Faragó Árpád nyugalmazott színművész, Kilátó mellékletünk rendszeres szerzője ma 90 éves. Hercegszöllősön született 1931. december 3-án, a drávaszögi Karancson töltötte a gyermekéveit, Kiskunhalason, Mohácson, Szabadkán járt gimnáziumba. Színészi pályafutását a Zombori Népszínházban kezdete, majd a szabadkai Népszínházban játszott, innen az Újvidéki Rádió „láthatatlan színházába”, a drámaegyüttesbe került. Az Újvidéki Színház igazgatói posztját 1985 és 1995 között töltötte be. Amikor 1995-ben nyugdíjba vonult, az amatőr színjátszó mozgalom iránt tanúsított korábbi figyelme meghatványozódott. Négy könyve jelent meg, amelyek színjátszásunkról, ennek jeles művelőiről szolgálnak értékes adatokkal. Az amatőr színjátszó mozgalom kincseskönyve például a Nem sírt ásunk, hanem fundamentumot című kötete. Az alábbiakban Gondi Martina, a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet igazgatója és Sutus Áron, a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség elnöke születésnapi köszöntőjét olvashatjuk.
Kedves Árpi bácsi! Nagy-nagy szeretettel köszöntjük születésnapján! Kívánjuk, hogy még sokáig részesüljünk a figyelméből és a szeretetéből – még ha ez önző kérés is.
Sohase felejtem el első találkozásunkat Bácsfeketehegyen. Éppen csak megkezdtem munkámat a Vajdasági Magyar Művelődési Intézetben, az első program, amin részt vehettem az amatőr színjátszók találkozója volt. Miért is nem felejtem el? Mert Árpi bácsi komolyan vett – annak ellenére, hogy nagyon pályakezdő voltam és rendkívül kevés ismeretem volt a közművelődés valóságáról régiós szinten. Ami programokat Árpi bácsi akkor felvetett, megvalósítottuk. Így lett amatőrszínjátszó-képzés, először csak négynapos, majd ebből nőtt ki hirtelen a MAdT tábor. Így lett drámatár, amit azóta is bővítünk. Nemcsak a drámák nagy része származik Árpi bácsitól, de maga az ötlet is! Elköteleződése az amatőr színjátszók felé örök. Kíséri munkájukat, olvassa a Súgót, újságcikkekben emlékezik meg évfordulókról, az amatőrök nagyjairól, ugyanakkor követi a történéseket és ezekkel kapcsolatos reflexióit olvashatjuk a vajdasági magyar sajtóban.
Szívében él Drávaszög, de ő nem elégszik meg a hallgató emlékezéssel. Könyvet ír, fotóanyagot kutat és bevonja ebbe a fiatal munkatársakat, segítsenek evezni a szerkesztés nehézségei mentén egészen a kiadásig. Ha címet kellene adnom ennek a köszöntőnek, azt adnám: Örök elköteleződésben. Amikor találkozunk, mindig megtelik az univerzum szeretettel – a segíteni akarás szeretetével, az örök színház szeretetével, az örök változás és fejlődés szeretetével. Drága Árpi bácsi! Had tanulhassunk még többet magától az elkövetkező években.
Gondi Martina
Isten éltesse, Árpi bácsi!
A kilencvenéves Faragó Árpádot köszöntjük a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség és a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet, de megannyi műkedvelő társulat, színjátszó, csoportvezető, szervezőtitkár, rendező nevében is.
A kilencvenéves Faragó Árpádot köszöntjük, a színművészt, a nyugalmazott színigazgatót, színjátszó mozgalmunk fáradhatatlan istápolóját. Azt a személyt, aki megannyi közösségépítő, közösségszervező, de társulat arcélét is megrajzolta!
Azt a személyt, aki igazán a közösségben folyó művelődést élteti, abban látja megmaradásunk zálogát; aki minden megszólalásával arra kér és buzdít, hogy lopjuk vissza minden településünkre a műkedvelés ebbéli formáját és szeretetét; aki arra buzdít és kér, hogy végezzük el mindennapi feladatunkat az utánpótlás kinevelése érdekében; aki arra ösztönöz és tanít, hogy miként lehet felmutatni és ünnepelni egyszerre az embert, a művészt és a közösséget!
Egy olyan személyt köszöntünk, akinek barátsága, szeretete, szolgálata az életet tanítja: a ragaszkodást, a szülőföld- és az anyanyelvszeretetet, az élethosszig ki- és megtartható őszinte rajongást, és a hitet, a hittel kiküzdött mindennapokat.
Sutus Áron
