Vlagyimir Logunov belgrádi vendégművész rendezésében és koreográfiájában Az ohridi legenda c. balettelőadás bemutatóját a közönség a székvárosi Szerb Nemzeti Színházban nagy lelkesedéssel fogadta.
Az ohridi legenda – Stevan Hristić (1885–1958) belgrádi zeneszerző műve – ötvözi a török időkből eredő mesét és népi legendát. Egy lány, akit elhurcoltak a törökök, csodával határos módon megmenti magát. A jóság, a szeretet, a barátság diadalmaskodik.
Mind a zene, mind a koreográfia Észak-Macedónia területéről, valamint más balkáni népek folklórelemeiből épül fel, a második felvonásban román, bolgár és görög táncot láthatunk.
Hristić stílusát tekintve kozmopolita, impresszionista és későromantikus komponista, ő az első szerb balettmű szerzője. Az ohridi legenda első, egyfelvonásos változatát 1933. április 5-én adták elő, Nina Kirszanova koreográfiájában, és ő alakította a női főszerepet. A második, négyrészes változatot 1947. november 28-án mutatták be, szintén a Belgrádi Nemzeti Színházban (Margarita Froman koreográfiájában), majd 1951-ben az edinburgh-i közönség is láthatta. Ezt a balettet minden jugoszláv színpadon előadták, így a Szerb Nemzeti Színházban, Újvidéken több bemutatója volt: 1951-ben, 1953-ben, 1961-ben és 1981-ben.
Külföldön is színpadra állították: Moszkvában (1958), majd a csehországi Plzeňben, a lengyelországi Bitomában, és az előadást mindenhova elkísérte alkotója is karmesterként. Ennek a balettműnek a jelentősége a zenén és a koreográfián kívül a balett-technika és a balkáni néptáncok kincsének ötvözése. Az első változat forgatókönyvének/librettójának írója az ihlető Aleksandar Fortunato, a Belgrádi Nemzeti Színház koreográfusa, a második változatának írója pedig maga a zeneszerző – olvassuk Nadezsda Moszuszova adatait a Szerb Nemzeti Színház Enciklopédiájában.
A legutóbbi székvárosi bemutató dicséri a balettegyüttes és szólistái, a Szerb Nemzeti Színház Operakórusa és Zenekara komoly és értékes munkáját, illetve Ana Đurić, Andrei Colceriu, Samuel L. Bishoph és a balett-társulat többi szólistáinak, valamint a Hristić műveit jól ismerő Aleksandar Kojić karmester, Vlagyimir Logunov rendező és koreográfus munkáját. Valamennyien jó hangulatban, jól tudtak együttműködni a balett-társulatot vezető Toni Ranđelovićtyal, a táncoktató Okszana Sztorozsukkal, a díszlettervező Saša Senkovićtyal, a jelmeztervező Mirjana Stojanović Mauričcsal és az operatőr Marko Radanovićtyal.
–Számos okból illették Az ohridi legendát zenei örökségünk legnagyobb és legjelentősebb balett teljesítményének jelzőjével. Külföldi zenekritikusok a sok vendégszereplés után nem győzték dicsérni a balettszerzőnk zenéjét fogalmazott – Aleksandar Kojić karmester. – A bemutató óta eltelt első húsz évben ezt a legendás művet csak a fővárosi Nemzeti Színházban több mint 300 alkalommal adták elő. Impozáns szám, ma már elképzelhetetlen és elérhetetlen… És minden alkalommal telt ház előtt léptek fel a művészek. Számtalan okból büszkén mondhatjuk, hogy a világ zeneirodalmának egyéb remekeihez méltó művünk van… És egyetlen okunk sincs, amiért Újvidék 40 évet várt, hogy újból bemutassa ezt a legjelentősebb táncjátékot. A járvány nem mentség az előző harminckilenc évre – mondta az újvidéki születésű Aleksandar Kojić, aki a Belgrádi Zeneművészeti Karon megszerzett karmesteri oklevél után Belgrádban, Bécsben, Mainzban, Utrechtben különféle mesterkurzusokon és régizenei műhelymunkákon vett részt. 2010-től a székvárosi Szerb Nemzeti Színház Operájának karmestere, az aktuális balett- és operarepertoárt vezényeli. 2012 és 2014 között az Opera igazgatója volt. Az utóbbi néhány évben a zágrábi, fiuméi, szegedi, a krasznojari színházak opera- és balett-társulatainál vendégkarmesterként működött. Az olaszországi Ravennában Riccardo Mutinak az olasz opera témájú mesterkurzusán gazdagította tudását és tapasztalatát. Munkájáért 2012-ben, 2015-ben és 2016-ban tüntette ki az újvidéki Szerb Nemzeti Színház.
