A nyelvi kisebbségi színházak IV. nemzetközi fesztiválját, a Synergyt az Újvidéki Színházban Venczel Valentin, a színház igazgatója és Violeta Strahinjević, a székvárosi Milan Petrović Általános és Középiskola igazgatónője nyitotta meg. Ezt követően a közönség a nagyváradi Szigligeti Színház – Szigligeti Társulat A tigris c. magyar nyelvű produkcióját élvezte.
Tíz éve, 2011. december 13-án a szebeni állatkertből az etetője gondatlansága miatt elszabadult egy tigris. Az állat órákig csatangolt a városban, míg a rendőrökből, vadászokból és állatkerti gondozókból álló csapat bekerítette és lelőtte altatóinjekcióval. Majd puskával.
Mockumentary play (áldokumentum-színmű, a történet paródiája) – ezt adta darabja alcíméül Gianina Cărbunariu, aki a tőle megszokott módon egy bulvárhírré silányult valós esemény apropóján írt a kortárs európai társadalomról. Szövegében – amelyet Csűrös Réka ültetett át magyar nyelvre – egyszerre mutat meg különböző nézőpontokat és azok fonákját.
Tóth Tünde, a rangos elismerésekkel kitüntetett színművésznő rendezői munkáját dicséri a produkció. Simon Judit kritikus „bunda alatti embertörténeteknek” nevezi ezt a mockumentary play műfajú előadást. Cărbunariu ugyanis görbe tükröt tart a társadalomnak, az egyéneknek, a rendszereknek, a képmutatásnak, a bulvárnak, de még saját műfajának, a dokumentum-drámának is. A bulvársajtóban felkapott esemény jó ürügy volt a szerzőnek és Tóth Tünde rendezőnek arra, hogy sajátos formanyelven mutassa meg az idegenekhez, a rendszeren kívüliekhez, a nőkhöz, illetve az egymáshoz való viszonyulást a társadalmunkban.
A rendező – kiemelve térből és időből a cselekményt és szereplőit – színházat rendez a színházban, bámulatosan ötvözi a burleszket a musicallal, a szürreálist a geggel, a bohóctréfát a drámával, miközben szólnak a múlt század eleji, közepi amerikai slágerek, továbbá századunk divatnótái. Balogh Attila, Dimény Levente, Szotyori József, Tőtős Ádám, Trabalka Cecília a Synergy fesztivál székvárosi közönségét is elbűvölték ragyogó játékukkal. Kvázi társadalmi és egyéni prototípusokat mutattak meg, minden szerepükben tökéleteset játszottak, táncoltak, énekeltek, chaplinien nevettették és szomorították a közönséget. Florina Bellinda Vasilatos ötletei nyomán pedig székekkel és emelvényekkel berendezett színpadon funkcionális és szuggesztív jelmezekben a színészek az első pillanattól az utolsóig magukkal ragadták a publikumot, intenzív játékukkal nem engedték ki a kezükből.
– Számomra nagyon fontos előadás A tigris. Úgy gondolom, ezt nemcsak a magam, hanem a kollégáim nevében is mondhatom – nyilatkozta olvasóinknak Trabalka Cecília szegedi születésű színművésznő. – A vírushelyzet közepén készült előadás mindannyiunk számára nagyon sok örömet és a munkához való hozzáállásban új lendületet adott, és azóta hatalmas öröm játszani. Számomra már a próbafolyamat alatt nagyon bensőséges volt ez a kis szereposztásos előadás. Március 6-án volt a bemutatója. Sok öröm és munka van benne. Ahogyan fejlődik, finomodik a vendégszereplések folyamán is, még inkább úgy érzem, csapatösszehozó és társulatélmény-erősítő, színészközpontú előadásként nekünk állandó kihívást jelent, állandó újrakezdést feltételez, ami nekünk nagyon jó. Az előadásban több szerepet alakítok, a teljesség igénye nélkül fel is sorolom: Francia Turista, Az Iskola, Az Automobil, Egy Veréb, Egy Állatkerti Flamingo, ezenkívül még bábozok az egyik kollégámnak – a kezét én helyettesítem –, és még mindenféle mást csinálok az előadásban... Amióta lehetőségem van A tigrisben játszani, a színészet mélyebb örömét és tapasztalatát nyújtja, mert nincs benne igazán idő túlgondolkodni a dolgokat vagy igazán felkészülni, hanem egyszerűen menni kell tovább a történettel, és nem szabad túlkomplikálni. Úgy érzem, a színészetem nagyon sokat csiszolódott minden egyes előadással. Színészpróbáló előadás (2 óra egy szuszban! – a szerző megjegyzése), ezért mindig öröm nekifutni!
A darab kapcsán nagyon nehéz megfogalmazni az embernek azt, mit jelent számára a szabadság. Ha megfogalmazza, azt gondolom, az még csak egy fél lépés, utána nagyon nehéz azt felvállalni, amire rájött, mert ez egy nagyon nehéz út, és számunkra, embereknek kicsit idealisztikus és kiismerhetetlen, hogy létezik-e ilyen. Engem megérint, hogy ez az előadás az ember szabadságával meg a közösség szabadságával ilyen árnyaltan foglalkozik.
A romániai, nagyváradi Szigligeti Színház regionális, ami azt jelenti, nagyon sokféle közönségréteget kell kiszolgálnunk a tizenéves diákoktól a nyugdíjasokig, mindenfajta társadalmi rétegből. Ez nemcsak Nagyváradot implikálja, hanem egész Bihar megyét. Ezért az operettől a kísérleti előadásokig nagyon sokféle előadást készít a színház. Mindenfélében jónak kell lennünk. Nagyon színes évadokat tudunk magunk mögött. Egymás után nagyon különböző előadások és próbafolyamatok követik egymást, mert nagyon széles, színes skálát kell a színházunknak biztosítania a bihari közönség számára – fűzte hozzá Trabalka Cecília, aki eddig csak átutazóban járt Újvidéken, most pedig örömet jelent számára, hogy a Synergyn megismerkedhet a fesztiváli közönséggel és a színészkollégákkal.
