet volt. 82. életévében, november 20-án távozott körünkből.
Nyitókép: Szabadkán dr. Samu János idézte meg dr. Káich szellemiségét (Dér Dianna felvétele)
