A szabadkai Csáth Géza Művészetbaráti Kör számára az évtizedek során mindig fontos volt, hogy estjein vajdasági magyar költők, írók műveit mutassa be. Az évadnyitó rendezvényén – péntek este a Szabadkai Városi Könyvtárban – Klemm József Kilencvenkilenc című haikukötetéből készült versválogatást hallhatott a közönség Barát Magdolna, Basity Gréta, Bencsik István, Lőrinc Zsuzsanna, Miklenovics Aranka, Némedi Imre és Tóth András előadásában, Horváth Emma rendezésében. A Csak lámpa vagyok, a fény az övé című rendezvényen a „zenei” aláfestés a keleti haiku világát idézte: a homokvidék, erdeink, vizes élőhelyeink madárhangjai töltötték be a termet. A Ripária egyesület felvételei felhasználásával a hangeffektusokat Dukai István készítette.
Az esten Klemm József költővel, újságíróval Agárdi Gábor újságíró beszélgetett. A haiku a japán költészet jellegzetes versformája, amely a nyugati irodalomban is elterjedt, s jellemzője, hogy a szerző 17 szótagban fejezi ki érzéseit, gondolatait. Mint Klemm József fogalmazott, manapság devalválódtak a szavak, ám ha a versforma arra ösztönzi az alkotót, hogy 17 szótagban fogalmazza meg saját világképét, akkor ez nagyobb figyelmet, fegyelmet igényel, hogy visszakapják erejüket a szavak. Ötvenöt éves volt, amikor elkezdte haikuit írni. Ezekben hangsúlyosan van jelen az Istenhez való viszony, a pusztulás, elmúlás.
A „kilencvenkilences” generáció is szóba került a beszélgetés során, hiszen az ember amikor megpróbálja lekerekíteni az életét, rádöbben, megtett kilencvenkilenc lépést, és már csak egyet kell megtenni, hogy eljusson a százhoz. Szembesül azzal, hogy ez lehetetlen, sohasem érjük el a teljességet, de ott az állandó ösztönzés, próbálkozás.
