Hetven éves korában elhunyt Szajkó István kiemelkedő festőművész. Csonoplyán született 1955-ben, 1973-ban végzett az újvidéki Iparművészeti Középiskola grafika szakán. A zágrábi Képzőművészeti Akadémia festészeti szakán 1978-ban diplomázott. Velencében, Párizsban, Madridban, Münchenben, Kasselben és Budapesten járt tanulmányúton., majd 1980-tól a szaabdkai Képzőművészeti Találkozó (ma Kortárs Galéria) szakmunkatársa lett, 1982 óta szabadfoglalkozású művész. Számos egyéni és csoportos kiállítása volt szerte Európában, leginkább a volt Jugoszlávia területén, valamint Német- és Franciaországban. Szabadkán 2014 februárjában a Magyar Ház galériájában láthattuk műveit, Buza Mihály képkeretező műhelyében tavaly volt egyfal kiállítása, Belgrádban 2021 őszén, Budapesten 2022-ben volt kiállítása.
Penovác Endrével és Balázs-Arth Valériával közösen készítette 1993-ban a Petőfi Irodalmi Múzeum és a Forum Könyvkiadó közös gondozásában a Vajdasági íróportrék című kötetet.
Sirbik Attila pedig Szajkó munkásságáról írt könyvet.
Szajkó István Szabadkán és a Veszprém vármegyei Lókúton élt és alkotott.
– Szajkó István korunk egyik legjelentősebb festőművésze. Nevezték őt a biciklik festőjének, a pasztellfestészet virtuózának vagy éppen a szabadkai homok bűvkörében élő művésznek is. A bicikli állandó motívuma. Mintha fogva tartaná ez a téma. Szinte hihetetlen, hogy hányféleképpen jelenik meg vásznain az általa drótszamárnak nevezett tárgy. Látjuk mozgásban, kitámasztva, eldobva, vagy csak éppen felsejlik a kompozícióban – írta róla egykori kolléganőnk, Kabók Erika lapunk 2022. augustus 23-ai számában annak kapcsán, hogy a festőművész azon a hétvégén szélesre tárta az érdeklődők előtt műterme ajtaját.
Nyitókép: Szajkó István (Fotó: Molnár Edvárd felvétele)
