Bemutatták Zentán is a Soproni Petőfi Színház és a Zentai Magyar Kamaraszínház koprodukcióját, az Ördögölő Józsiást. Tamási Áron három felvonásos mesejátékát Pataki András rendezésében láthatta a nagyérdemű. A történet szerint Tündérország királya férjhez akarja adni lányát, akihez sorban érkeznek a kérők. Végül a Borókiából jött Józsiás nyerte el Jázmina szívét, miután legyőzte a pokolból előmerészkedett Bakszént, aki nem más, mint az ördögök hercege. Tündérországnak így új királya és királynéja lett, akiknek boldogságát hamar beárnyékolta az új kancellár szervezkedése. Az pedig a szokások szerint nem más, mint a tündérhercegnő kezéért vetélkedő páros vesztese, ez esetben az ördögi Bakszén. A pokolfajzat letaszítja trónjáról Józsiást, és magának akarja Jázminát, valamint Tündérországot. A szokásokat tiszteletben tartva kérők érkeznek, akik nem mások, mint Bakszén ördögei, így az egész viaskodás a Jázmina kezéért csak egy színjáték. Józsiás viszont visszatér egy öreg koldus képében. Miután felfedte kilétét, megküzd a pokolfajzattal, és a jó győzedelmeskedik a rossz felett. Az előadás dinamikus, pörgős, viszont egyáltalán nem kapkodó. A néző nem unatkozik, de nem is érzi azt, hogy rohanna vele a darab. Pont annyira tartja éberen a figyelmet, hogy az kellemes legyen.
A Szarka Gyula szerezte zene élőben hallható, ami valóban mesés hangulatot varázsol a színpadra. A dalok és az énekek tökéletesen illeszkednek a darabhoz. Egy pillanatra sincs az a kellemetlen érzése az embernek, hogy egy musicalt néz a színházi darab helyett. Ugyanez elmondható a koreográfiáról, ami Demcsák Ottó munkáját dicséri. Nincs túlbonyolítva, elegáns, légies mozdulatokkal kápráztatják el a színészek és a táncosok a közönséget. A díszlet egyszerűségében kiváló. Egy népmesébe illő parasztházat és egy székelykaput találunk a színen. Ez különösen találékony megoldás, gondolva arra, hogy Tamási Áron mennyire szerette és idealizálta a székelyeket. A jelmezek ötletesek és frappánsak, nem csak öltöztetik, hanem ki is egészítik a karaktereket. A nézőknek igazán igényes és színvonalas színészi játékban lehetett részük. A Jázminát alakító Molnár Anikó és a Józsiást játszó Papp Attila valóban mesébe kalauzolta a közönséget, nem beszélve a Bakszént megszemélyesítő Savanyu Gergelyről, akinek azonnal elhitte a néző, hogy ő az álszent ördög. A Zentai Magyar Kamaraszínház részéről Verebes Judit, Dévai Zoltán, Szilágyi Áron és Virág György szerepelt az előadásban, akik kétséget kizáróan bravúrosan hozták szerepeiket.
A darabból kiemelném a Tündérkirály udvarmesterét, Fanfarust alakító Farkas Tamást, valamint a Durmonyást játszó Kósa Zsoltot a Soproni Petőfi Színházból. Úgy gondolom, mindketten a lehető legtöbbet hozták ki szerepükből, néha el-ellopva a rivaldafényt a főszereplők elől. Farkas Tamás udvarmestere olyan volt, mint egy angol humorral megáldott, idős komornyik. Kósa Zsolt ördögi szerepe igazán szerethető volt, rockoperákat idéző éneke pedig teljesen új szintre emelte a karakterét. Összességében elmondható, hogy ez egy remek darab, kiváló színészi játékkal, énekkel, zenével és tánccal. Megvan benne mindaz, amitől igazán mesés hangulatot varázsol a színpadra. A darab poénjai nem erőltetettek, a szóvicceken kívül helyzetkomikumnak is helye van, egyiknek sincs „izzadtságszaga”. A darab szépsége, hogy élvezetes felnőttnek és gyereknek egyaránt. Míg ez utóbbiaknak egy kedves és tanulságos mesét ad elő, addig a felnőtt közönségnek eszébe juttatja, hogy mekkora értéke van az emberi jóságnak és a tisztességnek a mai világban.
